A szülők nem csak pénzzel, de munkával, eszközökkel, szolgáltatásokkal is beszállnak az állami oktatás finanszírozásába

Irgalmatlanul sok pénzt költ az átlagos szülő az állami oktatásra – és nem csak anyagilag, de munkával, szolgáltatással is vastagon hozzájárul a rendszer működéséhez.

(A zöld keretekben a felmérésünkre érkezett szülői beszámolókból olvashatunk részleteket.)

Előző cikkünkben írtuk arról, hogy az állami oktatás fenntartásához egészen megdöbbentő összeggel járul hozzá az átlagos szülő: ha az alapítványi és egyéb fenntartású intézményeket nem számítjuk, akkor is gyerekenként 63 456 forintba került a tavalyi tanévben az – elvileg – ingyenes állami oktatás – azaz az óvodai, általános iskolai és a középfokú oktatási intézmények által nyújtott szolgáltatás.

Következzen egy kis fejszámolás! A tavalyi évben 323 ezer gyerek járt óvodába, míg nappali rendszerű általános iskolában 715 ezer, középfokú oktatási intézmények nappali rendszerű oktatásában összesen 428 ezer tanuló vett részt. Ez azt jelenti, hogy az 1 466 000 fő után egy éven belül

a szülők nagyjából 93 milliárd forint értékben vettek részt az elvileg ingyenes oktatás finanszírozásában.

Az árnyékfinanszírozás tehát jelentősen hozzájárul a tanulók intézményi ellátásához. Gyakorlatilag kipótolja (vagy legalábbis megkísérli kipótolni) az erősen centralizált, de legalább annyira durván alulfinanszírozott rendszer fiskális hézagait.

Ez a jelenség oly mértékben megszokottá vált, hogy jó okunk van feltételezni: a nyilatkozó szülők nem minden költségtípusról számoltak be – egész egyszerűen azért, mert az árnyékfinanszírozás léte mára teljesen természetessé, megszokottá vált. A személyes interjúinkban megkérdezett szülők túlnyomó része el is mondta, nem keveset kellett gondolkodjon azon, mekkora is az az összeg valójában, amit havonta kicsengetnek az ingyenes oktatásért. Nem csoda, hiszen elsőre eszünkbe sem jut, mi mindenre költünk:

A 93 milliárd ráadásul egy konzervatív becslés, amelynél többet is költhetünk szülőként a gyermekeinkre – annál is inkább, mivel egyáltalán nem kizárólag készpénzben finanszírozzuk az ingyenes oktatást.

Mi fán terem a direkt incentíva?

Maradva még egy pillanatra a készpénzes finanszírozásnál, a felmérésünkből és az interjúinkból is egyértelmű, hogy egyre több intézménynél merül fel

egy teljesen új árnyékfinanszírozási forma: a direkt incentíva.

Ez a kimondottan az intézményekben dolgozó pedagógusok megtartását szolgáló ösztönző jellemzően a jobb gazdasági-szociális helyzetben lévő területeken működő intézményeknél jöhet szóba, ott, ahol a szülők nagyobb anyagi áldozatvállalást is megengedhetnek maguknak. Ezekben az intézményekben valamilyen a szülők által összeadott anyagi, esetleg az ebből finanszírozott tárgyi, szolgáltatási ösztönzőt, ösztönzőket igyekeznek bevezetni a pedagógusok számára annak érdekében, hogy azok ne mondjanak fel, ne hagyják ott az intézményt.

Egyik nyilatkozónk beszélt – egyebek mellett – egy ilyen – az ő intézményükben egyelőre csak tervezgetett, de ott még meg nem megvalósult – elképzelésről . Interjúnkból is gyorsan kiderül, hogy általában egyáltalán nem előzmény nélküli, amikor ilyen megoldáson kezdenek el gondolkodni a szülők. Ez esetben például a megszólaló szülő elsős gyerekének tanítója mondott fel a státusztörvény miatt:

Hogyan járulunk hozzá az állami oktatáshoz a készpénzen túl?

Általános tapasztalat, hogy a szülők jelentős része finanszírozza – így vagy úgy – az állami oktatást, mégpedig azon intézményeken keresztül, ahová a gyermeke jár. Előző cikkünkben az anyagi háttérfinanszírozást vizsgáltuk meg, most a nem anyagi jellegű hozzájárulásokkal kapcsolatban vizsgálódunk. Ide tartoznak azok a tárgyi, de legfőképpen szolgáltatásbeli juttatások, amelyeket a szülők a gyermekeik intézményei számára ajánlanak fel.

„Az önkormányzat a tavalyi tanév végétől a tisztasági papír (zsebkendő, Wc papír) beszerzésén spórol, melyet már nekünk kell kipótolni a csoportpénz megemelésén keresztül. A kreatív eszközöket, anyagot eddig is a csoportpénzből állták. Ezen felül a programok, kirándulások külön kerülnek befizetésre. Mihály napi vásár címén mi viszünk be portékát, alapanyagot a paprikás krumplihoz, amit aztán megvehetünk (egymáséit, illetve az óvodapedagógusok által főzött ételt). A bevételt eddig udvari eszközökre fordították, most a csoportok kapják alapanyag vásárlásra és kirándulásra.„

Szülői megjegyzés (önkormányzati fenntartású óvoda, Pest megye)

Ezek között egészen természetes, és még egy olajozottan működő rendszerben is elfogadható hozzájárulási formákat is találunk. Ilyen például a rendezvényeken történő közreműködés – ami a leggyakoribb felajánlási forma, a 604 nyilatkozó szülő közel negyede, 23.3%-a biztosít ilyen jellegű hozzájárulást az intézményeknek. Ezek a hozzájárulások leggyakrabban a konkrét rendezvényszervezési munkákban történő közreműködést jelentik (szervezés, programok biztosítása, tánctanítás, koreográfia, felügyelet, ruhatár, büfé, stb.), de sokan süteményt, pogácsát sütnek ezekre. Nem is csoda, hogy a szülők nagy része részt vesz ezekben a feladatokban. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy gyakran a büfék költségeinek egy részét is átvállalhatják a szülők.

Vizkeleti Péter, a Kiáll(t)unk Ácsért mozgalom aktivistája is fejszámolt velünk

A további felajánlási formák azonban már egyáltalán nem annyira magától értetődőek: a szülők 16.7%-a például végez festési munkákat az intézményekben – itt a falfestéstől a bútorfestésen és fóliázáson át a kerítésfestésig gyakorlatilag minden létező változattal találkozhatunk. Hasonló számban takarítanak a szülők az intézményekben (15.7%) – ezek közé leggyakrabban a festés vagy más felújítási munkák utáni, a tanév eleji nagytakarítások tartoznak, de többen is jelezték, hogy rendszeres takarítással segítik az intézmény munkáját.

„Az ingyenes tankönyvek silány minősége miatt rendszeresen nagy értékben vásárolok tankönyveket, olyan kiadóktól, amelyek nem szerepelnek a tankönyvlistán.„

Szülői megjegyzés (állami fenntartású gimnázium, Jász-Nagykun-Szolnok megye)

A karbantartási munkák (12.4%) széles választékával állnak a szülők az intézmények rendelkezésére: a vízvezetékszereléstől a kerítésjavításig, az informatikai rendszerek karbantartásától az asztalosipari munkákig sokféle feladatot vállalnak át. Ezek a munkálatok gyakran járnak együtt a beszerzési feladatokkal (9.8%), mivel a karbantartási, szerelési akciókhoz szükséges anyagokat is a leggyakrabban a szülők szerzik be. De olyan szülői beszámolóval is rendelkezünk, ahol az unoka intézményben eltöltött négy éve alatt

a nagypapa minden évben felszerelte az intézmény egyik termét digitális táblával,

természetesen a teljes beszerzést és a kapcsolódó szerelési munkákat finanszírozva. Ennél gyakoribb például a klímaberendezések beszerzése és felszerelése. A varrást (5.1%) itt külön jelöltük, bár a beszámolók szerint leginkább a karbantartás kategóriájába tartoznak az így végzett munkák: leggyakrabba függönyöket, székpárnákat varrnak a szülők, ritkábban bálokra, rendezvényekre készített ruhákat.

A kertészeti munkálatok szintén egy olyan kategória, amiről gyakran hallottunk a válaszadóktól. Itt minden típusú kerti munka előfordul a kertrendezéstől, a kertépítésen a karbantartásig, a virág- és faültetéstől az udvarrendezésig. Sőt a szülők alakítottak ki egy mezítlábasparkot is az egyik intézményben.

Vargha Nóra, a Zöld Folt Egyesület aktivistája alaposan számba veszi a költségeket

Több kérdést vetnek fel azok a kategóriák, amelyek ugyan nem akkora számban fordulnak elő, mint mondjuk a festés, de felvetik a szakképzettséggel, felhatalmazással kapcsolatos aggályokat: sokan jelezték, hogy segítségképpen felügyeletet vállalnak (5%). Ezek a felügyeleti tevékenységek szintén sokfélék: történhetnek úszásoktatáson, rendezvényeken, versenyeken, de jelezték páran, hogy napköziben is besegítenek az udvari gyermekfelügyeletben, sőt: érettségi felügyeletet(!) is beírt valaki – ezzel kapcsolatban ugyan kétségeink vannak, hiszen ennek jogszabályi feltételei nem állnak fent egy szülőnél (nem kizárt, hogy folyosói felügyeletről lehet szó).

„Az iskola Budapest egyik legjobb ének-zenei általános iskolája és gimnázium. Az iskola szó szerint romokban, vakolat, folyosókon, épületben omlik. Kopott, festés ezer éve nem volt. A kapu törött, sérült. Tantermekben a világítás fele nem működik, hiába kéri az igazgató a tankerületi központot. Nem csinálják meg. Beléptető rendszer kellene , mert az megy be aki nem akar. A szülőknek meg kell venni a kötelező tankönyvek helyett azt is amit a tanár ajánl helyette, mert abból nem tanítanak amit az állam előír, mert szar.”

Szülői megjegyzés (állami fenntartású általános iskola, Budapest)

Hasonló kategória a foglalkozások biztosítása is. Ugyan csak két százalék jelezte, hogy foglalkozik ilyesmivel, mindenképpen érdekes, hogy egy szülő tart foglalkozásokat az intézményekben. Ezt a kérdést a közeljövőben igyekszünk majd körbejárni.

A szállítási feladatok ellátása is fel-felbukkan a válaszok között. A tárgyi eszközök eljuttatása a beszerzési helyről az intézményekbe még magától értetődő feladat, de a tanulók, gyermekek fuvarozása már érdekesebb és egyben összetettebb kérdés. A jövőben mindenképpen foglalkozunk majd vele, hiszen komoly személyes felelősséggel kapcsolatos kérdések is felmerülhetnek itt.

„WC-papír egyáltalán nincs a WC-ben, amit mi szülők veszünk az van a tanteremben. A programokat a dsk (diáksportkör – a szerk.) címén beszedett pénzből kell szervezni, a felújításokat szülők, pedagógusok önkéntesen végzik. Az anyagot nagyrészt a szülők dobják össze. A jótékonysági bálokból befolyt összegből lehet csak gazdálkodni. Abból lesz okostábla, filagória, biciklitároló, játék az a udvarra. Az államnak ez mind nem fontos. Ahol a szülők ezt nem finanszírozzák, semmi sincs.„

Szülői megjegyzés (állami fenntartású általános iskola, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

A beszerzési feladatok ellátásáról még érdemes pár szót külön is szólni: ahogy feljebb említettük, a karbantartási tevékenységekhez szükséges beszerzéseket gyakran bonyolítják az azokat amúgy is elvégző szülők. Emellett ide tartozik még sokféle beszerzési forma a beszámolók alapján: leggyakrabban a tisztálkodási és pipereszerek és -eszközök, szappan, WC-papír, tisztítószerek tartoznak ide, de – ahogy fent is írtuk – felbukkannak drágább eszközök, digitális táblák, klímaberendezések és egyéb műszaki eszközök is.

Hogy mekkora a nemanyagi árnyékfinanszírozás mértéke, nehéz megbecsülni. Az biztos, hogy az elvégzett munkák értéke néha lényegesen magasabb is lehet, mint a pénzbeli hozzájárulásé, azonban biztos összeget nem tudunk mondani – a teljes tanév során felhalmozódott értéke valószínűleg nem haladja meg az anyagi hozzájárulásét.

Miért gond az oktatás árnyékfinanszírozása?

Az egyik probléma, hogy kétszer fizetünk egy olyan szolgáltatásért, amiért az állam kötelezettséget vállal, aminek ellentételezése – papíron – az adóink, járulékaink befizetésével történik meg. Azaz ezekkel már egyszer kifizettük azt a szolgáltatást, amit az államnak biztosítania kellene.

„ADHD gyermekemet integráló iskola tanárai nem látják szívesen a napköziben, kifejezetten kérik, hogy vigyük el! Jelenleg havi 50 000 Ft, hogy magán napközibe járjon het 3 alkalommal. Heti 1 alkalommal 13-kor haza kell hoznunk. Ekkor a család egy felnőtt tagja nem tud dolgozni, keresetének egytized része kiesik.”

Szülői megjegyzés (állami fenntartású általános iskola, Pest megye)

Az árnyékfinanszírozás létét azonban nem lehet kizárólag a kormány nyakába varrni, hiszen a probléma mi magunk is vagyunk: ha hozzászoktatjuk a mindenkori államot ahhoz, hogy a befizetéseinkért cserébe olyan minőségű szolgáltatást kapjunk, aminek a működéséhez nekünk kell kipótolnunk az állami finanszírozást, az a mi hibánk is. Márpedig ezen a terepen ez történt: évtizedek óta fizetünk zokszó nélkül az állami oktatásért.

A másik oldalon viszont óriási esélyegyenlőtlenségek jöttek létre a kormány intézkedéseinek köszönhetően: legelsősorban magával, az oktatási rendszer kiszolgáltatottságával, a szülői hozzájárulások hallgatólagos beépítésével a rendszer üzemelésébe, de akár az olyan irtózatos összegekből üzemelő, tehetséggondozónak hívott hálózatok felépítésével is, mint a Mathias Corvinus Collegium. Vagy éppen az ingyenes tankönyvek jelenlegi rendszerével – hiszen a jelenleg elérhető ingyenes tankönyvek általánosságban gyengébb minőségűek, mint azok, amelyeket piacról lehet beszerezni – nem meglepő módon megint csak a szülői árnyékfinanszírozás révén.

„SNI-s gyermekeim járnak az intézménybe. Az igazgató asszony semmit nem engedélyez nekünk. Szerettünk volna saját pénzből fizetett árnyekpedagógust, de nem engedélyezte. Pedig az osztályban nincsen pedagógus asszisztens. Az is általános, hogy a kiírt fejlesztéseket nem kapják meg a gyerekek, de az igazgató asszony szerint örülhetünk, hogy felvette a gyerekeket, mert nem lett volna köteles. A plusz fejlesztéseket mi álljuk. Bp-en ez átlagosan 8-10 ezer között van. Mi 10.000 járatjuk a 2 gyereket, ezen kívül hydroterápiás fejlesztést is kapnak +7500-os/fő áron. Fiamtól idén 2 fejlesztési órát elvett a KLIK, mondván a Bizottság szakemberei értenek a munkájukhoz. A Bizottságnál egy fiatal ember „vizsgálta”, aki végzetséggel még nem rendelkezett. Aláírása szerint vizsgálatot végző szakember…Egy vicc az egész. Egy normál fejlődésű gyerek oktatása sem egyszerű, de egy (mi esetünkben kettő) SNI-s gyereké szinte lehetetlen. Iskola után én tanítom őket, mert rájuk már nem jut energia, idő, mert lassabbak a többiekhez képest…hát maradok én, hogy behozzuk a lemaradást. Kívánom az egész Kormánynak, hogy egyszer éljenek meg hasonlót, mint amit mi.„

Szülői megjegyzés (egyházi fenntartású általános iskola, Budapest)

A legnagyobb gond azonban, hogy árnyékfinanszírozásra nem mindenkinek van lehetősége.

Még a jobb státuszú intézményekben is szenvedhet hátrányt egy olyan tanuló, akinek nincs lehetősége arra, hogy fű alatt megvegyék neki a legjobb tankönyvet, befizessék egy extra tanfolyamra, megvegyék neki Juli nénit, aki megtanítja azt a kémiát, amit már egy éve a testnevelőtanár tart.

Emellett azokban a szociális-gazdasági helyzetük folytán nem túl szerencsés régiókban, ahol a szülők nem engedhetik meg maguknak az árnyékfinanszírozás egy magasabb szintjét, nyilvánvalóan kevesebb lehetőséget, kisebb megtartóerőt, kevesebb pedagógust, gyengébb színvonalat tapasztalhatunk. Ez pedig végzetes hiba – ráadásul – legalábbis a cikk megírásának pillanatában – valószínűleg alaptörvény-ellenes is.

„Az iskola alapítványát kötelezően támogatni kellett félévente.” (egyházi fenntartású általános iskola, Budapest). „Megemlíteném a kötelező öltönyt.” (állami fenntartású gimnázium, Komárom-Esztergom megye) Az osztálypénz mellett hangversenybérletet, buszjegyet kell megvenni, mert ha nem, akkor az én gyerekem lesz az egyedüli, aki nem vesz részt a programon (állami fenntartású általános iskola, Baranya megye)

Az árnyékfinanszírozást és a direkt incentívát is egy olyan helyzet hívta elő, ami lehetetlen dilemma elé állítja a szülőket. Azt mindenki átlátja, hogy ez a fajta „szürke” oktatásfinanszírozás nem megoldás és csak konzerválja a problémát: olyan tüneti kezelés, ami elodázza a végleges megoldást. Ugyanakkor a szülőnek azt is mérlegelnie kell, hogy a gyermekének nincs két dobása: most jár iskolába, most jár az intézménybe, kénytelen az adott körülményekhez képest a lehető legjobb megoldást biztosítani a számára. Erről is beszélgettünk Berta Beával, aki a Tanítanék nevében szólalt fel október 23-án, és nem csak pedagógusként, de szülőként is érdekelt a kérdésben:

Az, hogy a társadalom évi 100-200 milliárd forint közötti összeggel finanszírozza az óvodai, alap- és középfokú nappali oktatást évente gyakorlatilag azt jelenti, hogy

a szülők saját zsebből teremtik elő a rendszer üzemeltetéséhez szükséges finanszírozás 7-14 százalékát.

Míg önmagában ez a tény is probléma – hiszen a szülők gyakorlatilag kétszer fizetik ki ezt a szolgáltatást –, a jelenségnek másik negatív hatása az esélyegyenlőtlenség lehet. Azaz a rendszer nem csak, hogy diszkriminál, de feltűnően bután teszi ezt: tömegeket szorít a peremre, aminek köszönhetően össztársadalmi szinten drámaian esik majd a versenyképességünk.

„Az ingyenes oktatáshoz én még hozzávenném a havi étkezési díjat ill a beszerzendő tanszereket is, ugyanis van ország, ahol ezt is ingyen, valóban ingyen kapják a gyerekek. Én úgy fizetek 10e ft körül havonta/gyerek étkezési díjat, h a 3 gyerek miatt félárat fizetünk. Szóval ez még kb 100 000Ft / tanév/gyerek.„

Szülői megjegyzés (állami fenntartású általános iskola, Budapest)

Az oktatási rendszer korrekt finanszírozásával lehetne elérni azt, hogy ne essünk el azoktól az emberi erőforrásoktól, amelyeknek ma a kormány hátat fordít, ahonnan most nem érzi, hogy érkezhet tehetség. Pedig a tehetséges tanulók aránya a leszakadó régiókban is akkora, mint a nagyvárosokban. Karikó Katalin Kisújszállásra járt iskolába, és ez az intézmény adott egy Nobel-díjast a világnak. A tehetséges gyerekeket nem lehet kimazsolázgatással, obszcén mennyiségű pénzzel és ideológiai sallanggal kibélelt „tehetséggondozó” programba tereléssel „kiemelni” (MCC).

Ezeket a pénzeket kellene a magyar állami oktatásra fordítani, hogy napjaink Karikó Katalinjai esélyt kaphassanak. Márpedig esély csak akkor lesz, ha a kisújszállási iskolában – és minden iskolában – van kémiatanár, és minden tárgyat szakképzett, munkája iránt érdeklődő, abból jól megélő pedagógus taníthat, és ha van megfelelő finanszírozás. Ha van szociális munkás, iskolapszichológus, vannak nevelést-oktatást segítő munkatársak, és még sorolhatnánk. Miért nincs így?

Amíg nem sikerül rendbe tenni ezt a rendszert, addig csak azokban az intézményekben van minimális esélye egy Karikó Katalinnak, ahol a szülők megengedhetik maguknak a bőséges árnyékfinanszírozást. És erre a helyzetre nem megoldás, hogy csak a kormány magán–árnyékoktatása biztosít minőségi oktatást, jól fizetett pedagógusokat, modern módszertant.

Egyszerűen méltatlan helyzetbe került a gyermekem osztálya az intézményben mivel ők az utolsó ilyen jellegű ( mezőgazdasági technikus) osztály az intézményben. Gyakorlati órákon ingyen közmunkát végeznek az iskola részére; pl udvart söprögetnek, szemetet szednek. Minden gépet eladott az iskola nem tudnak normális gyakorlai képzést kapni. Semmit nem tudnak arról hogy hogyan és miként tudják a technikusi vizsgát letenni megfelelő képzések nélkül. Szóval siralmas a helyzetük.

(állami fenntartású szakképző intézmény, Heves megye)

Projektort, fénymásolókat vettünk, amelyekbe a festéket a mai napig visszük. Komplett iskolatakarítást szervezünk, mert rohad az egész suli, padokat kuncsorgunk, mert a felsősök olyan pici padokban ültek, hogy nem fért be a lábuk, függönyöket veszünk-varrunk, íróasztalt, porszívót vettünk! Botrány az iskola, de a vezetése is lesz.rja!

(állami fenntartású általános iskola, Pest megye)

Mikor elkezdett óvodába járni a kislányom, megdöbbenten tapasztaltam, hogy nincsenek udvari játékok, nincs kertész, se gondnok, a szemeteseket az óvó nénik ürítik, a csoportszobákban kevés a játék. Mi visszük a ceruzákat, a filctollakat, a papírt, a ragasztót, vagy ha nem mi visszük, a mi általunk fizetett csoportpénzből veszik meg. Általános iskolákban a ktg-ek még magasabb összegre rúgnak éves szinten, és igen; a szülők ezt már nem fogják bírni, mert egyre súlyosabb lesz a helyzet. Minden, amiről egy állami intézetben az államnak kellene gondoskodni, nekünk szülőknek kell, és ez nincs jól.

(önkormányzati fenntartású óvoda, Pest megye)

Egyre jellemzőbb, hogy az iskola nem is meri elfogadni a szülőktől a segítséget, mert a tankerülettől félnek. De mivel ők szinte semmit nem biztosítanak, így alig van működő WC, papír max. az első szünetben. Szappan a Covid után 1 évig volt, de már a tavalyi 2. félévben eltűnt. Az öltözőben nincs világítás, a folyosó közepén hiányzó járólapot a diákok kerítik körbe viccesen. Wifi nincs, saját mobilnetről kell internetes feladatot megoldani.

(állami fenntartású gimnázium, Budapest)

A cikkben szereplő videóinterjúkat az október 23-án szervezett civil demonstráción forgattuk Balogh Dénes és a szerző közreműködésével.

Ez hogy lehet?! Te még nem iratkoztál fel a hírlevélre?! Nekünk nincsenek millióink egy-egy Facebook-posztra… e nélkül nem érünk el! Iratkozz fel most: