Lakhatási szegénység: téged is érint?

Az, hogy mindenkinek joga van emberhez méltó lakhatásra, már egyáltalán nem közhely. Magyarország lakosságának egyharmada küzd valamilyen lakhatással összefüggő problémával. Ennek ellenére a magyar állam nem tekinti állampolgári jognak a lakhatást.

▶︎ Az alábbiakban arra kérünk, Te is csatlakozz az idei Lakásmenethez.
▶︎ Bemutatjuk, hogy az oktatás területén is nyomasztóan magas, az országos átlag nagyjából kétszerese a lakhatási szegénység.

A Tanítanék Mozgalom és a Szabad Vonalzó is támogatja az idei Lakásmenetet – és ennek „csak” egyik logikus oka, hogy a lakhatás egyetemes emberi jog, így tarthatatlan, hogy Magyarország lakosságának egyharmadát fenyegesse valamilyen lakhatási probléma. A másik oka, hogy a lakhatási problémák az oktatásban dolgozók ijesztően magas arányát, több mint kétharmadát érintik.

Persze, sokan legyintenek rá, amikor a lakhatási szegénységről hallanak: a „csövesek”, ők „nem akarnak dolgozni”. Pedig amellett, hogy egy hajléktatalant is meg kellene illessen a jog, hogy biztonságos helyen húzza meg magát, elterjedt és veszélyes félreértés, hogy „csak” a „csöveseket” érintené a lakhatási szegénység.

Az oktatásban dolgozók több mint harmadát érinti valamilyen lakhatással összefüggő probléma

Alig két éve, 2021-ben mértem fel – egyebek mellett – a lakhatási szegénységet a Ne dolgozz ingyen! portálon az oktatásban dolgozók körében (a bemutatott pár grafikon forrása is ez), és megdöbbentően sokan, az erre a kérdésre válaszoló 2444 fő 61.7 százaléka, azaz 1509 oktatási dolgozó nyilatkozott úgy, hogy vannak lakhatással összefüggő problémáik. Lakhatásuk jellegeként egyébként minden ötödik válaszadó szívességi lakáshasználatot, egynegyedük pedig albérletet jelölt meg, míg saját, tehermentes ingatlanban csupán a válaszolók 15 százaléka élt. A válaszadók kétharmada nyilatkozta, hogy nehézségei vannak a rezsik kifizetésével.

Az albérlő válaszadók 93.1 százaléka jelezte, hogy inkább igaz rá az az állítás, hogy az albérleti díj előteremtése és kifizetése aránytalanul nagy terhet jelent számukra, míg gyakorlatilag valamennyien úgy érezték, hogy alig, vagy egyáltalán nincs esélyük ingatlant vásárolniuk maguknak.

Az is beszédes, hogy gyakorlatilag minden albérletben, szívességi lakáshasználatban vagy önkormányzati lakásban élő oktatásban dolgozó úgy gondolja: ahhoz, hogy saját tulajdonú lakáshoz jusson, ell kell hagynia az oktatást, és más munka után kell néznie.

Míg ezek az adatok szívszorítóak, a hajlék, a fedél elvesztésének réme ma nagyon sok embert nyomaszt Magyarországon, és egyáltalán nem csak az oktatásban dolgozókat:

Nem probléma?

Annak ellenére, hogy a lakhatáshoz való jogot az emberi jogok egyetemes nyilatkozata is rögzíti, ma Magyarországon az egyáltalán nem állampolgári jog. Hogy ez miért alakult így, jó kérdés – a válasznak valószínűleg csak egy része, hogy a biztos lakhatással rendelkező többségnek nagyon nehéz elképzelnie, milyen tehertétel lehet annak hiánya. A politikai akarat is fájóan hiányzik a kérdés megoldásához.

Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti.

Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 25. cikk

Mind az ingatlan-, mind az albérleti árak, mind pedig a rezsiköltségek egyik pillanatról a másikra lőttek ki. Ennek (no és a hatósági hajthatatlanságnak) köszönhetően egyre szaporodnak a kilakoltatások – és ez egyáltalán nem kormánypárti-ellenzéki kérdés: ellenzék vezetésű kerületekben is volt már ilyenre példa.

Márpedig ezt a kérdést csak akkor lehet megoldani, ha a társadalom nagyobbik része partner benne, ha megértik, milyen hátrányt jelent úgy létezni, hogy nincs lakhatása valakinek.

Az Utcáról Lakásba Egyesület és a Város Mindenkié éppen ezért rendezi meg évente a Lakásmenetet, idén 11. alkalommal. Ezért kérünk Téged is arra, hogy csatlakozz az idei Lakásmenethez, legyen a lakhatás államoplgári jog!

Meneteljünk mindazokért, akik

• akik rövid határidőkkel, vagy szerződés nélkül bérelnek lakást;
• akik elköltik lakhatásra a jövedelmük nagy részét;
• akik túlzsúfolt lakásokban élnek;
• akiknek nincsen hol lakniuk;
• akik egyetemistaként nem jutnak kollégiumi ágyhoz;
• akik igazságtalan végrehajtások áldozataivá váltak;
• akik egy évet tölthetnek átmeneti szálláshelyen, és fogalmuk sincsen, hova tovább;
• akik éveket töltenek egy éjszakára szolgáló menedékhelyen;
• akik nem az igényeiknek megfelelő lakásban élnek, és idősként vagy fogyatékkal élőként nincs; lehetőségük magukról gondoskodni;
• akiket származásuk miatt diszkriminálnak az albérletpiacon.
  (részlet a két szervezet meghívójából)