A százmilliárdos állami vagyonból felhízlalt kormányzati agytröszt/elitképző vezetője sokadszorra tesz olyan kijelentést, miszerint a gyógy- és fejlesztőpedagógia, szakszolgálati munka „pénzkidobás”, hogy ehelyett „keményebben kellene tanulni”. Mivel Setényi János kijelentéseiben kimondottan következetesnek tűnik, megkérdeztük a köznevelésért felelős belügyi államtitkárt, vannak-e a kormányzatnak tervei a terület átalakítására.
Március közepén számoltunk be arról, hogy a százmilliárdokból felhízlalt elitképző központ – a legmodernebb tanulástámogató eljárásokat és pedagógiai módszertanokat szemérmetlen luxuskörülmények között alkalmazó – Matthias Corvinus Collegium tanuláskutató intézetének vezetője, Setényi János nem a saját intézményében sikerrel alkalmazott módszertanokat, hanem sokkal inkább puritán, poroszos, memorizálásra építő, a saját intézményében tapasztaltaktól eltérően kirívóan szerény oktatási eljárásokat ajánl az átlagember gyermeke és az állami oktatás figyelmébe. De nem csak ez volt az egyetlen vitatható kijelentése.
Setényi a fenti cikkünkben szemlézett, M5 csatornán elhangzott beszélgetésben – csakúgy, mint más közelmúltbeli megszólalásában is – a gyógy- és fejlesztőpedagógia jelenlegi rendszerével kapcsolatban tett olyan megállapításokat, amelyek alapján a teljes intézményrendszer alapvetően felesleges, adófizetői pénzeket pazarol. Setényi olyan állításokat fogalmazott meg, mint hogy
hogy „jószülőséggel”, keményebb tanulással kellene megoldani a problémákat, diszlexiát, diszkalkuliát. Elhangzott tőle, hogy hiányolja azt „a diskurzusból”, hogy „ha valaki nehézséggel küszködik, az nagyon kemény gyakorlással ezt leküzdje”, illetve hogy szerinte a szakemberek „hospitalizálják, problémássá nyilvánítják” a speciális nevelési igényű gyerekeket.
Mivel Setényi János egy olyan intézmény oktatási vezetője, amit állami pénzből, kormányzati akarattal hízlaltak gigantikus méretűre, egyáltalán nem mindegy, hogy mit mond. Pozíciója, intézménye kiemelt jellege kapcsán joggal feltételezhetjük, hogy véleményének van szakpolitikai súlya. Ezt a kijelentést pedig nem először halljuk vissza tőle. Mivel tehát Setényi János jelenleg fontos viszonyítási pont a kormányzati oktatáspolitikában – ha úgy tetszik, az oktatáspolitika Rákay Filipje, esetleg Demeter Szilárdja –, fontosnak tartottuk, hogy megkérdezzük az oktatási kormányzatot,
A Maruzsa Zoltán közoktatásért felelős államtitkárnak küldött emailünkben az alábbi kérdéseket tettük fel:
„Érdeklődnék, hogy vannak-e tervei a kormányzatnak a gyógy- és fejlesztőpedagógiai ellátás, a szakszolgálatok és a kapcsolódó területek, a minősítési rendszer átalakítására? Ha igen, mik ezek és mikor várhatók ilyen lépések?”
Maruzsa Zoltán válasza azonban két dolgot nem tesz:
A köznevelésért felelős belügyi államtitkár válaszának talán leginkább idevágó része, hogy „ahogyan eddig is, úgy a jövőben is” kiemelt figyelmet fordítanak a terület „szakmai, illetve infrastrukturális fejlesztésére”, továbbá, a „humán erőforrások bővítése révén” a „köznevelés együttnevelő és esélyteremtő szerepének erősítésére” és a „helyben elérhető szolgáltatások fejlesztésére”.
Míg ezek a fejlesztési irányok alapvetően nem hangzanak rosszul, azt egyáltalán nem tudtuk meg a válaszból, hogy vannak-e tervei a kormányzatnak a gyógy- és fejlesztőpedagógiai ellátás, a szakszolgálatok és a kapcsolódó területek, a minősítési rendszer átalakítására, és ha igen, mik ezek és mikor várhatók ilyen lépések.
A levél további részében Maruzsa Zoltán gyakorlatilag összefoglalót ad nekünk a kormányzat az elmúlt évtizedben elért eredményeiről – ahogy azt az oktatási kormányzat jelen állás szerint értékeli.
Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük Maruzsa Zoltán március 28-án keltezett, illetve április 1-én emailben továbbított levelét:
Tisztelt Kincse Szabolcs!
A jövő generációk egyéni boldogulásának szempontjából kulcsfontosságú a megfelelő képességek, jártasságok megszerzése az iskolarendszerben, amihez a tanulók szociális, családi hátteréből, valamint sajátos nevelési igényéből vagy speciális szükségletéből adódó különbségek kiegyenlítésére is szükség van. Ahogyan eddig is, a jövőben is kiemelt figyelmet fordítunk a pedagógiai szakszolgálati intézmények, a gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban és a tartós gyógykezelés alatt álló gyermekek, tanulók köznevelési ellátásában részt vevő intézmények szakmai, illetve infrastrukturális fejlesztése, továbbá a humán erőforrások bővítése révén a köznevelés együttnevelő és esélyteremtő szerepének erősítésére és a helyben elérhető szolgáltatások fejlesztésére. Ezen fejlesztési irányokat tekintjük a jövőben is iránymutatónak.
Az elmúlt évtizedekben a differenciálódó nevelési-oktatási és pedagógiai szakszolgálati intézményrendszer, az együttnevelő, inkluzív nevelés elterjedése az addigi szakembergárdán túl új igényeket generált, melyekre az akadémiai és irányítási szférának reagálnia kellett. Míg korábban – a Bolognai átállás előtt – csak egyetlen intézmény képzett gyógypedagógusokat, jelenleg már tíz egyetemen folyik gyógypedagógus-képzés, továbbá a Semmelweis Egyetem Pető András Karán konduktor-képzés, emellett a gyógypedagógia és a konduktív pedagógia már önálló MA képzésekkel is rendelkezik.
A képzőintézmények számának növekedésén túl jelentősen megemelkedett a gyógypedagógus alapképzésre felvett hallgatók száma is. A hallgatók képzésének és elhelyezkedésének támogatása céljából 2017-től a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj a gyógypedagógus hallgatókra is kiterjed. Jelenleg több, mint 10000 szakembert foglalkoztatnak gyógypedagógus (és konduktor) munkakörben a nevelési- oktatási és pedagógiai szakszolgálati intézményekben, ez közel duplája a 2010 előtti számnak.
Mind a külön-, mind az együttnevelő intézmények munkáját segíti „A sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelvei” megnevezésű szakmai dokumentum (a továbbiakban: Irányelv), mely 2020-ban átfogó revízión ment keresztül. A felülvizsgált és megújított, korszerű szakmai tartalmakat hordozó dokumentum sajátos nevelési igény területenként mutatja be a pedagógusok számára magát az adott sajátos nevelési igényt, az alkalmazható módszertani eszközöket és a reguláris kerettantervektől való eltérési lehetőségeket. Az Irányelv alkalmazása a nevelési-oktatási intézményekben kötelező. A fejlesztő pedagógiai ellátásban részt vevő pedagógusok munkáját a „Szakmai ajánlás a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók neveléséhez-oktatásához” segíti.
A fent említett módszertani útmutatókon túl a pedagógusok a pedagógus-továbbképzés akkreditált képzései segítségével is hasznos információkat szerezhetnek. Jelenleg a PIR rendszerében 141 akkreditált (30-60 órás) gyógypedagógia, fejlesztő pedagógia tárgyú választható pedagógus továbbképzés található.
A pedagógiai szakszolgálati intézmények 2013-as átalakítása óta folyamatosan emelkedik azon gyermekek száma, akiket a rendszer képes ellátni. Fontos kihangsúlyozni, hogy nem az ellátásra szoruló, hanem a szükséges ellátásokat megkapó gyermekek száma emelkedett, az ellátási igények detektálása azelőtt is megtörtént, csak a tényleges ellátás ütközött akadályokba.
A pedagógusok minősítési rendszere megfelelő garanciákat ad az eltérések, specialitások kezelésére. A vizsgált pedagóguskompetenciák egyike: „A tanuló személyiségének fejlesztése, az egyéni bánásmód érvényesülése, a hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló többi gyermekkel, tanulóval együtt történő sikeres neveléséhez, oktatásához szükséges megfelelő módszertani felkészültség”.
Budapest, az elektronikus aláírás dátuma szerint [2024.03.28 19:24]
Üdvözlettel: Dr. Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár