Pedbér: Normális, hogy január végén sem tudod, mennyiért dolgozol egész hónapban?

Az oktatásban dolgozók béremelésével kapcsolatban egy dolgot lehet biztosan tudni: lesz. Hogy pontosan mennyi lesz, arról eddig senki sem kapott semmiféle értesítést. De rendben van ez? Mi történne, ha ugyanez a versenyszférában történne? Elképzelhető-e, hogy egy piaci cégnél nem tudják az ott dolgozók, hogy abban a hónapban milyen feltételek mellett, mennyi pénzért dolgoznak?

Először is érdemes azt tisztázni, hogy mivel az oktatásban dolgozókat nem a munka törvénykönyvében foglaltak alapján foglalkoztatják, hanem rájuk speciális szabályok érvényesek (mint például a köznevelési törvény, a pedagógusok jogállásáról szóló törvény és számos más jogszabály, rendelet), így nehéz is összehasonlítani a versenyszféra cégeivel. Azt a kérdést azonban rengetegen tették fel nekünk az elmúlt hetekben, hogy

egy piaci cégnél lehetséges lenne-e, hogy valaki nem tudja az adott hónap végén, mennyiért is dolgozott?

Pocsék munkaadó: az állam nem vár

Hogy választ kapjunk a kérdésre, megkerestünk egy munkajogban járatos ügyvédet: akadályozza-e bármilyen jogszabályi előírás azt, hogy egy nem állami munkáltató úgy alkalmazza a munkavállalóit, hogy azok egy belengetett fizetésemelés kapcsán nem tudják, mennyi pénzért dolgoznak éppen.

Ha a nemállami szférát, a versenypiacot nézzük, ott világos elvárás, hogy a munkavállalónak munkába lépéskor tisztában kell lennie azzal, mennyi az alapbére – ez az alaphelyzet. Ha a mostani béremelésből indulunk, ki, itt az a speciális helyzet, hogy elvileg emelik a pedagógus bérét – ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy módosítják a munkaszerződését. Ha más feltétele nincs alapbéremelésnek, ha a béremelés kapcsán nem változnak az alkalmazás körülményei, akkor, ha a munkaadó egyoldalúan emel, a munkavállaló viszont hallgat róla, nem tiltakozik ellene (például nem utalja vissza a többletet), akkor a bírósági gyakorlat elfogadja általában, hogy a munkavállaló végül is egyetért az emeléssel.

Ebben az esetben azonban egy alapvetően teljesen életszerűtlen helyzet alakult ki, mégpedig az, hogy a munkáltató belengette a béremelést, kommunikált mindenféle számokat (az például többször elhangzott, hogy 32 százalékos béremelést kapnak a pedagógusok) – majd a jogszabályi környezetből az derül ki, hogy valójában egy nagyon laza sáv van meghatározva, aminek az alsó része nem feltétlen képvisel 32 százalékos emelést, a felső része pedig irreálisan magas.

Emellett képbe jött az is, hogy majd a fenntartó dönt a pontos összegről, személyenként – de ezt a pontos összeget még nem közölték az érintettekkel. A döntési szempontok meg nem kerültek bele a jogszabályba. Ez legalábbis méltánytalan, de mindenképpen etikátlan eljárás. Ha piaci cégről beszélnénk, az is felmerülne, hogy ez az eljárás alapvetően a visszaélésszerű joggyakorlás tilalmába ütközik, mivel utólag mondják majd meg a munkavállalónak, hogy a megelőző időszakban mennyiért dolgoztak.

„Ez a helyzet egész egyszerűen annyira életszerűtlen, hogy a jogszabályalkotónak nem kellett ilyesmin gondolkodnia. A versenyszférában egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valaki úgy dolgozzon, hogy nem tudja, a tárgyhónapra mennyi pénzt ér a munkája. Éppen ezért nincs is erről szabály. Furcsa, hogy az állami szektorban rendben van ez a fajta etikátlan munkaadói magatartás, ahogy az is, hogy ezt az érintett munkavállalók eltűrik.”

A fentiek alapján kijelenthető: 2024-ben az állam nem jó, nem kiszámítható, nem megbízható munkaadó.

Megtehette volna, hogy vár

A helyzetet árnyalja Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke. Szerinte ugyanis a kormány ez alkalommal határozottan előresietett, éppen ezért nem tudta kellően előkészíteni az emelést.

„Én magam is azon az állásponton voltam, hogy ezt a lépést nem fogja megtenni a kormány még hónapokig, és hogy talán az önkormányzati választásokra időzítve, kampányfogásként adja majd el. Azaz engem is meglepett az, hogy megtörténik a béremelés, már januártól.”

Totyik szerint a kormány megtehette volna, hogy vár februárig–márciusig a béremeléssel – és akkor talán képes lesz arra, hogy személy szerint kiértesítse a munkavállalókat a béremelés részleteiről. Mégsem tette, hanem bevállalta, hogy január elsejétől emel – akár ilyen felemás módon is. Abból a szempontból pedig, hogy a munkavállalók előbb jutnak az emelt bérükhöz, ez a döntés nem kedvezőtlen a dolgozók számára.

Nem vár

Kérdés persze, hogy ha tényleg képes lett volna etikusan emelni a béreket, miért nem számolta már ki korábban ezeket az összegeket az állami munkáltató, miért nem értesítette ki korábban a munkavállalókat az emelés tényéről? Legalábbis meglepő, hogy egyik pillanatról a másikra olyan sürgős lett a hosszú ideig cinikusan tologatott béremelés, hogy még a kapkodás miatti népszerűtlenséget is bevállalva sietett ezt végrehajtani, bármi áron is, a kormány.

A kapkodás arra utal, hogy a kormány rohamtempóban döntött az ügyben, és hogy eredetileg valószínűleg később szerette volna meglépni az emelést. Ha nem így tette volna, akkor lett volna ideje a munkavállalókat külön, előre kiértesíteni megváltozott béreikről – és hát valószínűleg van ideje arra, hogy hatékonyabban építse fel magát a béremelés kommunikációját is.

A kormány ugyanis nem keveset áldoz be a sietséggel: a bizonytalanság miatt nem igazán pozitív az emelés visszhangja. Nem tudja hatékonyan kommunikálni még a béremelés tényét sem, azaz elmulasztja – az eddig ilyen esetekben mindig gondosan begyűjtött – PR-pontokat. A helyhatósági és európai parlamenti választásoktól pedig még annyira távol van az emelés időpontja, hogy a kampányban felhasználható elemként aligha lesz jó (pláne, ha kiderül, a többségnek esetleg meg sem közelíti majd a többlet a büszkén harsogott 32 százalékot).

Miért nem vár

Az, hogy a pedagógusok tömegei hagyják el a pályát, már rég tudott, azonban év közben kevesebben szoktak felállni, életszerűtlen, hogy egy esetleges decemberi felmondási hullámot próbálna meg magán átesve megzabolázni a kormány. Van némi esély arra, hogy a kormány mérései szerint nem segíti a kormánypárti jelöltek választási esélyeit az oktatás helyzete és a bérharc – ehhez azonban kommunikációs szempontból korai az emelés, a kapkodás és az ellentmondó kommunikáció pedig inkább ellenkező hatást vált ki.

Logikus következtetés, hogy másról lehet szó. Valószínűbb, hogy az emelésre azért kerül sor, hogy azzal a kormány bemutathassa: kész számottevő engedményeket adni a tiltakozó szakszervezeteknek, hogy hajlandó megkezdeni az oktatás halogatott reformját. Ebben a formában pedig

a béremelés valószínűleg az uniós szervek felé intézett kommunikáció:

az inflációs nyomás alatt lévő kormány elérkezettnek látta az időt, hogy a visszatartott uniós támogatásokban lekötött nagy mennyiségű valutáért cserébe (forintot bármikor nyomtathat) olyan gesztusokat tegyen, amelyek végső soron a visszatartott támogatások megszerzéséhez vezethetnek.

A tiltakozó civil szervezetek, szakszervezetek előtt igazából most van itt a lehetőség: a kormány – úgy tűnik – rákényszerült arra, hogy engedményeket tegyen. Ezen engedmények egyik része a bérkövetelések – meglehetősen – részleges rendezése. Az, hogy lesz-e más engedmény, hogy például nőhet-e az intézmények és a pedagógusok autonómiája, azon is múlik, sikerül-e a civileknek, a szakszervezeteknek az Unión keresztül tovább szorongatni a kormányt. Úgy tűnik, működik az uniós taktika, és ha kell, tud visszakozni a kormány. Kérdés, mennyire kitartóak az uniós szervek, és mennyire hatékony a kormány zsarolási potenciálja olyan ügyekben, mint a svéd NATO-csatlakozás, vagy az ukrán háború uniós támogatása.

Szinte lehetetlen elérni téged a közösségi médiában. Ha nem iratkozol fel a hírlevelünkre, lemaradsz: