Mentális gyertyaállás: a mindennapos testneveléstől az elméleti testnevelésig

A kormány megállapítja, hogy romlik az ifjúság fittségi állapota, majd hoz egy olyan döntést, amitől csak a romlás várható. Majd amikor megállapítja, hogy tovább romlik a helyzet, egy újabb döntéssel rontja tovább. Meddig lehet ezt még így csinálni? Alábbi cikkünkből megtudhatod, milyen nehéz kitartani a mentális gyertyát, és az is, hogy hogy alakult ki a mindennapos testnevelés rendszere!

▶︎ Az alábbiakban két videóinterjúban és egy cikkben összegezzük a mindennapos testnevelés körüli újabb káoszt.
▶︎ „A kormány egy militáns szellemet kívánt meghonosítani az oktatásban” – mondja videóinterjúnkban Totyik Tamás, aki szerint a kormány a fasiszta diktatúrák mintájára igyekszik az élsportot, illetve a katonai nevelést támogatni – és ennek a törekvésnek esett áldozatul a testnevelés-oktatás hazánkban.
▶︎ Az Egységes Diákfront segítségével bemutatjuk az igazi elméleti testnevelésórát: nem csak a mentális spárgával ismerhetünk meg, de Kiss Gergő aktivista elmondja, milyen is ez az egész diákszemmel.

A mindennapos testnevelés gyökerei a 2012–2013-as tanévre nyúlnak vissza, ekkor döntött úgy a kormány, hogy a magyar fiatalságnak több testmozgásra van szüksége. A kormány ezt az intézkedést azzal indokolta, hogy

Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke sokkal inkább ideológiai motivációkat sejt a háttérben (lásd a kapcsolódó videóinterjút.)

A kormány indoklása akár össze is függhet a teljes magyar társadalom egészségi–fittségi állapotával, ami már akkoriban sem volt kifejezetten jó. Ezen a helyzeten a tömegsport fejlesztésével nyilván lehetett volna valamit lendíteni, de a kormány „valamiért” a látványsportokban látta a jövőt (olyannyira, hogy a kultúra legkülönbözőbb területei is súlyos elvonásokat szenvedtek) – és ahogy ezt várni lehetett, az általános egészségromlás nem állt le. Azóta egyedül a labdarúgásra 1000 milliárd forint fölött költött a kormány, és miközben egy átlagos félmaraton nevezési díja 15-30 ezer forint körül van, alapvetően elenyésző állami támogatás folyik be az olyan sportokba, amelyeknek nem az elit sportolók kinevelése, hanem a szélesebb társadalom sportolásának – és ezzel egészségi állapotának – támogatása lenne.

Ebben a helyzetben született meg a kormány döntése – jellemzően úgy, ahogy Magyarországon kormánydöntések nagy állami ellátórendszerek esetében születni szoktak:

Ezt a kormány már az első tanévben három évfolyammal indította, majd a következő pár évben a teljes közoktatásban kötelezővé vált.

– hiszen a köznevelés épp ezekben az években vesztette el megtűrt jellegét is – és ez az egész rendszer anyagi lehetőségein is kifejezetten érezhető lett. (Hogy mást ne mondjunk, pontosan ekkor szünteti meg a Fidesz-kormány saját, nagy dérrel-dúrral megígért, halogatott, majd felemás módon is nagyjából csak egy évet élt választási ígéretét, a pedagógusok illetményének a mindenkori minimálbér növekedési üteméhez rögzítését.)

Ha pénz nincs, akkor van jogszabály: a mindennapos testnevelést nem a lehetőségek hívták életre az intézményekben, hanem a parancs. A bevezetésnek Totyik Tamás szerint nem csak az egészségi állapotunk miatti aggódás volt az oka, az ideológiai háttér is fontos lehetett. Szerinte a mindennapos testnevelés bevezetése, a honvédelmi oktatás, vagy legújabban a katonák megjelenése az intézményekben a második világháború előtti évek leventeoktatására hajaznak.

Csakhogy önmagában sem a jogszabályalkotás, sem a tekintélyelvűség nem több pőre alkímiánál: nem képes a semmiből valamit varázsolni. A legtöbb intézményben, ahol évfolyamonként két osztályt tanítanak, nem lesz hirtelen két tornaterem, és a testnevelőtanár sem nagyon tud osztódni.

A problémák azonban már a rendszer bevezetésének legelején teljesen nyilvánvalóak voltak.

Ha azt gondolnánk, hogy mindezt csak Soros György súgdossa a fülünkbe, mi pedig a guruló dollárokért alaposan megdolgozva írjuk, amit diktál, érdemes tudni, hogy

A szépemlékű, sajátosan neres elválasztással elnevezett Emberi Erőforrás Minisztérium (sic!) oktatási államtitkárságának jelentése az origó 2013 márciusában írt cikke szerint megállapította: «az infrastruktúra és a pedagógusellátás területén is „komolyabb problémák fognak mutatkozni a bevezetés további ütemeiben„». Az államtitkárság 3184 intézményt kérdezett meg, de csupán 1586 iskola választolt.

A megkérdezett intézmények negyede már ekkor jelezte, hogy „komoly, sok esetekben megoldatlan problémát [okozott számukra] a mindennapos testnevelés”, pedig még csak három évfolyamban(!) volt kötelező az új rendszer.

Ráadásul az államtitkárság szerint a helyzet még ennél is rosszabb lehetett, hiszen a nem válaszoló intézmények „az eleve nagyobb kihívásokkal küzdő települések és iskolák köréből kerültek ki, vagyis az ő esetleges válaszaik némileg tovább rontanák a statisztikai átlagokat”.

A minisztériumi jelentésből kiderült, hogy

hiszen ahol nincs tornaterem, ott sem öltöző, sem zuhanyzó nem lesz, hiába szervezik meg a folyosón az órákat.

A kormány belső viszonyaiba enged némi betekintést, hogy az egykori origó cikke szerint a Századvég is készített felmérést a kérdésben, ennek eredményeihez azonban a Miniszterelnökség nem engedte hozzáférni a köznevelési államtitkárságot.

Készült viszont kampányfilm – mindenképpen izgalmas, ahogy a mindennapos testnevelést próbálják eladni benne:

Természetesen ebben a helyzetben nagy könnyebbség volt az, hogy a köznevelési törvény lehetővé tette, hogy heti legfeljebb két órát a diákok „műveltségterületi oktatással”, „iskolai sportkörben való sportolással”, illetve hogy az „egyesületi tagsággal rendelkező vagy amatőr sportolói sportszerződés alapján sportoló tanuló” az adott egyesület edzéseivel kiválthassák. És amikor könnyebbségről beszélünk, akkor fontos megállapítani, hogy mind az intézmények, mind a diákok szempontjából annak számított ez a pár kivétel.

Azaz

– de nagyon sokan éltek azzal a lehetőséggel, hogy igazolt sportegyesületi tagként különböző edzésekre jártak a két – jellemzően nem, vagy csak nehézségek árán – megtartott testnevelés óra helyett.

Érthetetlen módon az utóbbi lehetőséget szüntette most meg a kormány. Totyik Tamás szerint arra hivatkozott Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős belügyi államtitkár, hogy vannak, akik visszaélnek az igazolással, és nem járnak el igazából edzésre. A kormány pedig, ahelyett, hogy érvényt próbálna szerezni saját jogszabályainak a szabályszegő kisebbséggel szemben, inkább betiltja az egész rendszert.

Mivel az iskolai sportkörben szervezett foglalkozásokkal nem lehet kiváltani egy órát sem egy olyan intézményben, ahol nincs elegendő tornaterem, nincs infrastruktúra, bizony, marad az „elméleti testnevelés”: az a gyerek, aki eddig heti kétszer edzésre járt eddig, mostantól írhat teszteket az Aranycsapat tagjairól, esetleg a 1960-as évek magyar úszósikereiről.

Ugyan a kormány sietve próbálta cáfolni azt a Népszava által megírt értesülést, miszerint mozgás helyett elméleti testnevelést javasol az iskoláknak a Pintér-féle belügy, a fentiekből kiderül, hogy

Ahogy Kiss Gergő, az Egységes Diákfront aktivistája – fenti videónkban – elmondta, a már most is leterhelt diákoktól ezzel még két órát vesznek el napközben, ami helyett a szakképzésben lehetett volna gyakorlati órát tartani, vagy a gimnáziumokban, általános iskolákban az amúgy is irgalmatlanul nagy mennyiségű előírt tananyaggal foglalkozni. Azaz a rendelkezés tovább terheli az egyébként teljesen értelmetlen elvárásokkal terhelt diákokat, gyerekeket. Míg ezelőtt a diák eddig eljárt valamilyen edzésre délutánonként, mostantól ehelyett ülhet a padban két órát.

A legelkeserítőbb pedig az, hogy 11 évvel a mindennapos testnevelés bevezetése után a kormány saját maga jelenti ismét, hogy az egész – hatástanulmányok nélkül bevezetett – évtizedes bohóckodásnak semmi értelme nem volt azon túl, hogy a szakiskolák gyakorlati óráinak számát csökkentették, hogy a gimnáziumi, általános iskolai tanulók óraszámát feleslegesen terhelték mindezek miatt. A sokat – és joggal (a linkre kattintva elolvashatod az Átlátszó cikkét) – kritizált Netfit-teszt, azaz a Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt megállapításai alapján kiderült, hogy továbbra is súlyos problémák vannak a fiatalok állóképességével, azaz

A diákoknak maradnak az elméleti testnevelésórák, az emiatt megnövekedett terhelés, no és a testnevelés órák, ahol lehet többet ülni, mint eddig – érthetetlen, miért gondolhatja a kormány azt, hogy ezektől majd jobb lesz a diákok állóképessége.

A fittségünkre a megoldás az lenne, ha a kormány elengedné a kiemelkedő egyéni teljesítmény csodálatát, és hajlandó lenne a látványsportokba ölt ezermilliárdokat ott elkölteni, ahol ebből a szempontból bizonyíthatóan a legnagyobb hasznot hajthatná: a tömegsport támogatására. Nagy előnye lenne ennek a megoldásnak, hogy a tömegsport messze nem igényel olyan brutális összegeket, mint a látványsportban elérhető sikerek – ellenben egyrészt gyorsan javulhatna a társadalom egészségi állapota, amivel nem csak újabb súlyos ezermilliárdos kiadásokat spórolhatnánk meg, és így több maradna olyan célokra is, mint például a köznevelés vagy az egészségügy.

Mindehhez csak néhány kormánytagnak kellene lemondania költséges rögeszméiről.

A borítóképhez felhasznált fotót a Fortepan adatbázisából merítettük, (c) Fortepan / Lipovits Károly. Ahhoz, hogy ilyen jó borítóképeket készíthessünk a jövőben is, esetleg adományozz valamennyit a Fortepan számára az erre a linkre kattintva elérhető oldalon.