Költséges hobbik közpénzből: megint olimpiáznának Orbánék

Úgy tűnik, ismét feléledtek a Marie Antoinette-i álmok és a kormány megint szervezne. Egyenek inkább olimpiát.

A kormány prioritásai — az oktatás, esetleg az egészségügy problémainak megoldása, netán a felsőoktatásban fizetett nyomorúságos bérek rendezése helyett — továbbra is a látványkiadásokon vannak: egy olimpiával hónapokig lehet a világsajtóban csillogni. Márpedig a hozzánk hasonlóan kevéssé megalapozott gazdaságú országokban szervezett olimpiák tapasztalataiból könnyen leszűrhetjük, hogy

az olimpiaszervezés nagy valószínűséggel a nagy ellátórendszerek, így a közoktatás további visszaesésével jár.

Már most is arról cikkezünk, hogy nincsenek tornatermek, hogy minőségi oktatás már csak annak jár, aki képes azért fizetni. De beszélhetnénk az egészségügyről is, az orvoshiányról, vagy akár arról, hogy az állami felsőoktatásban dolgozókra kevesebb pénz jut az adóinkból, mint a baráti elitképzőkre. A nyári táborokkal kapcsolatban jól látható, hogy egy egyszerű nyári gyermekelhelyezés – táboroztatás is megugorhatatlan tehertétel kezd lenni az átlagszülőnek.

(Cikkünk a keret után folytatódik)

Ebbe az ismert helyzetbe érkezne Magyarországon az olimpia. Amiből kétségkívül sok pénzt lehet kivenni, ha az embernek van kormányközeli infrastruktúrafejlesztő cége. És úgy tűnik, érkezne is – legalábbis valakik nagyon szeretnének már pár millió köbméter betont megmozgatni az ötkarikás játékok kedvéért.

A VSquare értesülései szerint ugyanis a kormány a kivéreztetett fővárost azzal fogja rávenni az olimpia támogatására, hogy cserébe infrastrukturális projektek támogatását ígéri majd Budapestnek — ahonnan az elmúlt időszakban rengeteg forrást vont el. Ugyan a főváros tájékoztatása szerint nincs még közvetlen megkeresés a kormány részéről, a VSquare szerint várható, hogy hivatalos csatornákon is megindulhat a tárgyalás. És Karácsony Gergely régi-új főpolgármester már korábban is nyilatkozott úgy, hogy az olimpiának részéről akkor nem lesz akadálya, ha az azzal járó infrastrukturális fejlesztések megérkezhetnek Budapestre.

Emlékezetes, hogy a Momentum Mozgalom a Nolimpia-kampányával robbant be a köztudatba: akkor teljesen egyértelműen olimpiaellenes hangulat volt, olyannyira, hogy a kormány – annak érdekében, hogy megakadályozza a Momentum által összehozott népszavazást –, inkább hivatalosan bejelentette, hogy az olimpiaszervezési terveitől eláll, mintsem hogy megsemmisítő vereséget szenvedjen egy népszavazáson.

Márpedig a nagy ellátórendszerek, így

az oktatás szempontjából egyáltalán nem tűnik jó üzletnek egy olimpia.

Az állami oktatás gyakorlatilag minden mutató szerint rossz bőrben van – a közelmúltban mindössze a bérrendezésre irányultak nem kifejezetten elégséges erőfeszítések – de ezek is jórészt azért valósulhattak meg, mert a kormány – az uniós helyreállítási támogatások lehívása érdekében – kénytelen volt elkötelezni magát emellett.

Csakhogy a tapasztalatok szerint az olimpiaszervezést az elmúlt időszakban nagyon sokszor az állami oktatási kiadások kényszerű csökkenése követte (esetleg előzte meg).

A közelmúlt olimpiáit általában nálunk jóval stabilabb gazdaságú államok rendezték, ráadásul a tokiói olimpia zárt ajtók mögött zajlott — így ezekkel talán kevésbé hasznos párhuzamokat keresnünk, bár a pénzügyi teher minden esetben jelentős volt a központi költségvetésen.

Párhuzam lehet viszont az athéni olimpia, akár azért is, mert az olimpiaszervezést megelőző évek oktatási költségvetése ott is jórészt az EU-s forrásoknak köszönhetően növekedhetett. Az olimpiaszervezést követő válságnak és a költségvetési problémáknak köszönhetően azonban drasztikusan csökkentek az oktatásra fordított görög kiadások: míg egy évvel az olimpia előtt, 2003-ban még a GDP 4.1%-át fordították oktatásra, 2012-re ez az arány már csak 3.0% volt.

Hasonlóan járt a Magyarországénál lényegesen nagyobb gazdasággal rendelkező Brazília is. A 2016-os olimpiát Rio de Janeiróban megrendező ország oktatásra szánt állami költései az olimpia előtt folyamatosan növekedtek, az ország kifejezetten sokat invesztált az állami oktatásba. Az olimpiát követően azonban jelentős és kényszerű visszavágásokra került sor – közel egy százalékkal csökkentek ezek a kiadások:

Mind Görögország, mind Brazília oktatási rendszere megszenvedte az olimpiát: a játékok megrendezése miatt kialakult pénzügyi helyzet az oktatásra fordított állami kiadások csökkenésével járt.

Magyarország – szemben Brazíliával – évtizedek óta ordítóan keveset költ a közoktatásra.

A latin-amerikai államban közmegegyezés, hogy a gazdasági felemelkedés útja a jó állami oktatás. Ezt az elvet a Bolsonaro által fémjelzett időszakban is épp úgy elismerték, mint előtte és utána. Soha nem volt cél az oktatás leépítése, vagy egy olyan elitnevelés kiépítése, amiben most mesterkedik a magyar kormány.

Az olimpia megrendezése – a kormány mellett – a másik nagy veszély, ami az oktatást és az átlagos magyar gyerek jövőjét fenyegeti.

Márpedig olimpiára most esély van. Karácsony Gergely egy éve nyilatkozta azt az ATV-n, hogy vele lehet tárgyalni olimpiáról, ha két metróvonalat megépítenének. A fővárosi közgyűlésben meghatározó mennyiségű (10) szavazattal rendelkező Magyar Péter pedig szintén amellett foglalt állást, hogy neki alapvetően nem lenne ellenére egy budapesti olimpia.

Márpedig a nagy társadalmi ellátórendszerek jelenlegi állapotában a pénzt olimpiára költeni minimum bizarr ötlet.

Amíg gyermekek milliói nem kapják meg azt az ellátást, amivel kibontakoztathatnák tehetségüket, aminek köszönhetően hasznos, és boldog állampolgárai válhatnának az országnak, addig egész egyszerűen perverz elképzelés egy hatalmas nyári bulira eltapsolni a pénzt. A buli középtávon persze jól fog jönni a budapesti hotelekben (is) utazó Orbán családnak, de hosszabb távon az ország gazdaságának egyáltalán nem lehet érdeke az, hogy a felnövekvő nemzedékek ne tudjanak épeszű oktatáshoz jutni.

Ezen az áron olimpiát rendezni bűnös felelőtlenség.

Nem jutunk el hozzád – mert nincsenek millióink a FB-posztokra. Ezért iratkozz fel a hírlevelünkre, most, itt: