Fájdalmas, ahogy Novák döntésével átpolitizálódott az áldozatok ügye
A bicskei gyermekotthon áldozatai emberfeletti bátorsággal, hétköznapi fejjel felfoghatatlan megaláztatások dacára, sokadik nekifutásra szereztek érvényt igazuknak – és tragikusan korán eltávozott társuknak. Az ő áldozatukról kellene szóljon a közbeszéd. A társadalomnak most, ha szimbolikusan is, de melléjük kellene állni.
▶︎ Interjú dr. Jármi Éva pedagógiai szakszpszichológus, gyermekvédelmi szakemberrel, a Hol a helyem? iskolapszichológiai tanácsadó központ vezetőjével.
Miért adott kegyelmet Novák Katalin a bicskei pedofilügy egyik kulcsszereplőjének? Miért törlődött minden bűne annak a K. Endrének, aki hamis tanúzásra kényszerítette a felettese által súlyosan abúzált gyerekeket azért, hogy azok visszavonják terhelő vallomásukat – ez a magyar közélet fő kérdése a napokban. Csakhogy
az egyre terebélyesedő, egyre inkább átpolitizálódó botrány közepette elsikkadni látszik a legfontosabb szempont: az áldozatok érdeke.
Pedig a hírhedt bicskei pedofilügy – amellett, hogy rávilágított a magyar gyermekvédelem döbbenetes hiányosságaira – meghatározó volt a gyermekvédelem átalakítása szempontjából is – magyarázza dr. Jármi Éva.
Az egész szakmát felkavaró esetet követően változott a jogszabály is annak érdekében, hogy a gondjaikra bízott gyerekek többé ne legyenek ennyire kiszolgáltatva az intézményvezetőknek. Ezután szűnt meg az a gyakorlat, hogy a gyermek gyámja egyben az intézmény igazgatója lehetett. Az eset után kötelező volt valamennyi gyermekotthonban dolgozó felnőttnek részt vennie egy gyermekbántalmazást megelőző tanfolyamon.
Azaz a bicskei a maga nemében óriási jelentőségű eset volt a szakmában. Novák döntése pedig pont ezt az ügyet érintette.
„Amikor az egyik áldozat, Pop Mert Julián erejéről és bátorságáról tanúbizonyságot tett azzal, hogy felszólalt, akarva-akaratlanul is lehetőséget biztosított arra, hogy beszéljünk a szexuális abúzusról, a visszaélésekről, és hogy beszéljünk a hallgatásról. Ezt a lehetőséget Ön (és Varga Judit) tavaly elnyomta, semmissé tette, ahogy azt a mérhetetlen terhet is, amit egy szexuális abúzus áldozatának cipelnie kell, visszatette annak vállára, majd az abúzusban támogatóként résztvevőt (aki immáron maga is bántalmazó) felmentette, tisztára mosta (szó szerint, hiszen büntetett előéletét is törölték).” részlet a petíció szövegéből
Felfoghatatlan méltánytalanságok az áldozatokkal szemben
Nem volt magától értetődő, hogy egyáltalán igazság szolgáltatható a bicskei pedofilügyben. Az áldozatok akkor álltak újra elő, amikor egyik társuk öngyilkos lett – az ügyet feldolgozó RTL-műsor, a Házon kívül pedig „nagyon átgondoltan nyúlt a témához”, érzékenyen dolgozta fel a kérdést, nem volt szenzációhajhász.
„Ezt a fajta védelmét az áldozatoknak, a tisztességüket, nem tudom, hogy bárki is figyelembe veszi, tiszteletben tartja-e most, ahogy egyre zajosabb az ügy a médiában.”
„A fő problémám a politikai átszíneződéssel, hogy így most az ügy Novák Katalinról szól, a pápalátogatásról, a kegyelemgyakorlásról, a felcsúti befolyásról. És pusztán arról az egy dologról nincs szó, aminek a nevében a felháborodás zajlik. Azaz a gyerekek bátorságáról, tisztességéről, áldozatiságáról.”
Dr. Jármi Éva szerint a gyerekek „védelmében” most egy újabb méltánytalanság történik velük.
„Arról van szó, hogy volt néhány teljesen kiszolgáltatott hátterű kisgyerek, akiket a gyermekvédelem a szárnyai alá vett. Gyerekek, akik az eredeti gondozási helyükön, a családjukban, ahol biztonságot kellett volna kapjanak, óriásit csalódtak. Aztán belekerültek egy olyan helyzetbe, ahol az az igazgató, akinek a gondjaira vannak bízva, aki egyébként a gyámjuk is, ahelyett, hogy biztonságot nyújtana nekik, súlyosan visszaél ezzel a sérülékeny állapottal. Majd a többi felnőtt is elárulja őket, akiktől segítséget remélnének.”
Fontos felidézni, hogy ebben az ügyben 2012-ben is volt már egy próbálkozás, amikor elindult egy nyomozás. Ekkor több gyerek is videóra mondta, mit művelt vele János bácsi. Döbbenetes volt, hogy a teljesen egyértelműnek látszó ügyet azonban eljárási hibák miatt ejtették. A következmények pedig teljes mértékben elmaradtak. Sokan nem értették, hogy miért lehetett az az intézményfenntartó döntése, hogy meghagyja a helyén az intézményvezetőt.
Az ügy akkor indult el újra, amikor az egyik áldozat öngyilkos lett. Ekkor döntött úgy a fiatal két társa, hogy folytatja a harcot. A média ezután kapta fel az ügyet. A bicskei közélet eközben pedig János bácsi melletti kiállásokat szervezett.
Az áldozatok több ízben is megtapasztalhatták a körülöttük lévő felnőttek alkalmatlanságát, gyakran árulását. Nem csak azokét, akik visszaéléseket követtek el velük szemben, de azokét is, akiknek segíteniük kellett volna őket. Volt aki segített volna, de képtelen volt hatékonyan eljárni, volt, akit elhallgattattak, aztán voltak azok, akik inkább őket gyalázták.
A gyerekek amúgy is irtózatos áldozathibáztató helyzetbe kerültek – mondja dr. Jármi Éva.
Egyrészt ott volt a bicskei lakosság szeretett János bácsija, szemben néhány kiszolgáltatott gyerekkel. Mint kiderült, a környezetük már eleve megbélyegezte őket János bácsi „ajándékai” miatt volt.
„Az áldoztat-hibáztatás magasiskolája, amit ezek a gyerekek átéltek”.
Egy felnőttet is megviselne ez a kiszolgáltatottság
Jármi Éva többször vezetett olyan gyakorlatot, amelyben végzős pszichológus hallgatókkal szerepjátékok segítségével modellezték, milyen helyzetbe kerülhettek azok a gyerekek, akiknek a bicskei ügyben kellett helytállniuk. A szerepjátékok során a résztvevők megtapasztalták azt a kiszolgáltatottságot, amibe az áldozatok kerültek.
Gyakorlatilag valamennyi workshop eredménye az volt, hogy a résztvevő felnőttek hihetetlennek, felfoghatatlannak gondolták, hogy ilyen körülmények között ezek az áldozatok egyáltalán szólni mertek a bántalmazásról – nem hogy egy ekkora horderejű ügyet vigyenek végig.
„Hiszen minden, ami ebben a rendszerben létezik, azt erősíti, hogy ezek a srácok ne merjenek segítséget kérni”
– magyarázza dr. Jármi Éva. Az, hogy az áldozatok társuk öngyilkossága után összefogtak és végigvitték az ügyet, hatalmas erőre vall. Végigcsinálták, tanúskodtak, vállalták a szembesítéseket.
A per vége felemelte az áldozatokat. Olyan volt, mintha győztek volna.
És innen nagy a bukás.
Hogy innen is lehet még pofont kapni. Ebből a helyzetből is. Amikor jogerősen megnyerték a pert. Hogy elveszik az igazukat, így is. Ráadásul úgy, hogy a büntetett előélet következményeit is megsemmisítik egy olyan embernél, aki elárulta őket.
„Ez olyan, mintha kiradírozták volna azt, hogy ők megérdemlik, hogy igazuk lehessen.”
„Én most ezt érzem. Hogy a társadalom, Novák Katalin tollvonásával, mintha kiállt volna mögülük. Ezek után kellene, hogy a kisemberek, akik tényleg a gyereket látják, visszaadják ezt a támogatást. Hogy nem feleslegesen tették ezt a súlyos áldozatot.”
Dr. Jármi Éva szerint ebben a helyzetben nagyon fontos lehet, hogy a petíciót, amit egy pszichológus kolléga indított a change.org-on, minél többen aláírják. Ez a szöveg szándékosan nem politikai állásfoglalás. Hanem egy érzékeny, rövid szöveg – az áldozatok melletti kiállás.
Dr. Jármi Éva szerint ezért baj, hogy nem az áldozatok mellé állunk, hogy nem az áldozatokról szól ez az ügy, hanem Novák Katalin leváltásáról, vagy a felcsúti kapcsolatokról, vagy a kegyelemgyakorlás gyakorlatának megváltoztatásáról. Ezek persze érthető közéleti reakciók – de azt is meg kell értenünk, hogy a társadalom tartozik annyival ezeknek a számtalanszor megalázott gyerekeknek, hogy most önzetlenül melléjük álljon.
Következő cikkünk a témában:
Te még nem iratkoztál fel?! Lehetetlen elérni téged a közösségi médiában. Ha nem iratkozol fel a hírlevelünkre, lemaradsz: