Titkosszolgálati eszközök: már legalább 12 embert kirúgtak a gyermekvédelemből
Az állam valódi gyermekvédelmi jelzőrendszer kialakítása helyett inkább azt csinálja, amihez legjobban ért: üt. Irreleváns, személyes kérdéseket tesznek fel egy kérdőíven a gyermekvédelemben dolgozóknak, amitől senki nem várhatja, hogy bármilyen erőszakos, bántalmazó felnőttet leleplezhetne. Viszont már ki is rúgtak miatta többeket.
Rendes, heteroszexuális szakemberek
A szociális ágazat dolgozóit villámgyorsan kényszerítették egy – bántalmazó felnőttek kiszűrésére egyébként teljesen alkalmatlan – vizsgálatra. A július elsején kihirdetett rendelet alapján már nem csak megkezdett, de több helyen le is folytatott vizsgálatban a dolgozóknak egy kérdőíven kellett választ adniuk több, kifejezetten kényes, személyes kérdésre. A határidő pedig sok helyen már most, a nyár közepén, le is járt – akik pedig nem tudtak időben válaszolni, azokat kirúgják.
Ferencz Norbert, a szociális ágazatban dolgozók szakszervezetének elnökségi tagja elmondta, hogy már most legalább egy tucat olyan dolgozóról tudnak, akik nem adták le időben a kérdőívet, majd erre hivatkozva – mindenféle végkielégítés nélkül – el is bocsátották őket.
Ahogy Ferencz elmondja, a kérdőívtől józan ésszel senki sem várhatja, hogy egy bántalmazó felnőtt „véletlenül” bevallja, hogy pedofil ösztöneit rendszeresen a rá bízott gyerekeken éli ki. Azaz erre a célra, amire hivatkozva az államtitkárság meghirdette ezt a programot, a vizsgálat teljes mértékben alkalmatlan. Annál kellemetlenebb, hogy a kérdőívhez
egy nemzetbiztonsági átvilágításra emlékeztető vizsgálat is jár.
A munkavállalók szomszédait nyomozók keresik fel, akik az életvitelükről faggatóznak.
Sőt a munkavállalók házastársát, partnerét, sőt nagykorú gyerekeit is nyilatkoztatják a vizsgálat során. A középvezetői szinttől felfelé pedig háromnapos pszichológiai vizsgálatot is elrendelnek.
A kifogástalan életviteli vizsgálat minden szakellátásban dolgozót és minden nevelőszülőt érint. A pszichológiai vizsgálat során előfordul, hogy rákérdez a szexuális irányultságára a pszichológus. A szakszervezet szerint valószínűleg a pszichológusra van bízva, hogy egy adott kérdéssorból feltesz-e ilyen jellegű kérdéseket.
A szakszervezet találkozott olyan esettel is, amelyben egy kolléga arról számolt be, hogy a pszichológus szóbeli összegzésében elhangzott, hogy egy
„tisztességes, jól felkészült, heteroszexuális kollégáról”
van szó.
A kérdőívben valamennyi egy háztartásban élő adatait bekérik: minden telefonszámot, akár az otthoni vonalast is. Beszámoltatják a kollégákat arról, érdekeltek-e valamilyen vállalkozásban, van-e tartozásuk, hitelállományuk, mekkora összegű a havi hiteltörlesztésük. Rákérdeznek a rendszeresen látogatott szórakozóhelyekre, a rendszeres szabadidős tevékenységre.
A kérdőív könyörtelenül rákérdez arra is, hogy a dohányzáson kívül volt-e valaha másmilyen függősége, volt-e már alkoholbeteg, volt-e valaha elvonón, árusított, előállított, vagy önmaga használt-e valaha kábítószert.
A vizsgálatot egy környezettanulmány koronázza meg, amikor
egy állambiztonsági tiszt kimegy a munkahelyre, a szomszédokhoz, hogy ellenőrizze a leírtakat.
Ennek kapcsán a munkavállaló családjának valamennyi tagja hozzá kell járuljon ahhoz, hogy róluk is beszerezhető a bűnügyi nyilvántartásból bármilyen adat.
A kifogástalan életviteli vizsgálatnak hívott kérdőívezés annál is inkább értelmetlen, mert a legjobb jelzőrendszer természetesen nem egy kérdőív lenne, hanem maguk az érintettek: ezt a jelzőrendszert kellene kialakítani és működtetni, hiszen egy időszakonként kitöltött kérdőívtől és a hozzá tartozó, az érintettek számára nyilván rettenetesen megalázó nemzetbiztonsági átvilágítás nem pótolhatja a terepen végzett felelős napi munkát.
„A szakemberek véleménye teljesen egybehangzó: ez a fajta vizsgálat […] nem éri el a célját. […] Tehát – bármilyen tragikusan is hangzik, és erre világított rá a bicskei eset is –, nincs jobb szűrő, mint maguk, a gyerekek. Az érintettek tudnak jelzést adni, és ők tudják lebuktatni azokat a felnőtteket, akik abúzálják őket” – mondja Ferencz.
Ferencz szerint a vizsgálatot talán éppen a rá elköltött kifejezetten magas összeg – kétmilliárd forint – indokolhatja.
„magabíró polgárokra és családokra van szükség”.
Az állam gyakorlatilag alibit gyárt magának.
Ne legyünk naivak. Hol érdekli ez azt a pár magabíró családot, aki az ország ügyeiről dönthet.
NYISD KI A SZÁD! Ha Te is érintett vagy, ha a szociális ágazatban dolgozol és ilyen vizsgálatnak vetettek alá, ha ennek kapcsán visszaélést tapasztalsz, keresd a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetét, az erre a linkre kattintva megnyíló weblapon található elérhetőségek valamelyikén.
Ha nem érünk el, nem kapod meg a híreinket. Ezért iratkozz fel a hírlevelünkre, itt: