Miért jó a szabadban tanulás?

írta: Weszely Kinga magyar-, dráma- és médiatanár, az Erdei Felvi alapítója

Számos előnyét ismerjük az iskolaépületen kívülre szervezett tanulásnak, mégsem élünk elég gyakran ezzel a lehetőséggel. Pedig az egyik legégetőbb pedagógiai kérdés, hogy hogyan lehet a diákok érdeklődését felkelteni és fenntartani – ebben pedig már önmagában az is megadhatja a kezdőlökést, ha nem arra várunk, hogy az élet bekopogjon a terem ajtaján, hanem útra kelünk mi magunk.

A természeti környezet jó hatással van a koncentrációs készségek fejlődésére, és heti két óra a természetben igazoltan támogatja a pszichés-mentális egyensúly elérését, helyreállítását. A szabad ég alatt jellemzően nagyobb terek állnak rendelkezésre, így a tanulásszervezés és együttműködés újabb lehetőségei nyílnak meg. Ezekben a tanulási formákban gyakori, hogy mozgás, játék, illetve mozgásos játékok kapnak szerepet, amelyekről régóta tudjuk, hogy az aktivitás, bevonódás, személyesség, közösségi élmény révén szintén jótékony hatással vannak a motivációra és a problémamegoldó, szociális és kognitív képességek fejlődésére.

Felszabadult koncentráció

Kirándulós gyerekkorom volt, és a vándortáborok meghatározó nyári emlékeim, tanári munkámban azonban sokáig csak alkalmanként fordult elő, hogy a tanítás keretei között diákjaimmal kimerészkedjünk az iskola épületéből. A nagy áttörést a covid hozta el: amikor a maszkviselés megnehezítette a kommunikációt, úgy döntöttem, az iskolaudvart vesszük birtokba – azon szerencsések közé tartoztunk, akiknek iskolaudvara már-már tágas kertre emlékeztet, fák védenek széltől-naptól-csepergéstől. A földszinti teremből a gyerekek rutinosan hozták magukkal a székeket, de ha úgy alakult, akkor néhány pléden egész csoportok elfértek, és a csoportmunkák amúgy is dinamikusabbak voltak annál, mintsem hogy egyhelyben ülve megvalósíthatók legyenek. Megnyílt a tér és ezzel együtt a tanulásszervezési formák lehetősége is kitágult, a diákok együttműködése és aktivitása új perspektívákat nyert.

A félelem, hogy kint elvész a figyelem, egyáltalán nem igazolódott be. Valami magától értetődő felszabadultság lett úrrá rajtunk, mihelyt átléptük az unásig ismert terek küszöbét, de ez nem szétesettséget, sokkal inkább felfrissülést hozott magával, és ennek révén koncentrált, motivált állapotba kerültek a diákjaim. „A természeti környezetben való tartózkodás – feltételezhetően az idegrendszerre gyakorolt pihentető hatása miatt is – igazoltan javítja koncentrációs, gondolkodási képességeinket” – állítják az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai.

Ezt az élményt vittem magammal és fejlesztettem tovább az iskolaidő utáni, a középiskolai magyar felvételire felkészítő foglalkozásaimon. Hetente két óra kint, lehetőleg minél többet zöldterületeken: városi erdőkben, parkban, folyóparton.

Bennragadtunk – csak ritkán merészkedünk ki

Bár néhány irányzat tett lépéseket a külső helyszín vagy szűkebben: a szabadban tanulás felé, a közoktatásban elenyésző a tantermek falain kívül zajló tanulás jelenléte. Van néhány alkalom, amikor elhagyjuk az iskolaépületet: osztálykirándulások, erdei iskolák, kulturális- vagy sportprogramok, szakmai gyakorlatok, pályaorientációs munkahelylátogatás, ezek azonban alkalmiak vagy időszakosak.

Pedig ki ne ismerné a séta közben megvalósuló szókratikus dialógusokat vagy Rousseau természeti tanításait. A 19. századi reformpedagógia számos irányzata nyitotta ki a termek ajtajait, a saját tapasztalatra építő konstruktivista pedagógia komoly lehetőséget lát az iskola falain kívüli tanításban, de a közoktatásban rendszerszinten alig honosodott meg a szabadban tanítás.

Ugyanakkor ismerünk néhány kortárs nemzetközi gyakorlatot, ilyen például a skandináv iskolákban a heti-kétheti rendszerességű kültéri tanulás, vagy a kanadai modellben a kalandokra és kihívásokra építő szabadtéri tanulás.

Természet nemcsak természettudósoknak

A legtöbb tantermen kívüli, nem digitális oktatás – itthon különösen – a természettudományos tanítást támogatja, nagyon szép példákat látunk erre a több évtizedes tapasztalattal rendelkező Magyar Környezeti Nevelés Egyesület programjain.

Nahalka István Túl a falakon kötetében remek mintákat mutat a tantermen kívüli tanítás lehetőségeire. Ezekben a tanítási szituációkban a kiindulópontot, a vizsgálat tárgyát a külső környezet, a kontextus adja, legyen az a környező kertkultúra vagy egy helytörténeti forrás.

Másképp, kevésbé direkten kapcsolódnak a környezethez a több ezer diákot egyszerre megmozgató Medve Matek játékos versenyei, vagy korábban a Sétálva tanulunk (még korábban: finniskola) rendszeres erdei körútjai.

A Balaton-felvidéki Bazalt Iskola projektjeiben építészek, diákok, pedagógusok közösen tervezett pavilonszerű kültéri tantermeket hoznak létre.

A szabad ég alatti tanítás már önmagában olyan előnyökkel bír, hogyha semmiféle direkt reflexiói sincsenek a környezetre, akkor is nagyban hozzájárul a tanulási folyamat sikerességéhez.

Fűz Nóra kutatása rámutat: a diákok szívesebben választják a tanterem helyett a külső helyszíneket, a környezetváltozás már önmagában motiváló. Ahogy korábban utaltunk rá, a természetes környezet segíti a koncentrációt is, de ennél még több hosszútávú hasznot hoz: kutatások sora bizonyítja a pszichés-mentális és fizikai jóllét és a természetben töltött idő összefüggéseit. Heti két óra a természetben bizonyítottan jobb egészségi állapotot és jóllétet eredményez – olvashatjuk a Nature hasábjain. A szabadban töltött idő feltölt és vitalizál.

Kimozdulunk, megmozdulunk

Arról nem is beszélve, hogy aligha képzelhető el kültéri foglalkozás fizikai aktivitás nélkül, ami szintén a tanulási hatékonyságot növeli. A szabad tér a tanteremmel ellentétben a mozgásos játékok természetes közege, a mozgás pedig számos fiziológiai és kognitív folyamatot serkent, amelyek alapvetőek az információk feldolgozásában és megértésében. A Journal of Physical Activity and Health folyóirat tanulmánya szerint egyértelmű az összefüggés a rendszeres mozgás és a kognitív működés, valamint a gyerekek tanulmányi eredményei között.

Saját bőrünkön tapasztalunk – szó szerint

A szabadban zajló tevékenységek közben mozgósított tudásbázis folyamatosan bővül, még akkor is, ha bizonyos esetekben ez nem is jelenik meg explicit tartalomként. A tapasztalás sokkal szélesebb és zsigeribb rétegeket mozgat meg, mint a zárt ajtók mögötti, padban ülős tanulás. Az intencionális tanulás mellett informális vagy spontán tanulási folyamatok is zajlanak. A tanteremhez képest kevésbé kontrollálható környezet rugalmasságot vár diákoktól és pedagógustól egyaránt, és a felelősségvállalás és együttműködés tanulásának folyamataiba avat be. Nem lehet elmenni szó nélkül a városi erdő ösvényein egyedül kóborló, nyakörves kutya mellett vagy nem tudomást venni a hirtelen jött felhőszakadásról. Valós problémákra valós megoldásokat kell találnunk, így a gyerekek azt is megtapasztalják, hogy a sokszor életidegennek érzett iskola helyett a külső helyszíneken az élet az, ami szembejön velük. A problémák és lehetséges megoldások sokszorosan komplexebbek, mint az iskolai feladatok valóságot modelláló vagy imitáló példái.

A változatos természeti környezet végtelen lehetőséget kínál arra is, hogy elemeivel motivikus kapcsolatot teremtsünk, és nem, vagy nem csupán természettudományos vizsgálódáson keresztül. Az ember a természet szerves része, igényli és keresi a kapcsolódást természetes közegéhez. Amikor például olyan művészeti-társadalmi motívumokat vizsgálunk, mint a ház, haza, otthon, mi magunk is bunkerépítésbe fogunk. Az építkezés megélése tágabb asszociációkat teremt, a megértés mélyebb rétegeit mozgatja meg, ugyanakkor a közös fizikai aktivitás megkerülhetetlenül finomítja a sikeres együttműködési stratégiákat és fejleszti azokat a képességeket is, melyek egy stabil fizikai szerkezet megalkotásához szükségesek, a statikai tervezés képességétől a finommotorikáig.

A város és a városi zöld mindig új arcát mutatja nekünk, mindig új helyzetekkel találkozunk – ilyen értelemben tehát mindig reagálunk a külső környezetre, még akkor is, ha a tevékenység nem úgy épít a kontextusra, mint egy erdei növényismereti foglalkozás.

Kihívások

Sok mindent felsoroltunk arról, miért jó a szabad levegőn, mozgással, játékkal tanulni, de mik azok a körülmények, kihívások, melyekre ezekben a szituációkban megoldásokat kell találnunk. Az egyik ilyen tényező az extrém időjárás. Tapasztalatom szerint a tevékenységben elmélyült gyermek kevésbé intenzíven reagál a környezet finomabb változásaira. Amikor csoportunk közösen alkotott egy családfát, amiben mindenki a saját karakterét alkothatta meg, nem zavarta meg a folyamatot, hogy az erdei padra fektetett csomagolópapíron egyre-másra szaporodtak az esőcseppek.

Ahogy hűl az idő, szaporodnak a mozgásos feladatok, játékok – réteges öltözködéssel és csaknem folyamatos mozgással elkerülhető a fázás, megfázás, sőt: a téli hónapokban szabad levegőn töltött idő hozzájárul a szervezet alkalmazkodóképességéhez, az immunrendszer támogatásához. Magyarországon ritkán adódik olyan időjárás, amely pár órás kinntartózkodás esetén megfelelő felkészültség mellett (réteges öltözködés, vízálló cipő és ruházat) veszélyes lenne a gyermekek biztonságára és egészségére. Ha mégis kritikusra fordul az idő, ezekben a helyzetekben érdemes lehet iskolán kívüli zárt terekbe szervezni a foglalkozásokat: múzeumokat, könyvtárakat, közintézményeket megcélozni, melyek hasonlóan új utakat nyithatnak a tanulásban.

Felmerülhet az a kérdés is, hogy a tantermi órákon számottevően jelenlévő írásbeli kommunikáció – másolás, jegyzetelés, feladatmegoldás, dolgozat stb. – hogyan reprodukálható vagy éppen nélkülözhető a szabadtéri oktatásban. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához olyan szerteágazó, pedagógiai irányzatok, oktatási módszerek és a jelenlegi oktatási rendszer alapjait is érintő témaköröket kéne kinyitnunk, mint például a mérés, értékelés, differenciálás, melyek tárgyalására itt nincs lehetőség. Mindenesetre pragmatikus oldalról álljon itt néhány segítő szempont, melyet érdemes lehet figyelembe venni a tervezéskor:

1. A legtöbb erdei ösvényen, parkban, köztéri zöldterületen találhatók padok, sokszor asztalokkal – ezek az év háromnegyed részében használhatók kisebb létszámú csoportok esetén.
2. A diákok hamar megtanulnak alkalmazkodni az új helyzetekhez, ha tudjuk minimalizálni a papírra vetendő szöveg terjedelmét, gyorsan megtalálják az asztalpótlékot jelentő felületet, ami lehet például egy keményfedelű könyv, egy házfal, egy erdei tájékoztató tábla vagy egy farönk.
3. Felső tagozatos és középiskolás diákok adott esetben használhatják az okostelefont jegyzetelésre, de ha van internetelérésünk és szükségesnek látjuk, akár a számtalan tanulási célú applikáció közül is választhatunk.
4. Az írásos kommunikációt sok esetben ki tudjuk váltani verbális, vizuális, auditív megoldásokkal, adott esetben egy kulcsszavakra épülő, rövid szóbeli prezentáció a diákok részéről éppolyan hatékony lehet, akárcsak a hallás utáni szövegértés.
5. Ha a pedagógus úgy tervezi, hogy az óráinak csak egy részét tartja a szabadban, akkor lehetősége van úgy ütemezni a munkát, hogy a jegyzetelést, írást, szerkesztést igénylő feladatok zöme a tantermi órákra essen, vagy otthoni feladatként oldják meg a diákok.

Nem minden iskolaudvar alkalmas a kinti tanulásra, ezért szükség lehet a célnak megfelelő, kicsivel távolabbi terek előzetes feltérképezése. A választott helyszín elérésére és a program megvalósítására a 45 perces időkeret szűkösnek bizonyulhat, de egy duplaóra már bizonyosan kínál használható megoldásokat.

Nem megoldhatatlanok tehát azok a kihívások, melyeket a szabadban tanulás állít elénk, ugyanakkor ez a fajta tanulásszervezés a pedagógus részéről komoly előkészületet, időt és energiát igényel – mint minden pedagógiai innováció –, és tudjuk, hogy ezekkel nem állunk jól. A szabadban tanítás sokféle tanítási módszerhez és technikához kapcsolódhat, és semmiképp nem csodaszer, de érdemes kísérletezni: ha jól csináljuk, lehet hozadéka a tanuláshoz való viszony jó irányú alakulásában, koncentrációban, motivációban – végső soron hozzájárulhat a tanulás hatékonyságához, a személyiség fejlődéséhez.

Útközben: Szabadba szervezett tanuláskor jellemzően van egy földrajzi célunk (park, erdő stb.), ahova el kell jutnunk. Ne tekintsünk azonban erre a szakaszra holtidőként, hiszen ez remek lehetőség például páros munkára. Sokszor használom a témára való ráhangolódásra, az előzetes ismeretek, attitűdök, vélemények feltárására. Csoportdinamika szempontjából szerencsés lehet, ha nemcsak egyetlen társsal, hanem felváltva többekkel kell dialógusba bocsájtkozni, erre jó megoldás, ha minden résztvevőnek egyetlen résztémában kell mini közvélemény-kutatást megvalósítania, melynek az összegzését a (rész)célhoz érkezéskor bemutatja a csoportnak. Meghatározott témájú beszélgetések, disputák előkészítésére is alkalmasak, de olyan kooperatív technikák is adaptálhatók a menet közbeni tanuláskor, mint a mozaikmódszer vagy a csoportforgó.

Mozgásos szabályjátékok: Fogalmak, szakkifejezések begyakorlásában, rögzítésében bármely tantárgy, téma esetén alkalmazhatók a gyűjtéses, rendszerezős és/vagy időkorlátos játékok. A szoborrá változtató gonosz varázslótól éppúgy vissza lehet szerezni és csoportosítani a metaforákat, megszemélyesítéseket, hasonlatokat és allegóriákat, mint a szövetek típusait vagy a felszínformák jellemzőit. A játékmester a varázsló szerepében elrabolta a galacsinokra írt szavakat, a gyerekek feladata, hogy visszaszerezzék és rendszerezzék azokat. Ha azonban a varázsló mozgást észlel, szoborrá dermeszti a mozgó játékost, akit csak játékostársa tud újraéleszteni érintéssel, tehát úgy és akkor kell mozogni, hogy a varázsló ne vegye észre. A visszaszerzett szavakat a gyerekeknek közös megegyezéssel a megfelelő kategóriához kell rendelni, ha ez sikerül, legyőzték a varázslót.

A párosítós feladatok asztalnál ülős verziójánál dinamikusabb, izgalmasabb változat, ha csapatok közötti, futást sem nélkülöző versenyben valósul meg. A csapattagok egymás után sorakoznak, az első játékos egy rövid definíciót kap, a feladata, hogy az 5-6 méterrel távolabbi fogalomhalmazból kiválassza a meghatározásnak megfelelő szakkifejezést. Téves megoldás esetén újra próbálkozhat, azaz újra a lehetséges megoldásokhoz fut és válogat, egészen addig, amíg megtalálja és visszahozza a helyes megoldást. A következő csapattag akkor indulhat az újabb meghatározás fogalmának megszerzésére, ha az előző játékos visszatért a jó megoldással.