Első fokon elutasították a kirúgott karinthys tanárok keresetét

Változó mennyiségű – 150 és négyszázezer forint közötti – perköltséget rótt ki az elbocsátott karinthys tanárokra a Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiumának tanácsa miután a dr. Halmos Szilvia vezette tanács elutasította keresetüket.

▶︎ A megrázó ítélethirdetés végén ki lehet mondani: nem sikerült salamoni ítéletet hoznia a bíróságnak, akármennyire is erre próbált utalni a karinthys tanárok ügyében eljáró bíró.
▶︎ A szóbeli indoklásba egy olyan analógia is keveredett, ami az elavult oktatási rendszer személytelen szabálykövetésére utal.
▶︎ Ezzel együtt az ítélet nem kedvezőtlen: sokat ígér a folyatásra, hogy a bíróság is elismerte, alapjoggyakorlás, véleménynyilvánítás kereteiben cselekedtek a tanárok.
▶︎ Beszámolónk és videóinterjúnk az ítélethirdetésről.

Ez a per koránt sem ért még véget – ezt már az ítélethirdetés előtt is lehetett sejteni, hiszen kicsi az esély arra, hogy akármelyik fél is megelégedne az első fokon kihirdetett ítélettel. Az ügy nem csak azért érdemelt kiemelt figyelmet, mert egy ország követi, mi történik a budapesti Karinthy Gimnázium hat pedagógusával, akiket polgári engedetlenség miatt bocsátottak el. Horváth Brigitta, Pfeiffer Norbert, Nemes Mária, Rábai János, Ősi Judit és Velényi Dóra ügyében egy nagyon szerteágazó és összetett kérdés bontakozott ki. Olyan kérdésekre kellett választ adni, mint hogy mennyire sérti a tanuláshoz való jogot egy, a diákok érdekében szervezett akció, és hogy a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alapjog mennyire ütközhet az előző alapjoggal. Hol végződik a munkajog és hol kezdődnek az emberi jogok.

A tanárok munkabeszüntetése vajon súlyos jogsértés, vagy arányos tiltakozási eszköz?

Halmos Szilvia bíró azzal hökkentette meg az egybegyűlteket, hogy a fenti kérdésre a válasz szerinte mindkettő. Ugyan véleménye szerint ilyen ügyben nem lehet fekete-fehér ítéletet hozni, azért mégis sikerült: ahogy mondta, csak az egyik felet lehet elmarasztalni.

A helyzetet a bíró egy kapucsinóhoz hasonlította: szerinte mind a két állítás igaz, a polgári engedetlenkedés súlyos jogsértés és egyben arányos tiltakozási eszköz is – a kettő összekeveredik, és amikor „már a pohárban van”, nem lehet szétválasztani. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy azért ez sikerült a bíróságnak: Halmos szerint ugyanis nem tett mást, mint hogy megnézte, ki, mennyit mulasztott, és ehhez igazította a büntetést.

A bíró szerint a tankerületnek sem kellett volna teljesen vaknak lennie az alapjogi vonulatra, mert nem igaz, hogy ne lenne az ügynek alapjogi, emberi jogi vonatkozása. Ugyanakkor szerinte a tanárok sem gondolhatták azt, hogy az alperes ezt egy szinten kezeli majd más, legális véleménynyilvánítási formákkal, mivel ez egy sorozatos, folyamatos jogsértés, ami ellen a munkáltató előbb–utóbb fel fog lépni – különösen – így a bíró –, hogy a munkáltató maga is egy alapjogokat biztosító közszolgáltatást végez. Ha pedig erre reagál, az „magával ránthatja” a véleménynyilvánítást is. A bíróságnak itt arról kellett döntenie, hogy a polgári engedetlenség – annak e kettős és szétválaszthatatlan voltát tekintve – átlépte-e azt a határt, hogy a tankerület egy ilyen cselekményt ennyire súlyos büntetéssel sújthatott.

A

bíróság nem vizsgálhatta, alkotmányos volt-e a véleménynyilvánítás korlátozása, mert az alkotmánybíróság már hozott erről döntést.

Szerinte fontos kérdés volt annak eldöntése, mire reagált a kirúgásokkal a tankerület elsősorban: a munkajogi sérelmekre, vagy a véleménynyilvánításra. Az adatokból a bíró szerint ugyanakkor nem lehetett arra következtetni, hogy a véleménynyilvánítás elfojtása lett volna a cél, hiszen véleménynyilvánítása miatt nem ért hátrányt senkit.

Paradoxon

Fura módon az a tény, hogy a tankerület a gyermekek oktatáshoz fűződő jogait nem vette figyelembe, amikor az azonnali elbocsátásokról döntött, a tankerület szempontjait támasztotta alá az indoklásban. A bíró szerint a tankerület ugyanis csak és kizárólag a mulasztott órák számát vette figyelembe, és ezt annyira gépiesen tette, hogy

nem vette figyelembe, mekkora érvágás lesz ez egy végzős vagy nulladikos osztálynak.

Míg szerinte ezek „nagyon nehezen megemészthető dolgok a tankerület oldalán”, de a bíróság olvasatában mégis azt támasztották alá, hogy az alperesnél a jogsértésen, nem pedig a véleménynyilvánítás elfojtásán volt a fókusz. És mivel e két szempont kapucsinó módjára összekeveredett, ennek esett áldozatul a felperesek véleménynyilvánítása is.

(Pedagógiai reform pedig KELL!)

A bíró végül még két dologra hívta fel a figyelmet: szerinte a bíróságot kötik azok a jogi keretek, amelyek a tényeket keretezik. Szerinte ha másként keretezik ezeket a tényeket – és itt a felperesi jogi képviselőnek szólt ki –, lehetséges, más lesz a végeredmény is.

A szóbeli ítélethirdetés legvégén a pedagógusokhoz szólt Halmai, és talán ez volt beszédének legmeghökkentőbb pontja. Figyelemre méltó, egyben meglehetősen letaglózó, mivel levezetése abból az ezer sebből vérző, elavult, a megismerés, felfedezés mechanizmusainak feltárása és segítése helyett a szabályokra, tiltásokra, korlátokra építő fekete pedagógiára épített, ami ellen ezek a pedagógusok is harcolnak. És ami ellen legtöbben, akik ma az oktatás megújításáért küzdenek.

A tanárokhoz fordulva elmondta, hogy ők bizonyára gyakran kerülnek olyan helyzetbe, amikor „a szabályok őrzőjének” szerepében kell fellépniük. És amikor még akkor is fel kell lépniük a szabályok védelmében, amikor valaki áthágja ezeket, amikor ők maguk sem értenek egyet ezekkel a szabályokkal. „Van, hogy megértem, de nem mondhatom, hogy a szabály az nem szabály, nem kreálhatok egy kivételt”. Ha ez a szabálysértés folyamatosan megtörténik, akármennyire nem értenek egyet a szabállyal, „a pedagógusnak szembe kell néznie ezzel”, és

ki kell mondania, hogy „ebben a szabályrendszerben ez a következmény”.

Új lendület

Az ítélethirdetés után beszélgettünk Rábai Jánossal (fenti videónkon), akivel annak idején, polgári engedetlenkedése alatt magunk is készítettünk élő interjút. És aki elbocsátását követően nyílt levelében nagyon őszintén, egyben lelkesítően írt arról, hogy harcolni kell tovább.

Levél a felmondó pedagógusokhoz

Rábai János szerint sok olyan pontja volt a tárgyalásnak, ami

érzelmileg nagyon megterhelő volt számukra.

Nehéz és megrázó volt újra átélniük az elbocsátásukat a tárgyalóteremben. Nagyon szerette volna, és bízott is benne, hogy az ő javukra ítélnek – mégis kevés illúziója volt, mivel belátta, azért ez egy politikai ügy is.

Rábai szerint ugyanakkor a mai nap tanulsága, hogy nem hagyhatják abba, folytatni kell, mivel a bíróság maga is utalt azokra a szempontokra, amelyek az ítéletben nem bukkantak fel: az emberi jogi, alapjogi vetületeire ennek az ügynek. Úgy érezte, hogy a hosszú, érzelmileg kimondottan embert próbáló eljárás végén elhangzott ítéletből személy szerint lendületet kapott.

Beszélgttünk dr. Sziklai Tamás ügyvéddel, aki a karinthysokat a TASZ jóvoltából képviseli. Elmondta, hogy a bíróság elutasította a tanárok keresetét, mivel olyan munkavállalói szabálysértés történt, ami álláspontja szerint alapja lehetett a felmentéseknek. Ezzel együtt a bíróság elismerte azt is, hogy ez egy alapjoggyakorlás, véleménynyilvánítás keretei között történt – és ez teszi majd izgalmassá a másodfokú eljárást is.

Az ítélet nem jogerős – mindketten azt gondolják, hogy be fognak nyújtani fellebezést ez ellen az ítélet ellen.

Nem jutunk el hozzád – mert nincsenek millióink a FB-posztokra. Ezért iratkozz fel a hírlevelünkre, most, itt: