Van-e esély igazi európai zöldpolitikára? – vitáztak az EP-listás zöldek

Az idei európai parlamenti választáson is akadnak majd olyanok, akiknek a zöld kérdések az igazán fontosak, amikor eldöntik, hová húzzák be az ikszet. Az ő kegyeikért alapvetően négy párt – illetve pártszövetség – jelentkezett be – ők vitáztak egymással arról, mit kezdenek majd európai parlamenti mandátumaikkal, amennyiben a választók akaratából sikerül eljutniuk Brüsszelbe.

▶︎ A vitán a DK-MSZP-Párbeszéd szövetséget Barabás Richárd, a Momentumot Cseh Katalin, a Magyar Kétfarkú Kutyapártot Törley Kata és az LMP-t Ungár Péter képviselte.

A két moderátor Bartuszek Lilla, a Fenntartható Városok kezdeményezés projektvezetője és Tordai Bence volt, aki egyébként a magát az utóbbi években egyre zöldebben pozícionáló Párbeszéd-Zöldek társelnöke. A P-Z mára alapvetően a DK-MSZP-Párbeszéd pártkoalícó zöld tagjaként funkcionál. A Momentum nem explicite zöld párt – hiszen tudjuk, hogy lila –, de hangsúlyozottan foglalkoznak zöld kérdésekkel, és a zöld átállás is meg-megemlítődik a pártprogramban is. Az LMP-nek gyakorlatilag az alakulásuk óta van egy “zöld imidzse”, ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy kb. egy hónapja felfüggesztették tagságukat az Európai Zöld Pártban. (A szakítás azért következett be, mert a pártszövetség Karácsony Gergely és nem Vitézi Dávid főpolgármesteri kampányát támogatja.) A jellemzően közösségi projektekben utazó Kutyák számos zöld projektet finanszíroztak a nekik járó párttámogatásból, és az sem titok, hogy ha bejutnak az EP-be, abba a zöld frakcióba ülnek majd be, ahonnan az LMP az imént felállt.

Miért szavazzanak rátok a zöldek?

Cseh Katalin elmondta, hogy uniós parlamenti képviselőként már egy sor dolgot elérhetett, és ugyan zöldpolitikus, nem a zöld frakcióban, hanem a szerinte “királycsináló” Renew Europe frakcióban (ami az EP harmadik legnagyobb, liberális orientáltságú frakciója) dolgozik (sőt, ott egyenesen alelnök is). A Momentum tehát azért tud hatékony lenni, mert képesek meggyőzni e nagy frakció tagjait a zöld ügyek fontosságáról.

Barabás Richárd inkább arról beszélt, hogy mennyire fontos a zöld politika, majd kicsit beleszállt Cseh Katalinba is azzal, hogy sajnos a liberális Renew nagyon sok kárt okozott a zöld ügyeknek. Szerinte a DK-s képviselők voltak a legzöldebbek az EP-ben az előző ciklusban, ugyanakkor nem igazán sikerül megmagyaráznia, hogy ha ilyen fontos szempont náluk a zöldpolitika, akkor őt, a zöld jelöltet, miért mindössze az EP-listájuk hetedik – nagyjából szinte biztosan nem befutó – helyére tudták csak elhelyezni.

Törley Kata azt hangsúlyozta, hogy ő nem profi politikus, hanem civil jelölt, tanár. Zöld ügyekben az összefogásban, a közös munkában kell legyen a hangsúly, amit a Kutyapárt és a Tanítanék már elvégzett. Hangsúlyozta, hogy a zöldpolitika kulcsa a tudatos állampolgár, tudatos állampolgár viszont nincs rendes oktatás nélkül. Tudatos állampolgárok nélkül viszont a szakpolitikai, politikusi munka eredménytelen.

Ungár Péter kiosztotta az európai zöldeket, akiket nem érdekel az Unió keleti része. Szerinte a Vitézy-ügy csak egy utolsó csepp volt a pohárban, előtte is vitákkal terhelt volt a viszony: az akkugyárak LMP által kezdeményezett szabályozási szigorításait a zöldek nem voltak hajlandók beépíteni az uniós elektromobilitási szabályozásba. Szerinte amúgy sem az elektromobilitás oldja meg a klímaválságot, viszont az agrárlobbi letörése egy fontos terület, ha ott nem sikerül előrelépni, “szörnyszülött” marad az európai zöldpolitika.

Törley Kata szerint nem lehetséges zöldátmenet, ha a szociális dimenziót elengedjük – márpedig az eddigi erőfeszítések ezt nem vették kellőképpen figyelembe. A szociális klímaalap szerinte egy jó indítás, bár az sem elegendő, hiszen például a lakhatás, a vízhozzáférés, a közlekedés kérdéseit nem lehet megvalósítani anélkül, hogy ezeket a problémákat érthetővé tennék az európai polgár felé.

Barabás Richárd szerint az európai green deal ellenzői jobbról jönnek, és szerinte nem megengedhető az, hogy a mi régiónk lássa el elektromos autókkal Európa gazdagabbik felét, miközben a lakosságunk nyögi a legmagasabb energiaárakat. Barabás szerint egy szocdem-zöld szövetség tagjaként hatékonyan tudna lobbizni a zöld helyreállítási rendeletért, és emellett egy környezeti felelősségi rendszert szeretnének elérni, amelyben a szennyező fizethet.

Mit szeretnének csinálni a következő időszakban?

Cseh Katalin is a zöld átállás szociális lábának megerősítését javasolja – az átállás során nehéz helyzetbe kerülők, vállalkozások megerősítését emelte ki. Ehhez meg kellene erősíteni az uniós költségvetést. Ő is fontosnak tartja az agrárpolitika átdolgozását, de az európai zöldhatóság felállítását is.

Barabás Richárd az európai  környezeti helyreállítási rendeletet szeretné elfogadtatni. Fontosnak tartja, hogy legyenek uniós megoldások – a biztosításokat említi – azért, hogy a szennyezők fizessenek.

Törley Kata kiemelte, hogy rengeteg fantasztikus dolog hangzott el a vitában – kár, hogy a magyar átlagpolgár nem ért ezekből egy szót sem. Az oktatás kulcskérdés azzal kapcsolatban, hogy mindazt, ami életbevágó fontosságú, át tudjuk-e adni úgy,  hogy a fenntarthatóság, a klímatudatosság, a tudatos, aktív állampolgárság megjelenjen az életünkben. Fő célja tehát, hogy jöjjön létre egy európai oktatási minimum. Meggyőződése, hogy a Zöldek frakciójában rengeteg segítséget fognak kapni ehhez, az oktatási minimumhoz, másrészt ahhoz, hogy a hátrányos helyzetűek érdekében elkezdett munkájukat folytathassák.

Ungár Péter a közös agrárpolitikával és az elektromobilitással kapcsolatos feladatokat tartja fő feladatának. Véleménye szerint nagyon nehéz a kérdés, mert ahogy a mezőgazdasági, úgy a nagyipari lobbi is “fogjul ejtette ezeket a szabályozásokat”.

Természet-helyreállítási rendelet

A természet-helyreállítási rendeletet – ami a természetes élőhelyek ki- illetve visszalakításáról, rehabilitációjáról, védelméről szól, és kidolgozása végig a magyar kormány támogatásával zajlott –  formálisan a váratlanul érkezett magyar vétó miatt “halasztották el” – bár Barabás szerint itt a holland és a belga kormányok is tevőleges résztvevői voltak e fontos szabályozás jegelésének. A következő kérdés arról szólt, hogy a résztvevők milyen lépéseket tennének annak érdekében, hogy ez a kulcsfontosságú jogszabály megszülethessen.

Ungár szerint csak rossz hírek vannak ezzel kapcsolatban, hiszen az uniós választások szerint a Tanács és a Parlament is alapvetően rosszabb összetételű lesz ahhoz, hogy ez az ügy előremehessen. Véleménye szerint von der Leyen német belpolitikai érdeke, hogy egy néppárti-szélsőjobb koalíció jöjjön létre az EP-ben. Ez viszont lehetetlenné teszi a rendeletcsomagot, azaz szerinte “ettől a Bizottságtól sok jót nem várhatunk”. Szerinte ebből következik, hogy a Bizottság ellenségeként tudunk csak tenni ezekért a kérdésekért.  

Törley Katalin arra hívja fel a figyelmet, hogy ha az európai polgárok értenék, mi a tét, ha tudatos állampolgárokat nevelnénk, akkor rá tudnák szorítani a kormányaikat arra, hogy elfogadják ezt a csomagot. Fontosnak tartja azt is, hogy felülvizsgálják az nemzeti vétók lehetőségét is az uniós döntéshozatalban. Azt is aláhúzza, hogy ez már csak azért is fontos lenne, mert például pont ebben a kérdésben Magyarországon gyakorlatilag teljesen elmaradt a társadalmi vita – míg máshol akár zajosabban is történtek az események, gazdatüntetések voltak, ehhez képest úgy vétózott a magyar miniszterelnök, hogy nálunk gyakorlatilag semmi sem történt.

Barabás felhívta Ungár figyelmét, hogy azzal szemben, amit ő mond, a Tanács döntései miatt nem lehetünk a Bizottság ellensége, továbbá a Parlament ma már komoly jogkörökkel rendelkezik. Ő is úgy véli, hogy nem szabad fenntartani a vétó lehetőségét az uniós döntéshozatalban, és meggyőződésük, hogy szorosabb európai integrációra van szükség – nem azért, mert elfogulatlanul Nyugat-pártiak lennének, hanem azért, mert a geopolitikai helyzet, az Egyesült Államok és Kína versengése úgy diktálja, hogy az Unió “erőkivetési helyzettel” kell rendelkezzen, piacával nyomást kell tudjon gyakorolni a többi nagyhatalomra, és hadsereget is fel kell tudnia állítani.

Cseh Katalin szerint volt már hasonló eset a történelemben, pl. a jogállamisági mechanizmus is hasonlóképpen befagyott. De az EP ekkor azt az ultimátumot adta, hogy csak akkor szavazza meg a COVID utáni helyreállítási csomagot, ha a jogállamisági eljárással kapcsolatos jogszabálycsomag zöld utat kaphat. Ebben szerinte a RENEW frakciónak oroszlánrésze volt. Szerinte a természet-helyreállítási alap kérdésében is ez történhet: ha az EP határozott, ezeket a célokat el tudja érni.

Vita, óriási véleménykülönbségek nélkül

A vita alapvetően nem volt éles – az elképzelések nagy része gyökeresen nem különbözött egymástól. Kicsit arra emlékeztetett, amikor a kilencvenes években tory, liberális és labour politikusokat láttam vitatkozni: egymást alapvetően jól ismerő, egymással joviális viszonyt ápoló politikusok beszélgetését láthattuk. A véleménykülönbségek jórészt alig néhány kérdésben voltak eltérőek, bár az integráció intenzitása, az erős vagy gyenge szövetség kérdésében úgy tűnt, a két pólus a DK (erős integráció) és az LMP (gyenge integráció) volt – ugyan Ungár mintha tiltakozott volna az ellen, hogy valaha is a “nemzetek Európáját” erőltette volna, ezt aztán nem beszélték ki jobban a felek.

Ami viszont az elejétől nem volt kerek, az Tordai Bence szerepe volt. A politikai viták dinamikája általában nem tűri meg, hogy az egyik érdekelt maga moderálja a vitát – és ez most sem volt igazán szerencsés. A vita utolsó harmada egy, a moderátorok szerint meglepő kérdések feltételével folyt – itt néha azért nehéz volt nem arra gondolni, hogy Tordai egy kicsit a saját csapatnak játszik. Ungár kapott pár egészen kellemetlen kérdést – kénytelen volt még egyszer elmesélni, hogy igazából ők nem is lettek kirakva a zöld frakcióból, mert amúgy sem értettek már egyet mindennel. Ugyanígy a sem nem kutyapártos, sem az önkormányzati választásokban nem érdekelt Törleyt is egy első kerületi önkormányzati választásokkal kapcsolatos kérdéssel próbálta zavarba hozni Tordai, amire Törley kis gondolkozás után el is mondta, hogy igazából eszébe sem jutott volna kutyapártos és önkormányzati választásokkal kapcsolatos politikai kérdésekből felkészülni erre a vitára.

Törley amúgy is a leghátrányosabb pozícióból vállalta a vitát, hiszen neki meglehetősen határozott és sokat kommunikált programja egy minden európai gyerekre érvényes európai oktatási minimum elérése, ennek megfelelően eleve nem zöldplitikusként állt bele a vitába. Itt esetleg fair game lett volna, ha az ő területével, programjával kapcsolatban is feldobnak pár témát Tordaiék – hiszen mind az oktatási minimumnak, mind az aktív állampolgársággal kapcsolatos céloknak vannak egészen komoly zöldpolitikai konnotációi is – de Törley kifejezetten ügyesen navigált a fajsújosabb zöldpolitikai kérdésekben is.

A vitát – így a “zavarba hozónak” szánt utolsó felvonást is – részletesen ebben a videóban lehet megtekinteni.

Nem jutunk el hozzád – mert nincsenek millióink a FB-posztokra. Ezért iratkozz fel a hírlevelünkre, most, itt: