Átadták követeléseiket a felsőoktatási dolgozók Hankó Balázsnak: a felsőoktatásért felelős államtitkár eredetileg nem válaszolt a márciusban postázott levelükre. Ezért most őt látogatták meg követeléseikkel a levél kezdeményezői.
Helyszíni tudósításunk:
A találkozó meglepően pozitívan alakult: nem csak, hogy személyesen lejött, és átvette a követeléseket, de a demonstrálók képviselőivel Hankó egy rövid egyeztetésre is leült.
Ahogy arról az egyik tárgyaló, Marótzy Katalin – a BME docense – beszámolt, elmondhatták követeléseiket, az államtitkár előadta saját szempontjait, illetve „már majdnem sikerült” eljutni addig, hogy tisztázzák, miben nem értenek egyet. Marótzy Katalin elmondta, hogy
Azt a dolgozók is pozitívumként értékelték, hogy folytatódhatnak a tárgyalások.
Ahogy a felsőoktatási dolgozók látják a finanszírozás kérdését „nagyon sok tekintetben eltér” attól, amit Hankó előadott.
„Az államtitkár nagyon sok tekintetben az ipari, külső források bevonására alapozott” – mondta Marótzy.
Az államtitkár a különböző pályázati pénzeket ajánlotta a tiltakozók figyelmébe, illetve ezen kívül utalt arra is, hogy a súlyosan forráshiányos terület pénzhez juthatna például úgy, hogy
Röviden a kereskedő felsőoktatás víziójáról
Mindenképpen értékelendő, pozitív fejlemény, hogy Hankó Balázs államtitkár végül fogadta a dolgozókat, és átvette követeléseiket. Ahogy az is, hogy sor kerülhetett egy rövid egyeztetésre is. A közoktatással kapcsolatos tapasztalataink alapján azt azonban joggal feltételezhetjük, hogy Hankó kezében igazából nem sok minden van, és ő maga valószínűleg konkrét ajánlatokat sem tehet. Ha lesz valamilyen kézzelfogható javaslat, az jó eséllyel nem tőle érkezik majd. Márpedig szükség lenne valamilyen javaslatra, hiszen a teljes magyar társadalomra nézve járhat katasztrofális következményekkel a terület további hanyagolása. Valószínűsíthető, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében sem örülnek a kiválasztottak a diszfunkcionális felsőoktatás gazdasági visszahúzó erejének. Persze, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az el nem hanyagolható tényt sem, hogy a még létező állami felsőoktatás „modellváltásához” azért komoly személyes és politikai érdekek is fűződnek, és a – szó szerinti – kiéheztetés talán pont arról szól, hogy végre adja be a derekát mindenki, és legyen a teljes intézményrendszer ingatlanokkal, hozzárendelt állami részvénycsomagokkal együtt a kormány számára kedves, baráti alapítványok tulajdona.Éppen ezért csak reménykedni tudunk benne, hogy Hankó ötlete a kereskedő állami felsőoktatásról, amiben a szobrász szobrokat, a festő festményeket ad el, hogy fedezhesse intézménye működését, nem valami komoly ötlet, hanem inkább egy meggondolatlan rögtönzés, és hogy lesz, van valamilyen épeszű ajánlat is az állami felsőoktatás működtetésére a gerincvelő- és vesedonorságon kívül is.Kincse Szabolcs