Központ

A nagycenki igazgatóbotrány is a diktatórikus kinevezési rendszer csődjéről szól

Miközben Orbán Viktor világszínvonalú oktatást vizionál Tusványoson, minisztériuma indoklás nélkül vág ki elismert szakembereket, és olyanokat nevez ki, akikkel kapcsolatban a legsúlyososabb problémák merülnek fel. Mindez a központosított, katonai oktatásirányítás teljes csődjére mutat rá.

Az intézményvezetői kinevezések rendszere soha nem volt tökéletes. Az azonban, ami most zajlik körülötte, egy bizarr, nyomasztóan fasisztoid horrorfilmre kezd emlékeztetni. Utálom leírni, azt, hogy, fasiszta, mert elcsépelt, felesleges hisztinek tűnik. De most nem a levegőbe beszélek: Szálasi nemzetvezető hosszasan értekezett arról, miért fontos az ifjúság központilag vezényelt nevelése. És ma, amikor bármiféle indoklási kötelezettség nélkül rúghatnak ki olyan igazgatókat, akik munkájukat közmegelégedésre végzik, akik igazolhatóan kiemelkedő eredményeket értek el intézményükkel, nehéz nem a történelmünknek erre a nyomorult fejezetére gondolni.

Korábban mi is beszámoltunk róla, hogy sorra rúgják ki a munkájukat kifejezetten jól végző intézményvezetőket: a Tanítanék eddig legalább kilenc olyan intézményről tud, ahol a minisztérium nem támogatta a sikeres, közkedvelt vezetők pályázatait. Az, hogy ez megtörténhetett, a sajátosan magyar hatalmi viszonyoknak köszönhető.

A kormány fokozatosan megszüntetett minden érdemi beleszólást az intézményvezetők kiválasztásának folyamatába: az oktatásban érdekelteknek gyakorlatilag nincs lehetőségük – természetesen a megtépázott független médián kívül – arra, hogy hangot adjanak ellenvéleményüknek egy-egy indokolhatatlan menesztés kapcsán.

A döntés a minisztériumban születik meg. Ennyi tartozik rád, mint iskolahasználóra.

Hogy mi kellett ahhoz, hogy kirúgják pont ezt a kilenc embert, nem tudni. Az Álmok palotájából szisszenés sem hallatszik: lehet, nem kellett volna igazat mondani a bírósági tanúvallomás során? Esetleg nem ítélte el megfelelően nyilvánosan a kormány álláspontjával szembehelyezkedőket? Nem fegyelmezte meg a szülőket?

Lehet, ez most csak kilenc ember – de kilenc ember, indoklás nélkül. Az intézkedés dermesztő hatása hamar megmutatkozik majd – mégpedig a többi igazgató megfélemlítésével. A sehol sem indokolt, villámcsapásszerű intézkedés hatása borítékolható: az üzenet világos. Felelj meg, vagy mész a levesbe. Felelj meg — persze, nem a szakmai elvárásoknak, hanem a hatalmiaknak.

Ezért a tanúvallomásért rúgták ki a budapesti Kölcsey Gimnázium igazgatóját, vagy sem? Nem tudni. De éljünk a gyanúperrel, hogy igen. Ez is a rendszer lényege: nincs indoklás, gondoljuk azt, amit gondolni akarunk.

A független bíróság munkáját, a folyamatban lévő ügyeket, a tanúmeghallgatásokat vajon hogyan befolyásolná egy ilyen retorzió? Részlet korábbi cikkünkből:

[…]A bíró rákérdezett, hogy ezután bármilyen formában egyeztetett-e az igazgatóval Marosi Beatrix arról, hogy mi fog történni. Fazekas elmondta, hogy egyáltalán nem – a kért listák leadásán túl semmilyen érdemi kommunikáció nem zajlott köztük.

„Még abban a pillanatban sem tudtam pontosan, mi történik, amikor a leveleket átadták”

– tért rá Fazekas arra a szeptember 30-i napra, amikor éppen egy osztályban, helyettesítés közben szólalt meg a telefonja:

Marosi Beatrix kereste.

„Gyere le, az irodád előtt állunk” – mondta.

„Helyettesítek” – válaszolta Fazekas.

„Nem baj, gyere le!” – utasította az igazgatót a tankerület-vezető.

Fazekas elmondta, hogy otthagyta az osztályt, majd lement az irodája elé.

„Ott álltak az iroda előtt, mondtak hat nevet, hogy ezeket hozzam fel az irodába, de úgy, hogy ne találkozzanak egymással”

– magyarázta az igazgató. Azt kérték tőle, hogy azok, akik megérkeznek, az egyik ajtón jöjjenek be, a másikon menjenek ki.

[…]

Fazekas tanúvallomásának talán legmeghökkentőbb része, hogy Marosi Beatrix és csapata mennyire kihagyták őt: nem tájékoztatták, nem mondták meg neki, hogy mi történik éppen. Elmondta, hogy a kollégáinak a jelenlétében adták át a papírokat, amit azok elolvastak – így valamennyi jelenlevő tudta, hogy mi történik, őt leszámítva. Jellemző, hogy az igazgató a hatodik lehívott tanárról is azt gondolta, hogy most őt is kirúgják, holott ő csak a figyelmeztető levelét kapta meg.

Az igazgató meg is jegyezte, hogy munkaköri leírásának elvileg a része lenne, hogy a munkavállalók jogviszonyát érintő kérdésekben véleményt fogalmaz meg – erre itt sor sem kerülhetett.

Parancsra tette, vagy sem?

Központinak tűnő kérdéssé vált a tárgyalás során, hogy Marosi Beatrix és a tankerület vajon utasításra, instrukcióra hajtotta-e végre ezeket a munkaügyi intézkedéseket, elbocsátásokat, figyelmeztetéseket. Fazekas elmondta, hogy „mindig azt a fajta megnyilvánulást hallotta”, hogy ők csak egy hivatal, akik végrehajtják az államtitkárság és a Klebelsberg Központ utasításait.

„Mindig az az érzésem volt, hogy ha tőlünk kérnek valamit, akkor valakik tőlük is kérnek valamit.”

A kinevezések is hasonlóan történnek: semmit sem lehet tudni – persze azon túl, hogy évek óta rendre kiderülnek az egyes kinevezésekkel kapcsolatos politikai szándékok. Márpedig az az eset, amiről az Eduline számolt be, tovább árnyalja mindazt, amit a kinevezés rendszeréről most gondolunk:

a nagycenki óvodából a diktatórikus iskolaigazgató miatt a most iskolába készülő 33 helyi gyerekből csupán 13 óvodás készül a helyi általános iskolába. Indoklás? Nincs. Nem kötelező.

Az Eduline alapos riportja szerint a helyi intézmény népszerűtlenségének fő oka az igazgató vezetési stílusa – amiről a lap által megkérdezettek szerint az intézményvezető saját maga nyilatkozta, hogy

„az intézményben diktatúra van”, és ott „farkastörvények uralkodnak”.

A szülők sérelmezik, hogy a vezető nem tesz semmit az intézményi erőszak ellen, sok gyerek súlyos traumákat kénytelen feldolgozni, amelyeket az iskola egyáltalán nem kezel. Szülői beszámolók szerint szerint az igazgató erről azt mondta, hogy a probléma megoldására neki nincsenek eszközei, és hogy „majd akkor tud cselekedni, ha a társai az ablakon lökik ki” az egyik iskolai erőszakot elszenvedő kislányt.

Az igazgató viszonya a szülőkkel kifejezetten rossz, elsősorban kommunikációja és konfliktusai miatt. Az intézményvezető nyilvános Facebook-posztok miatt bírósági eljárást is kezdeményezett szülők ellen – sőt volt, akire rémhírterjesztés és rágalmazás miatt „letöltendő börtönbüntetést” kért. Ez utóbbi szülőt a bíróság nem marasztalta el, de több szülő ellen is folyt még eljárás az igazgató kezdeményezésére.

Az intézményvezető kinevezését már 2014-ben sem fogadta támogatóan az önkormányzat.

A jegyzőkönyvek szerint pályázatát a képviselő testület sem akkor, sem most, 2024-ben nem támogatta. Az Eduline-nak nyilatkozó önkormányzati képviselő elmondta, hogy nem csak a gyerekek, de a pedagógusok is elmennek az intézményből.

Érdekes módon a tankerület vezetése is észleli a problémákat, azonban az egyik szülőnek írt válaszában a tankerületi igazgató mind a szülőket, mind az igazgatót hibáztatta: „A kialakult helyzetben sem az intézmény vezetése, sem a szülők nem megfelelő eszközökkel, együttműködve keresték a megoldást, hanem egymás hibáztatása és a felelősség másik félre hárítása határozta meg cselekedeteiket, és az eset feldolgozásában és utóéletében is ezek jellemezték a felek viselkedését” – írta.

Annak ellenére azonban, hogy az idei tanév végén a 304 nagycenki szülő aláírásával egy petíciót küldtek a soproni tankerületnek az ügyben, mégis az eddigi igazgatót nevezték ki június 29-én a nagycenki Széchenyi István Általános Iskola élére.

A szülők Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős belügyminisztériumi államtitkárt is felkeresték a problémával, amivel a jelek szerint valamennyi helyi érdekelt, a szülők, a diákok, a tankerület tisztában van. Az Eduline szerint Maruzsa válaszlevelében megvédte a minisztérium döntését, mondván,

tisztában vannak azzal, hogy a döntés „nem mindenki tetszését nyeri el”, de a döntéshozatal során „a legfontosabb szempont a tanulók érdeke volt.”

A kormány nem kezel bennünket, állampolgárokat, felnőttként. Szerinte jogunk van adózni, jogunk van igénybe venni, amit kegyeskednek biztosítani számunkra, de nem kérdezhetünk. Nem tudhatjuk meg, hogy kinek az érdeke az, ami ma Nagycenken zajlik, de azt sem, hogy milyen megfontolások vezetnek egyik vagy másik igazgatói pályázat elfogadásához vagy elutasításához.

A szélsőségesen központosított oktatásirányítás szélsőségesen központosított kinevezési rendszere teljes csődöt mondott

A nagycenki ügy is arról tanúskodik, hogy az erősen központosított oktatásirányítás minden szempontból hibás megközelítés: képtelen reagálni a helyi ügyekre, viszonyokra, felelőtlenül élezi a feszültségeket úgy, hogy azzal pontosan a gyerekek érdekeit sorolja leghátra.

Az intézményvezetői kinevezések kapcsán valamennyi intézményi érdekelt beleszólását, véleményezési, konzultációs jogát, de még a betekintés, a megismerés lehetőségét is megszüntették: a nevelőtestületeknek már nincs szerepük a kinevezésekben, a szülői szervezeteknek nincs beleszólásuk a kinevezésekbe, ahogy az önkormányzatoknak sincs semmilyen ráhatásuk arra, ha a nagycenkihez hasonló konfliktus alakulna ki egy-egy település egyetlen intézményében.

Míg Maruzsa Zoltán bizonyára meg van győződve arról, hogy a legjobban kvalifikált pályázót nevezték ki Nagycenken is, éppen ezekből az eseményekből kiindulva teljesen egyértelmű, hogy a rendszer már átláthatatlansága miatt is alkalmatlan arra, hogy az intézmények élére a megfelelő személyt válasszák ki. Nem lehet Budapestről megmondani, mi a helyzet Nagycenken, és ha még meg is lehetne mondani, egy döntés csak akkor lehet jó, ha azt a helyi érintettek is elfogadják – ha pedig nem tudjuk megindokolni, akkor nem fogják. (Azaz akár a jó döntés is lehet rossz, ha azzal nem tudnak azonosulni az érdekeltek.) Az átláthatatlanság hiánya, a közvetlenül érintettek teljes kihagyása a kinevezési rendszerben még akkor is felvetné a nepotizmus, a korrupció gyanúját, amikor arról esetleg szó se lenne.

A kormány abban érdekelt, hogy az intézményvezetői kinevezések teljesen átláthatatlanok legyenek. Nem mondja meg, miért fontos ez neki. Az általa létrehozott rendszer azokat az igényeket kielégíti, amelyekre neki, a kormánynak szüksége van.

A rendszere képtelen arra, hogy felmérje a helyi adottságokat. Képtelen arra – ahogy a nagycenki eset mutatja –, hogy akár egy tízéves(!) időszak során valahogyan képes legyen kezelni egy végletekig elfajult helyzetet. Megdöbbentő, ahogyan kiskorúként kezel mindenkit, aki nem önmaga. És megdöbbentő ez a kóros hanyagság, amivel sikeresen figyelmen kívül hagyja azok érdekeit, akikre Maruzsa is hivatkozott: a gyerekekét. Mert tíz év alatt bőven lett volna lehetősége intervencióra, ha annyira nagyszerűen felkészült az általuk foggal-körömmel megvédett nagycenki igazgató, akkor legalább arra, hogy mediátorral, egyeztetéssel, tréninggel – magyarán: odafigyeléssel és törődéssel – megoldják ezt a problémát.

De a kormány nem kormányozni, leépíteni kívánja az oktatást. Akármit is vizionál Orbán Viktor Tusványoson a versenyképes oktatásról.

A 2024-es kinevezések körüli súlyos problémák azt mutatják meg, hogy a kormány intézményvezető-kinevezési rendszere korrupt, átláthatatlan, igazságtalan, az állampolgárokat, az érdekelteket kiskorúsító rendszer, ami úgy lett kialakítva, hogy büntetlenül és egyben észrevétlenül elégíthesse ki a személyes politikai vagy más érdekeket. A rendszer legsúlyosabb bűne azonban az, ahogy a gyerekeinket kiszolgáltatja ezeknek az érdekeknek, a nepotizmus tragikus következményeinek, és nem vesz tudomást arról, hogy egy intézményvezetői pozíció szakmai és nem politikai poszt kellene legyen.

Ha nem érünk el, nem kapod meg a híreinket. Ezért iratkozz fel a hírlevelünkre, itt: