A Nemzeti Választási Bizottság elutasít: a magyar „demokrácia” „munka” közben
▶︎ Ahogy várható volt, a Fidesz delegáltjaival kipárnázott Nemzeti Választási Bizottság elutasította az ún. hétigenes népszavazás kérdéseit.
▶︎ Mi is elmentünk az ülésre.
▶︎ A cikk alján te is aláírhatod a Tanítanék petícióját a státusztörvény ellen.
Persze, hogy elutasították: ahogy várható is volt, a diákok és pedagógusok által kezdeményezett „hétigenes” népszavazás kérdéseit az NVB nem engedte át június 29-én tartott ülésén. Mielőtt sopánkodnánk és elszomorodnánk: nyugalom, nincs itt semmi látnivaló.
Az történt most is, ami ezekben az ügyekben történni szokott: nem az NVB, hanem a bíróság – közelebbről a Kúria – dönt.
De mi az értelme ennek az egésznek?
Az ellenzéki delegáltak hősies küzdelme a letargiás, egészségtelenül kinéző fideszes gombnyomók ellen? Vagy inkább a fideszes bizottsági tagok létezésének metafizikai rejtélye? Hiszen olyanok ők, mint egy gonosz milgram-kísérlet alanyai.
Stanley Milgram amerikai pszichológus híres kísérletében elhitették a résztvevőkkel, hogy a feladatuk egy másik kísérlet résztvevőinek az értékelése, akik – szerepük szerint – egy teszt kérdéseire válaszoltak. Ha a tesztelő egy kérdésre rossz választ adott, Milgramék arra utasították a résztvevőt, hogy nyomjon meg egy gombot ezzel áramütéssel „jutalmazva” a rossz választ. Az áramütések egyre erősebbek voltak, azonban a résztvevő mögött álló tekintély, a „tudós” utasításait betartva valamennyi résztvevő hajlandó volt 300 voltra feltekerni a feszültséget, sőt a résztvevők 65%-a 400 voltig is elment, ami halálos szintként volt világosan megjelölve.
A fideszes delegáltak egy ilyen kísérletben vesznek részt. A felettük álló „tudós” ugyan nem fehér köpenyes, de komoly autoritás: világosan elmondta, hogy mi az elvárás. Ők pedig szorgalmasan nyomogatják a gombokat, egyre feljebb tolva a feszültséget.
By Fred the Oyster, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=35182994
Túl hosszú, túl rövid, túl szomorú
A Fidesz által delegált elnök apparátusa automatikusan javasolja elutasításra szinte az összes eléjük kerülő kérdést, ez a feladatuk, ez a mandátumuk. A valódi mérlegelés nélküli elutasítgatás aztán igazán kafkai helyzetekhez vezet.
Az egyik kérdéssel kapcsolatban komoly érvként merül fel, hogy azért kell elutasítani, mert az „túl hosszú” (ez egyébként a népszavazási kérelmek egyik gyakori elutasítási indoka), míg a másiknál elbizonytalanodik a fideszes többség, érezve, hogy nem igazán megalapozott az elutasítás indoklása, beletennének még egy alaptörvényre történő hivatkozást is.
Csakhogy nem sikerül a mutatvány, a javaslat nagy derültséget okoz, hiszen annyira kreatív, hogy egy pár napos sztrájk esetleg akadályozza a „gyerekek művelődéshez fűződő alkotmányos (sic!) jogát”. A kiegészítést megfogalmazó fideszes alelnök meg is sértődik kicsit, személyében érzi magát megtámadva, majd az elnök megkegyelmez, eláll a mutatványtól – bizony, ez is már a Kúria feladata innen.
Hogy mennyire értelmetlen ez az egész procedúra, hogy mennyire értelmetlen maga a Bizottság léte is, azt maguk, a fideszes delegáltak is pontosan tudják – és ez abból is világos, ahogy a kérdésbeadók hozzászólási lehetőségéről gondolkodnak. A beadványozók számára biztosított szokásos kétperces hozzászólási lehetősége amúgy is groteszk: az elnöki apparátus javaslata ekkor már rég készen áll, ott zizeg az elnök kezében kinyomtatva, esélye sincs a beadványozónak a folyamatba történő beleszólásra.
Három fideszes tag unja is annyira az egészet, hogy ezt a „demokratikusnak” szánt gesztust rendre leszavazza. Egyébként a hozzászólás lehetőségével sem Mihalics Lili, sem Gajzágó József nem élt. („Már elmondtunk mindent” – mondta Mihalics Lili, amikor rákérdeztek, kíván-e élni a kétperces hozzászólási lehetőséggel).
Nem túl hangos érvek
A fideszesek hozzászólásait rendre nem lehet érteni. Az elnök és az alelnöke is a mikrofonja elé motyog, amikor sokadszorra kérik az elnököt, hogy hangosabban beszéljen, mert egyáltalán nem hallani, amit mond, kiderül, hogy a mikrofonját sem kapcsolta be. Nem mintha az segítene: a hangosítás a teremben szimbolikus, a hangfalak elé helyezett mikrofonjaink alig vesznek fel valamit. Végül is, minek.
Ha azt gondolnánk, a szekunder szégyenérzet miatt van ilyen csönd, nincs igazunk: kisebb kakaskodásoktól sem mentes az ülés, az egész procedúra során meg sem mukkanó fideszes delegált kocsmai stílusban szól be az ellenzéki delegált két percébe – nem tetszik neki, hogy olyan dolgokról ejt szót, amik szerinte a parlamentbe valók.
Az ellenzék szerepe elgondolkoztató itt. Míg egyes ellenzéki delegáltak, Avarkeszi Dezső (DK), Gönczi Gergely (Momentum) és Litresits András (MSZP) láthatóan felkészültek, friss és érdekes szempontokat adnak az unalomtól majdnem széteső fideszes oldalnak, jelenlétük igazából nem sokat oszt vagy szoroz.
Az LMP delegáltja egyébként meg sem jelent – bár legyünk teljesen korrektek: egyik pillanatban sem alakulhatott volna úgy a helyzet, hogy a fideszes többség átengedjen valamit. Talán csak a sztrájkjoggal kapcsolatos kérdésnél állhatott volna elő szavazategyenlőség, azonban ezt a kérdést a halkszavú elnök ilyen esetben ismét a kormányoldal javára tudta volna eldönteni, hiszen szavazategyenlőségnél két szavazat jár neki.
A Nemzeti Választási Bizottság nevű gittegyletben történtek természetesen nem befolyásolnak semmit. A népszavazásokról szóló döntéseket már rég a Kúria bírálja el érdemi módon. Az NVB díszlet, fontosnak tartják, hogy elbábozhassák vele a „demokráciát”.
- „Egyetért Ön azzal, hogy a tanuló a Nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 6. mellékletben meghatározott testneveléssel együtt számított heti óraszáma három órával csökkenjen?”
- „Egyetért-e Ön azzal, hogy a helyi tanterv a tanórai foglalkozások időkerete harminc százalékának felhasználásáról rendelkezhessen?”