Palya Tamás: nekem az fontos, hogy bele tudjak nézni a tükörbe

Palya Tamás nevét a legtöbben onnan ismerik, hogy polgári engedetlenségi akciója miatt kirúgták a budapesti Kölcsey Gimnáziumból. Azt kevesebben tudják, hogy elkötelezett híve a modern pedagógiának. Pedagógiáról, módszertanról, NAT-ról, no és polgári engedetlenségről, árulásról és a tükörbe nézés képességéről beszélgettünk.

Szakvizsgáját eleve mérés–értékelésből írta, így pedagógiai mérés–értékelési szakértőként meglehetősen jó viszonyban van a pedagógia e fontos és összetett területével. Az objektivitás pedig létfontosságú kritériuma a tesztelésnek, legyen szó a PISA-ról, vagy akár egy témazáróról.

Ugyanakkor mindig is sokat gondolkodott azon, hogy mennyire ad reális képet egy gyerekről a teljesítményértékelés bevett rendszere. Rájött arra – mondja alábbi videóinterjúnkban –, hogy

egy adott időpillanatban megíratott témazáró egyáltalán nem feltétlen ad reális képet a gyerek tényleges teljesítményéről

– ráadásul az itt szerzett osztályzat adott esetben a gyerek egész féléves értékelését is befolyásolhatja.

„Kérdés, hogy mire készítjük fel a gyereket”

A természettudományos tárgyaknál még a mostani – sajnos, joggal – sokat kritizált Nemzeti Alaptanterv (NAT) is lehetővé teszi középszinten a projektmunkát.

„Kérdés, hogy mire készítjük fel a gyereket” – hiszen érettségire történő felkészítés során olyan feszítően nagy az elvárt tananyagmennyiség, hogy – sajnos – a projektmunka, a közös munka nem a legcélravezetőbb.

„Az érettségi ezt nem tolerálja„.

Ezzel együtt nem gondolja, hogy el kell vetni a lexikális tudást, hiszen arra szükség van, ugyanakkor be kell vezetni és széles körben alkalmazni olyan képességeket fejlesztő módszereket is, amelyek „az életben kellenek”.

Palyánál a gamifikáció hozta el ezt a szemléletváltást, ami azonban nem volt villámcsapásszerű:

„Nem úgy történt, mint Szent Pállal, hogy egyik pillanatról a másikra megvilágosodtam” – mondja. A gamifikáció fogalmával Barbarics Márta tanfolyamán találkozott először. Szépen, fokozatosan haladt, eleinte csak a témazáróknál lehetett pluszpontokat szerezni, plusz projektmunkával, később már teljesen bevezette kémiából a gamifikációs értékelést – itt már nem is írtak témazárót, illetve ha írtak is ilyesmit, csak pontot kaptak rá a gyerekek.

Ekkor már digitális tananyagokat használt, lehetett kiselőadást tartani, voltak beadandók – azaz igen sokszínűvé vált az értékelése.

„Ekkor kirúgtak” – fűzi hozzá egy félmosollyal, hogy mi vetett véget osztálytermi pedagógiai evolúciójának.

Eleinte sokan idegenkedtek az új rendszertől – folytatja azért a megkezdett gondolatot –, aztán a gyerekek is beleszoktak, elfogadták – rájöttek, hogy így nagyobb a szabadságuk, és hogy így nem kell rettegniük egy felelettől, amire valami miatt esetleg nem tudtak rendesen felkészülni.

Van-e helye a modern módszereknek az emelt szintű érettségire való felkészülésben?

Palya egyetért azokkal a kollégákkal, akik úgy gondolják, nem minden helyzetben tud a pedagógus ezekkel a technikákkal élni. Az emelt színtű érettségi például olyan tananyagmennyiséget kíván meg, aminek az elsajátításához egyszerűen nincs idő ilyen módszerekre. Ilyen esetekben ő is a hagyományos módon tanított. Persze, ennek a gyakorlatnak nem biztos, hogy van értelme:

„Biztos, hogy nem kell teletömni a gyerekek fejét, inkább gondolkozni kell tanítani, meg együtt dolgozni a másikkal. Ez a legfontosabb szerintem.”

Arról is van véleménye, hogy az orvosi egyetemek az új feltételek szerint ötven „szubjektív” pontot is kioszthatnak a felvételizőiknek: persze, lehetséges, hogy az aggódóknak van igazuk, és ezeket a pontokat az egyetemek majd visszaélésszerűen használják majd, „pofára adnak” pontot, de az is lehetséges ugyanakkor, hogy az orvosi egyetemek kezében ez egy lehetőség lesz. Hiszen lehet, hogy ezzel az ötven ponttal pont olyan feltételekért adnak majd pluszpontokat, mint hogy ki mennyire motivált, mennyire elhivatott.

Szerinte amúgy sem a minisztériumokra, magas hivatalokra tartozik a bemeneti követelmény kérdése: az egyetemeknek kellene eldönteniük, egyeztetve a középiskolákkal, hogy mit kérjenek számon, mi kerüljön bele az érettségibe – ezt a kérdést nem fentről kellene eldönteni.

„Nem az a kérdés, hogy a tankönyvben haladtunk-e, hol tartunk, hanem az, hogy a gyerek érzi-e, hogy a kémia mennyire fontos, és mennyire a hétköznapjaink része.”

Abszurdnak tartja a tankönyvalapú megközelítést. Szerinte a NAT kémiából meglehetősen jó ötleteket tartalmaz – csak az a baj, hogy az előírt tananyag mennyisége gyakorlatilag ekkora óraszámban megtaníthatatlan: csak akkor lehet a végére érni a tananyagnak, ha a tanár kiáll a táblához és csak „mondja-mondja-mondja”. Ha próbálja a gyerekeket bevonni, akkor nincs esélye.

Az, hogy „a tankönyvet tanítjuk”, nem csak most elavult elképzelés, de már 25 évvel ezelőtt is az volt.

A rendszer, a minősülés, az árulás

Palya Tamás gyakorlatilag minden oktatásirányítással szemben állt az elmúlt időszakban.

„Én mindig is harcoltam az igazamért”

– mondja, és szerinte neki van igaza, mert ez a közoktatás tarthatatlan.

Érzékeny ponthoz érkezünk. Palya ugyanis nem állt be azok közé, akik a minősülés rendszere ellen tiltakozva megtagadták a portfóliókészítést. Tisztában van vele, hogy a mestertanári minősülése miatt sokan árulónak tartják. Ugyanakkor azt gondolta, hogy egyrészt már akkor mindent megcsinált az iskolán belül, amit a mestertanári feltételek szerint elvártak, másrészt ezzel olyan szempontból jobb volt a helyzete, hogy pusztán a tanításból valamivel jobban megélhet. Márpedig ő a tanításból szeretett volna megélni.

Nem volt kérdés, csatlakozik-e a kőbányai Szent László Gimnázium által kezdeményezett polgári engedetlenségbe. Mindig is részt vett minden sztrájkban, tiltakozó akcióban – az előző kormányok alatt is. Egyértelmű volt, hogy a sztrájkjog korlátozását követően beleáll ebbe most is.

Érdekesnek tartotta, hogy a választások előtt a kormánynak nem volt reakciója a tiltakozásokra. A választások után azonban – számára is megdöbbentő módon – Pintér Sándor került a közoktatás élére, aki kijelentette, hogy nincs olyan, hogy polgári engedetlenség, és „ő majd rendet rak”. Nem szereti a fenyegetőzést – fogalmaz Palya –, ezért úgy döntött, hogy újra beleállt a polgári engedetlenségbe. Amit persze körültekintően szerveztek meg: például annak érdekében, hogy a diákok érdekei a lehető legminimálisabban sérüljenek, minden héten másik-másik nap engedetlenkedtek.

„Azért csinálom, mert utálom, ha fenyegetnek. Én egy szabad ember vagyok […] és én azt fogom tenni, amit a lelkiismeretem diktál. És ha nekem azt diktálja, hogy ne tanítsak, akkor nem fogok tanítani.”

A kirúgására 30-án került sor, egy szünetben hívta le az igazgató. Az irodában a tankerület-vezető és egy kollégája várta, akik arról értesítették, hogy azonnali hatállyal megszűnt az állása. Többször is jelezték, hogy „ők csak postások, nem kommentálhatják a levél tartalmát”.

Máig bosszantja, hogy annyira bele volt kódolva az alá-fölérendeltség, hogy amikor a tankerületvezető azt mondta neki, hogy ne azon az ajtón hagyja el az irodát, amin bejött, hanem egy másikon, „szolgalelkűen engedelmeskedett”.

Tizedelés, megfélemlítés

Másokhoz hasonlóan ő sem gondolta volna, hogy végzős osztállyal kirúgják néhány órányi engedetlenség miatt. Hogy miért történt meg mindez, arra nehéz jó választ találni.

Az egyik megoldás a római légiókban megszokott eljárás, a tizedelés lehet. Hiszen míg a Kölcseyben lehetett valamilyen logikája annak, hogy onnan embereket rúgnak ki, mivel az ott dolgozó Törley Kata már rég tüske volt a kormány körme alatt. De a Karinthy, a Vörösmarty, az Eötvös esetében ilyen „körülmény” nem állt fenn. Ez arra utal szerinte, hogy a fő motiváció az elrettentés lehetett.

Csakhogy nem, hogy elrettentek volna az emberek, hanem a

retorziók hatására még többen álltak bele a tiltakozásba, megindultak a tüntetések.

Ugyanez történt az október 30-i kirúgásokkal is — ez után több ezren álltak bele a polgári engedetlenségbe, közülük pedig már senkit sem rúgtak ki.

Palyasuli.hu

A kirúgását követően gyakorlatilag pár órán belül került egy félállása — a Prievara Tibor nevével fémjelzett Motimore-nál (ex-Hashtag School) kezdett dolgozni. ami a kirúgás után nagyon megnyugtatta. Azóta tanított egy másik középiskolában is, azonban –

a státusztörvény hatására úgy döntött, egyáltalán nem fog a továbbiakban a közoktatásban dolgozni.

Most magántanítványokat vállal, úgy érzi, ebből meg lehet élni. Emellett elkészítette a honlapját, ahova oktatóvideókat fog elhelyezni.

„Az anyagi helyzetem miatt nem aggódom”.

Palya Tamás polgári engedetlenségei miatt a több hét alatt összesen 17 óra maradt el. A kirúgása miatt legalább háromszor annyi.

Azt mondja, hogy ebben az egész folyamatban a legnehezebb az volt, hogy ott kellett hagynia a végzős osztályát. Ugyanakkor nem bánt meg semmit. Örül annak, hogy ma is tükörbe tud nézni, és hogy kiállt magáért.