„Nem ma fog véget érni ez a munka” –gyermekvédelmi kerekasztal alakult

Míg a kormányoldalon fejek hullnak, közben a civilek a gyermekvédelmi rendszert próbálják megmenteni. „Dialógus a gyermekekért” címmel tartottak kerekasztalt az Országos Közös Akarat kezdeményezésére, közel száz gyermekvédelemben érdekelt szakértő bevonásával.

A bicskei kegyelmi ügy farvizén elindult pár kezdeményezés – no nem a kormányzati oldalon, ott egyelőre a „személyes konzekvenciák” levonása zajlik, távozó miniszter, államfő, exminiszter-püspök, és még inog a széke legalább egy propagandaminiszternek is. Ez mind nagyon izgalmas, de a finomkodva csak „érintetteknek” nevezett áldozatokon egyáltalán nem segít.

Ők ugyanis nagyon sok esetben nem kapnak segítséget. Pedig a hazai gyermekvédelmi rendszer 20 ezer fölötti érintettet számlál – a családon belüli erőszak viszont gyakorlatilag mindennapos. Amin nem segít a kormányzati „gyermekvédelem” által szorgosan befóliázott Szapphó-kötet sem.

Azt viszont, hogy a társadalom ezt a kérdést komolyan veszi, és hogy van valamilyen morális tartása, jól jelezte a Hősök terén összeverődött 120 – 160 ezer ember.

Ez az ügy nagyobb már annál, hogy pár kék kormányplakáttal le lehessen takarni.

Ebben a helyzetben érkezett egy meghívó sok gyermekvédelemmel foglalkozó civil szervezetnek egy ambíciózus projektről: megalakul ugyanis az első gyermekvédelmi kerekasztal, az Országos Közös Akarat elnevezésű civil ernyőszervezet kezdeményezésére.

Tegyük most félre a kérdést, hogy vajon első-e ez a kerekasztal az ügyben – mindenképpen időszerű volt egy olyan szakmai egyeztetés, aminek nem fő célja, hogy bemosson egyet a sebeit nyalogató kormánynak, és inkább valamilyen módon rámutasson a problémákra.

Mert problémák bőven vannak, ahogy dr. Herczog Mária, gyermekvédelmi szakember, az esemény vezető szakértője elmondta a szakértői egyeztetés sajtótájékoztatóján: a jelzőrendszer működésképtelenségétől kezdve addig, hogy nem biztos, akiket kiemelnek a családokból, valóban kiemelendőek, míg azok, akiket a rendszer „családban hagy”, lehetséges, hogy a leginkább rászorultak. Vagy hogy nincsenek erőforrások, nem működnek a szakmai protokollok, ha nincs mivel működtetni őket.

A sajtótájékoztató közönségét az a Pető Attila köszöntötte, aki az első férfi volt Magyarországon, aki nyíltan felvállalta azt, hogy gyermekkorában egy pap több évig zaklatta.

„Nem ma fog véget érni ez a munka” – jegyezte meg és elmondta, hogy céljuk az volt, hogy elkezdjék a munkát, az egyeztetést, hogy a szakértők segítségével megkezdődjön a problématerületek azonosítása.

Szilágyi Kitti óvónő, az OKA aktivistája szerint együtt, összefogva tudunk megoldásokat nyújtani ezekre a súlyos problémákra, együtt meg tudjuk védeni a gyerekeket – de ehhez a szakmával a jogi kereteket, együtt kellene lefektetni.

Kiss Gergő az Egyesült Diákfront képviselője a bicskei ügyről beszélt – szerinte ennek kapcsán „tematizálni tudták ezt az ügyet”.

Pion István költő, újságíró – saját bevallása szerint „bizonyos szempontból túlélő” – úgy érzi, hogy a helyzet súlyos és aggasztó, és ezt látja a társadalom.

„Látjuk mi is és ezért jöttünk össze ennyien ma” – mondja, abban bízva, hogy a meggyőződését, miszerint a szakma összefogását a politikai paletta is osztja majd: hosszan beszél arról, hogy ebben az ügyben valódi konszenzusra van szükség.

Herczog Mária hozzáteszi, a konszenzus ebben az ügyben sem könnyen megteremthető lehetőség. Ő a hangsúlyt az érintettek megfelelő képviseletére teszi. Nagyon fontos lenne szerinte megszólítani a gyermekcsoportokat, akár a nem érintetteket is, mivel sokat tanulhatnánk az ő válaszaikból.

Ugyanúgy fontosnak tartaná, hogy a szülőket és a családtagokat is bevonják: hogyan látják ők a gyermeknevelés nehézségeit, hogy alakul a kapcsolatuk a szakemberekkel, mire van szükségük ahhoz, hogy gyermekeik megfelelően fejlődjenek. Ez a lépés elkerülhetetlen szerinte.

Herczog úgy érzi, hogy a tragikus események kapcsán egy fantasztikus lehetőség előtt állunk: hogy

elinduljon egy valódi társadalmi párbeszéd az ügyben,

hogy az bevonja, aktivizálja az érintetteket. A konszenzushoz szerinte az is kell, hogy minél többen bevonódjanak. Bízik benne, hogy ha ezeket elérik, akkor a döntéshozók is jobb helyzetben lesznek.

Herczog fontos szempontot említ: az erőszakmentesség a felnőttek világában is fontos lenne. „Az az elv, hogy senkinek a jogait ne sértsük, de a sajátjainkat is érvényesíthessük.”

Az EDF bejelentette következő akcióját, egy „néma vonulást”, ami február 21-én szerdán 17:00 órakor indul a budapesti Szent Gellért térről a miniszterelnökség elé, amelynek során „csendben”, „méltóan” emlékeznek meg az áldozatokról.

Herczog Mária kérdésre válaszolva elmondja, hogy a kerekasztalban résztvevő közel száz szakértő gyakorlatilag minden ma felmerülő problématerületet számba vett. Ezekben nincsenek új dolgok – mondja – ezek évek óta változatlanul látszanak. A szakértői kerekasztal feladata lesz ezeket rendszerbe foglalni, majd valamilyen fontossági sorrend felállításával programot alkotni belőlük.

„Hogy a döntéshozók találkozzanak azokkal a szempontokkal, amikkel a területen dolgozók, a családok, a gyerekek minden nap találkoznak.”

A szervezők nem tervezik, hogy a kormány valamelyik tagjával is megosszák a megállapításaikat – válaszolja kérdésre Pető Attila. Most elsősorban a szakmát keresték meg – a második körben a pártok javaslatait is meg fogják hallgatni. A folyamat végén egy egységes csomagot tesznek majd le az asztalra.

A Klubrádió tudósítója felveti, hogy ma volt a gyermekjóléti bizottság ülése a Parlamentben, ahová végül nem ment el Pintér Sándor beszámolni a hazai gyermekvédelem helyzetéről. Sőt a fideszes delegáltak sem jelentek meg – hogyan képzelik a szervezők, hogy egy ilyen helyzetben konszenzusra bírják a kormányt?

„Mi egyáltalán nem foglalkozunk a politikusokkal, nem érdekel most bennünket, hogy ki, milyen feladatot nem lát el” – mondja Horgas Péter az OKA egyik szervezője. „Mi ebben az ügyben a feladatunkat szeretnénk elvégezni először.”

Herczog Mária végezetül azért említ pár konkrét példát is: szerinte nem az intézményi gyermekvédelemre kell elsősorban koncentrálni, hanem a korai ellátásra. Az lenne a lényeg, hogy helyben, ahol a családok élnek, ott nyújtsanak magas szintű szolgáltatásokat, amelyek biztosítják, hogy a gyerekek optimális fejlődése biztosítva legyen.

Herczog Mária szerint nálunk is azt kellene csinálni, amit rengeteg helyen a világban: ki lehetne plakátozni az országot, amiben a gyerekeket arról tájékoztatjuk, hogy milyen problémákkal, hova tudnak fordulni. „Megelőző célzattal segítsünk minden magyar felnőttet és gyereket – ez egyébként közgazdaságilag is a legracionálisabb, legköltséghatékonyabb megoldás lenne” – mondja.

Az EDF szerdai eseményének FB-eseménye erre a linkre kattintva érhető el.

[/frame]

Te még nem iratkoztál fel?! Lehetetlen elérni téged a közösségi médiában. Ha nem iratkozol fel a hírlevelünkre, lemaradsz: