Tanársztrájkok az Egyesült Királyságban: hasonlóságok és különbségek
Az elmúlt hónapok tanárszrájkjainak következtében érdekes helyzet alakult ki az Egyesült Királyságban. A legnagyobb oktatási szakszervezet, a National Education Union, azaz a NEU vezetői egyértelmű sikerként könyvelik el a kormány módosított béremelési javaslatát, és annak elfogadására buzdítanak, a hírek szerint viszont sokan vannak viszont, akik nem érnék be ennyivel. Ha a tagság többsége végül a javaslat elfogadása ellen szavaz, ősztől folytatódhatnak a munkabeszüntetések, és az elmúlt évtized legnagyobb pedagógussztrájkja jöhet az angol közoktatásban.
Magyarországról nézve már önmagában az is utópisztikus sci-fi, hogy egy szakszervezet tagsága hetekig tartó, közvetlen szavazással dönt olyan kérdésekben, hogy hirdessenek-e sztrájkot vagy hogy elfogadják-e a kormány javaslatát. A hazai viszonyoktól eltérően ezekben a kérdésekben ott
nem egy vezetői testület vagy egy képviselőkből álló kongresszus dönt, hanem minden egyes tag szavazhat.
De nem ez az egyetlen furcsaság.
Magyarországon jelenleg az is elképzelhetetlen, hogy egy olyan testület tegyen javaslatot évről évre a tanárok bérével kapcsolatban, amelyikbe nem csak a kormány delegált tagokat. Pedig az Egyesült Királyságban ez a helyzet, egy független szakértőkből álló testület (STPRB: School Teachers’ Pay Review Body) számos szempontot figyelembe véve minden évben ajánlást fogalmaz meg a bérek rendezésére. Igaz, ott oktatási minisztérium is van. Persze Londonban is előfordult már, hogy a kormány semmibe vette a független grémium javaslatát, de akkor súlyos következményekkel kellett számolnia, ezért az esetek nagy többségében kiindulási pontnak számít, mint mondanak a szakértők.
Márciusban a kormány három százalékos béremelést ígért, ami nagy felháborodást keltett, és egy olyan sztrájkfolyamatot indított el, amelynek következtében egyes iskolákban több napon át szünetelt a tanítás, és utcai demontstrációk zajlottak szerte az országban.
A munkabeszüntetések összességében több héten át zajlottak heti két napon, így a legelkötelezettebb iskolák összesen nyolc napon át tartottak zárva. Az utolsó két sztrájknap július első felében volt, a mintegy kétszázezer főt magába foglaló NEU tagságának 82 százalékos részvételével. A munkabeszüntetéshez a többi, kisebb szakszervezet is csatlakozott, ezzel párhuzamosan elindultak a szavazások, hogy szeptemberben folytatódjanak-e a sztrájkok.
A kormány – miután hat hétig pihentette az asztalán – végül július 13-án nyilvánosságra hozta az STPRB ajánlását, ami 6,5 százalékos béremelést javasolt a tanároknak, és némi tanakodás, és tanárellenes hangulatkeltés után fel is ajánlotta azt a szakszervezeteknek a sztrájkok lefújásáért cserébe, megfejelve azzal, hogy 900 millió fontnyi extra forrást is biztosít a béremelések végrehajtásához.
Csakhogy a további akciókról szóló közvetlen szavazás a NEU-ban és a többi szakszervezetben csak július legvégén fog lezárulni, és a hírek szerint korántsem biztos, a szakszervezeti tagok többsége a sztrájkok beszüntetése mellett fogja letenni a voksát.
A brit tanároknak is elegük van
Az oktatás válsága Nagy-Britanniában is kézzelfogható. A NEU az év elején átfogó felmérésben térképezte fel a tanárok helyzetét, és az eredmények a magyar viszonyokhoz sok szempontból hasonlóan lesújtó képet mutatnak.
A legkiszolgáltatottabb helyzetben itt is a pályakezdők vannak. Az egyik legmegdöbbentőbb adat, hogy minden harmadik 29 év alatti tanár kihagy egy vagy több étkezést, mert az utóbbi hónapok áremelkedései mellett máshogy nem tart ki a fizetése hó végéig. A fiatal tanárok ötöde kénytelen másodállást is vállalni, hogy elő tudja teremteni a megélhetése költségeit.
Az utóbbi évek történései (BREXIT, COVID, háború, globális infláció) a brit gazdaságot sem hagyták érintetlenül, és bár minden évben történtek névleges béremelések, a teljes oktatási szcénára igaz, hogy a fizetések reálértéken nagyjából ötödével érnek kevesebbet, mint 10-15 éve.
A felmérésből az is kiderül, hogy a válaszadók többségét a munkaideje nagy részében extrém magas stressz éri, és sokan számoltak be arról, hogy a munka egyértelműen veszélyezteti a fizikai és mentális egészségüket.
A bajok vezető okának az elégtelen finanszírozást, a segítő személyzet hiányát és a nem megfelelő tanfelügyeleti rendszert tartják, és úgy látják, a kormány intézkedéseinek többsége nem szolgálja az oktatás jobbá tételét.
Brit párhuzamok
Szerettem volna tájékozódni arról, hogyan éli meg mindezt közvetlenül egy az Egyesült Királyságban élő tanár, ezért elbeszélgettem Ildikóval, aki húsz évig az angol felsőoktatásban tanított, jelenleg pedig egy sajátos nevelési igényű diákokat ellátó magán középiskolában dolgozik. Mivel két iskoláskorú gyereke tanul állami intézményekben, szülőként is volt alkalma megtapasztalni, mivel járnak a közoktatásban zajló folyamatok.
Ildikó szerint az elégedetlenség legfőbb oka az alacsony fizetés, ami munkaerőhiányhoz vezet, ennek eredménye az aktív tanárokra nehezedő extrém munkaterhelés. Az iskolában töltendő kötelező óraszám heti 25, ebből 22 a megtartott óra, a fennmaradó három az órák előkészítését szolgálja, ami kemény hat perc tanóránként. Minden más, az adminisztráció, a dolgozatok összeállítása és javítása, a kapcsolattartás stb. ezek az időn kívül zajlik, és a munkára fordított idő összességében jóval meghaladja a heti negyven órát. Lényeges különbség a magyar viszonyokhoz képest, hogy a brit oktatásban létezik a helyettes tanár munkaköre. Őket ügynökségek közvetítik ki az iskolákba, viszont mivel magas költséggel járnak, csak akkor alkalmazzák őket, ha nagyon muszáj.
Viszont a munkaerő elvándorlása ugyanolyan intenzív, mint nálunk. Ildikó elmondása szerint sok friss diplomás tanárjelölt eleve munkába se áll pedagógusként, és a pályakezdő tanárok 30 százaléka is elhagyja a pályát öt éven belül. Pedig magyarországi kollégáikhoz képest sok könnyítést kapnak az első pár évben. A tanárképzés utáni két év egy úgynevezett early career teacher (ECT) időszak, amelynek során az órák 20 százalékát nem kell megtartani, az továbbképzésre, óratervezésre van fenntartva. Az ECT második évében ez 15%-ra csökken, majd ezután a standard 10% jár. Az ECT egy alapvetően friss újítás, 2019-ben vezették be pontosan azért, mert annyian elmennek a pályáról a frissen képzett tanárok közül, sokan közülük külföldre. Az ECT ezt kívánta megakadályozni, mert csak ennek a (magyar gyakornoki időszakhoz hasonló) szakasznak a teljesítése után lehet valaki teljes mértékben képzett tanár. Emellett a frissen végzettek fizetését tavaly nagyobb mértékben emelték, mint az idősebb tanárok fizetését – ugyanilyen okból.
„Mindezek ellenére a tanárok nagy többsége fiatal itt, mert kevesebbet kell nekik fizetni, mint a tapasztaltabb tanároknak, ezért inkább a fiatalokat veszik fel, és ha elmennek, újabb fiatalokkal helyettesítik őket. Így még mindig olcsóbb, mint a tapasztaltabb tanárok bérét kifizetni. „
Ahogyan nálunk, úgy a brit iskolákból is hiányoznak a matematika- és fizikatanárok, egyre több a tartósan betöltetlen állás, és egyre többször történik meg, hogy az órák megtartását kénytelenek szakos képesítés nélküli tanerőkre bízni.
Ofsted, a mindenható
Mindezeken felül a tanárok többsége a tanügyi ellenőrzéssel is elégedetlen. Lényeges különbség, hogy míg nálunk a jó előre bejelentett tanfelügyelet és a tanügyi ellenőrzés az esetek túlnyomó többségében nem más, mint némi papírmunkával megfűszerezett elbeszélgetés és óralátogatás, aminek ritkán van bármilyen valódi tétje, addig a brit Ofsted (Office for Standards in Education, Children’s Services and Skills) által végzett rendszeres ellenőrzés sokszor szó szerint élet-halál kérdése.
A sokak által kritizált hatóság egy nappal korábban jelzi érkezését, és egy adott szempontrendszer szerint vizsgálja az iskolában folyó munkát az adminisztrációtól a tanórák minőségén át a vezetői kultúráig. Az eljárás végeredménye egy szám 1 és 4 között, ahol az 1 kiválót, a 2 jót, a 3 megfelelőt, 4 javításra szorulót jelent. Ha egy iskola minden kategóriában 4-es kap, egy ún. academy trust felügyelete alá kerül, ami jóval közvetlenebb beavatkozást tesz lehetővé az iskola működésébe. Egyébként a tanügyi ellenőrzésektől függetlenül is bevett gyakorlat az oktatási kiszervezése academy trustok fenntartása alá. Ildikó elmondása szerint a jelenleg regnáló tory kormány célja, hogy idővel minden iskola ily módon működjön.
Az Ofsted-minősítés extrém nyomást helyez az iskolák vezetőire, nemrégiben egy iskolaigazgató öngyilkos lett, miután az iskolájának minősítése a legjobbról a legrosszabbra változott.
Erőszakos akademizáció
Az academy trustok (teljesen szabadfordításban kb. oktatási alapítványok) olyan szervezetek, amelyek alapvetően azért jöttek létre, hogy intézményeket tartsanak fent, illetve „gondozásukba vegyék” a rosszul teljesítő, vagy csatlakozni kívánó iskolákat. A szervezetek olyasmik, mint nálunk a non-profit kft-k: ugyan nonprofit céljaik vannak, a vállalati szabályozás vonatkozik rájuk. A trustokat a kormány fizeti, az általuk kezelt intézmények ingatlanjai pedig az alapítvány vagyonába kerülnek. A konzervatív brit kormány szerint ez a rendszer lesz a hatékony oktatás kulcsa. Ezzel a megállapítással sokan nem értenek egyet, és gyakran mutatnak rá, hogy az intézményrendszer „erőszakos akademizálása” történik, ami az egyenlőtlenségeket konzerválni, a kiváltságos helyzetben lévők státuszát megőrizni hivatott – amit a kormány vehemensen tagad. Míg a párhuzam első látásra mellbevágó, a magyar felsőoktatás kiszervezésében tüsténkedő, adófizetői pénzből kibélelt felsőoktatási magánalapítványokkal kapcsolatban azért fontos megemlíteni, hogy azoknak – sem transzparencia, sem vagyonelemek „kiszervezése” szempontjából – ebben a formában nem sok közük van az Egyesült Királyságban valóban működő, bár sokat támadott academic trustokhoz. Ugyanakkor a kormány valóban egyre erőszakosabban igyekszik kiszervezni az intézményeket – és ezt teljesen nyíltan vállalja, erről a közelmúltban egy dokumentumot is kiadott az oktatási tárca. Azonban a dokumentumban szereplő adatok egy része egyszerűen nem valós, más esetekben a kormány elfelejtette megemlíteni az egyes számokhoz tartozó kontextust. A NEU egy sor komoly gondot sorol fel az új rendszerrel kapcsolatban: az új rendszerben tanuló diákok sokkal valószínűbben kapnak nem képzett tanerőt, mint az államiakban, a helyi közösség és a szülők is kevésbé tudják elszámoltatni őket, de az egyik legnagyobb gond, hogy amint bekerülnek egy ilyen trustba, az intézmények már nem kerülhetnek ki alóla, a trustok pedig érdekesen működnek: pl. adják-veszik az intézményeket, de a munkavállalók fizetése is kimutathatóan alacsonyabb, mint állami fenntartásnál – ugyanakkor a trustok vezetői komoly összegeket visznek haza. De a legsúlyosabb gond talán mégis az, hogy a számok pont az ellenkezősét támasztják alá a kormány várakozásainak: az oktatás minőségre számos szempontból romlott az akadémiai fenntartású intézményeknél. Akit bővebben érdekel a téma, a NEU oldalán tájékozódhat róla (angol nyelven).Az Egyesült Királyságban az állami oktatás ingyenes, és alapvetően körzeti alapon szerveződik. Azonban ez ahelyett, hogy mindenki számára hozzáférhető, egyenletes színvonalú oktatást jelentene, valójában a spontán szegregáció melegágya. Ugyanis aki megteheti, igyekszik olyan helyre költözni, ahol jó az iskola, ennek következtében egy idő után a jó szociokulturális háttérrel és anyagi helyzettel bíró diákok bizonyos körzetekben koncentrálódnak. És mivel az állam nem biztosít elég forrást a hátránnyal induló, kihívásokkal küzdő gyerekek esélyegyenlőségének javítására, így egy idő után az oktatás színvonalát és a jövőbeli esélyeket nagyon nagy mértékben meghatározza a lakhely.
Összességében az Egyesült Királyságban is egyre kevesebb pénz jut az oktatásra. Míg az évenként akár 20 ezer fontnyi tandíjat beszedő magániskolák csillognak-villognak, és mindenben megfelelnek a 21. századi igényeknek, addig az állami iskolák állaga és ellátottsága folyamatosan romlik. Ami tanításhoz használt segédeszközöket illeti, azokra elvileg van forrás, de olyan hosszú és körülményes az átfutás, hogy sokszor a brit tanárok is maguk veszik a táblafilcet és papírt, sőt Ildikó egy olyan tanárról is mesélt, aki a bútorokat is maga vitte a termébe.
Növekvő düh
Arra a kérdésre, hogy ha ennyire rossz a helyzet, eddig miért nem söpört még végig a sztrájkhullám a brit iskolákban, Ildikó szerint nagyon hasonló válaszok vannak, mint Magyarországon.
A túlnyomórészt nők közül kikerülő tanárok szerinte túlságosan jó szívűek és empatikusak ahhoz, hogy sztrájkoljanak, nem akarnak rosszat a gyerekeknek és a családjaiknak.
A munkabeszüntetés nem egyenlő mértékű az országban, míg Ildikó fia végig járt iskolába a sztrájk alatt is, a lányának otthon kellett maradnia. Ráadásul nagyon sokféle iskola van, ezek között olyanok is szép számmal, ahol a fenti problémák nem érzékelhetők. Ellentétben például a gyógypedagógusok hazai helyzetével, Ildikó szerint a sajátos nevelési igényű gyerekek ellátása ott jól működik.
Mindemellett Angliában is vannak szép számmal olyanok, akik nem szeretnének esetleges vegzálások célpontjává válni, ahogyan olyanok is, akik nem tudják kigazdálkodni a sztrájkkal kieső fizetést. Ildikó elmondása szerint a felsőoktatási dolgozók ebből a szempontból jóval harciasabbak. Véleményét alátámasztja
a brit egyetemeken és főiskolákon jelenleg is zajló osztályozási bojkott, vagyis hogy a csatlakozó oktatók megtagadják a beadandók, köztük a szakdolgozatok értékelését, aminek következtében rengeteg végzős egyelőre nem kap diplomát, csak valamiféle elismervényt.
Az unionizmusnak egyébként köztudottan nagy hagyományai vannak Nagy-Britanniában, a hetvenes évek nagy hatású megmozdulásait követően azonban Margaret Thatchernek sikerült megtörni a szakszervezetek erejét. A jelenlegi szakszervezeti mozgalom sajnos csak árnyéka korábbi önmagának, ennek is köszönhető a munkakörülmények utóbbi évtizedekben tapasztalható folyamatos romlása. A tanárok mostani megmozdulásai egyébként nem izoláltan történnek, kapcsolódnak a vasúti és egészségügyi dolgozók sztrájkjához.
„Nagyon fontos az itteni rendszer megértéséhez látni azt, hogy a magániskola – állami iskola kettészakítja az országot.
Az állam vezetői és a gyerekeik olyan híres magániskolákba jártak, mint pl. az etoni, ahol több mint 46 ezer font (kb. 20.400.000 Ft) az éves tandíj. Mivel ezek az emberek vezetik az országot, nem érdekük, hogy a többségnek is jó színvonalú oktatás álljon rendelkezésre. Ugyanis aki ezekbe az elit iskolákba jár, az bekerül a felső tízezer kapcsolati hálójába, ami hatalmas társadalmi előnyt jelent. Ellenpéldaként Finnországot lehetne felhozni, ahol alig vannak magániskolák, a gazdagok gyerekei is állami iskolákba járnak, ezért azok színvonala mindenütt egyenletesen magas, hiszen mindenkinek ez az érdeke.”
Arra a kérdésre, hogy mi lenne a kiút ebből a helyzetből, Ildikó sokakhoz hasonlóan a szemlélet- és attitűdváltást, illetve az összefogást említi. Szerinte jobban meg kellene húzni a határokat, és tudatosítani, hogy ha nincs elég pénz az oktatásban, az hosszútávon pont a diákoknak lesz rossz.
„A tanárok munkakörülményei ugyanis a diákok tanulási körülményeit is meghatározzák.”
És ahogyan a felsőoktatásban dolgozók is azután tudták hatékonyan hallatni a hangjukat (megakadályozva pl. egy roppant kedvezőtlen nyugdíjreformot), hogy országos szinten is szerveződni kezdtek, a közoktatásban is meg kell tanulni nagyobb összefogásban és távlatilag gondolkodni.
Szeretnél még többet megtudni az oktatási mozgalmakról? Támogasd a Szabad Vonalzót, hogy még több hírt adhassunk!
A portál fenntartásához, és további minőségi anyagok gyártásához stabil pénzügyi háttérre van szükségünk. Köszönjük, ha Te is hozzájárulsz a munkánkhoz!
Az adományokat a Szabad Vonalzót facilitáló Humán Platform Egyesület gyűjti és kezeli.
Az oldal biztonságos tranzakciót tesz lehetővé.