„Jóindulatú tájékoztatás” – avagy miért mondott fel Berta Bea?
Amikor a hír elterjedt, hogy hat embert kirúgtak a budapesti Karinthy Gimnáziumból, mindenki biztosra vette, hogy Berta Bea is a kirúgottak között van. Az angol–magyar szakos pedagógus a Karinthy körül szerveződő tiltakozóakcióknak szinte a védjegye volt: mindenhol látni lehetett, mindenről be tudott számolni, mindenhol ott volt, mindenkinek készséggel nyilatkozott.
Az oktatásirányítás ebben az ügyben határozottan alulmúlta önmagát: ócska bosszúnak tűnt, hogy
a kirúgások hírét az intézményben dolgozók és az érdekeltek maguk is a sajtóból tudták meg
– és eleinte senki sem tudta, kik vannak az eltávolítottak között. Mindenki megdöbbenésére kiderült, hogy Bea nem volt köztük.
Berta Bea ekkor polgári engedetlenségbe kezdett, majd miután hosszabb akciósorozat után sem bocsátották el, maga mondott fel. Mondván, a diákjainak nem érdekük ez a bizonytalanság.
Beával egy, a Külső-Pesti Tankerülethez (vagy legalábbis annak korábbi épületéhez) közeli kávézóban találkoztunk.
Hová tűnt a tankerület? Az interjú készítésének időpontjában már egy jó ideje nem lehetett tudni, hol található a tankerület és annak vezetője, Rábel Krisztina, a honlap sem adott tájékoztatást arról, hol kell keresni a munkáltatót, amennyiben a szükség úgy hozza. Interjúnk óta felbukkant a tényleges cím a tankerület honlapján (azzal a kiegészítéssel, hogy a változást az államkincstárnak beadták), íme: 1205 Budapest, Mártítok újta 47. Ez a Zrínyi Miklós Általános Iskola épülete.
Röviden
- A Karinthy Gimnáziumban október 5-én engedetlenkedtek egy napot a pedagógusok, akik a megnyirbált sztrájkjog miatt nyúltak ehhez az eszközhöz országszerte. Ezt követően összesen 24 pedagógus kapott fenyegető levelet a tankerülettől – ezeket a most zajló perekben „jóindulatú figyelmeztetésnek” hívják.
- A leveleket a „figyelmeztetett” pedagógusok személyesen a munkáltatójuktól kívánták átvenni, erre egy időpontot kértek és kaptak a tankerülettől. Az időpontra ezres tömeg jött össze a tankerületi központ előtt, szülők, diákok, támogatók – ezek a képek bejárták akkor a sajtót.
- Az események, a rengeteg támogatás, a szülők kiállásának hatására Bea és társai úgy érezték, hogy akár rövidtávon is elérhető változás.
- Novemberben 16-an egy hétig engedetlenkedtek a kollégák – országosan ekkor kétszáznál több iskola csatlakozott a felhíváshoz.
- November 30-án hat főt kirúgtak az intézményből – úgy, hogy az érdekeltek maguk is a sajtóból tudhatták meg, hogy elbocsátások történnek a gimnáziumban.
- Berta Bea teljesen biztos volt abban, hogy őt is kirúgják – azonban valamiért nem távolították el. Máig nem lehet tudni, hogy mi volt a döntés háttere – valamilyen morbid HR-taktika, vagy esetleg „statisztikai hiba”, ahogy ő fogalmaz.
- Berta Beát azután sem távolították el, hogy decemberben is folytatta a polgári engedetlenkedést. Sőt azután sem történt semmilyen lépés, hogy 27 fővel együtt kiadott egy nyilatkozatot, amiben leírták, hogy ők (a 27 fő) az elbocsátott pedagógusoknál is többet engedetlenkedtek – azaz nem logikus és nem arányos a munkáltató, nyilvánvaló, hogy a megfélemlítés szándékával rúgták ki kollégáikat. A nyílt levelet aláírók közül később sem rúgtak ki senkit.
- Januárban úgy döntött, hogy ez nem fenntartható: vagy visszaáll rendesen tanítani, vagy véget vet ennek a helyzetnek, ha nem akarja, hogy diákjait hátrányosan érintse ez az egész folyamat. Ezért aztán felmondott (azaz, a jogszabály betűje szerint, lemondott közszolgálati jogviszonyáról).
- Jelenleg egy nyelviskolában, céges nyelvoktatással foglalkozik, vezető tanárként. Emellett aktív maradt a Tanítanékban, és irodalomterápiával foglalkozik.