A diákok nem felejtenek

írta: Nagy Gábor

2019. június 19-én felhőtlen napra virradt Budapest. A legtöbb iskolában kora reggeli vagy késő délutáni bizonyítványosztáshoz készülődtek, hogy elkerüljék az oly sok diák számára ismert látványt – az ünneplőben, forróságtól ájuldozó gyerekek kivezetését a tömegből.

Déli tizenkét óra után tíz perccel a város eldugott szegletében, a Duna partján, egy nagy épületben fontos emberek dolgoztak. Az ország házában a köznevelési törvény módosításának általános vitája zajlott. A vita nem volt érdektelen, legalább 15 képviselő ült a teremben (a 199-ből).

A T/6457. számú előterjesztés több ponton is módosítani kívánta a köznevelési törvényt: a magántanulói jogviszonyt egyéni munkarend váltsa fel, a kérelmeket egy hatóság bírálja el, az óraadó pedagógusok munkarendje módosuljon. Írásom szempontjából kiemelten fontos egy másik változás: a fenntartó az intézményvezető megbízása előtt nem szerzi be többek között az iskolaszék, szülői szervezet és iskolai diákönkormányzatok véleményét, a nevelőtestület nem dönt a “vezetési programmal összefüggő szakmai vélemény tartalmáról.”

Persze ez jogcsorbítás több értelemben nem meglepő.

A magyar oktatási kormányzat 2010 óta folyamatosan csökkenti a diákok beleszólási jogát az iskolai élet alakulásába. A ma is hatályos köznevelési törvény egyik újdonsága volt, hogy a diákönkormányzatok korábbi egyetértési jogát mindenhol véleményezési jogra redukálták. 2010-ben Hoffman Rózsa a házirend vonatkozásában erről úgy nyilatkozott: “[…] [N]em szándékozunk egyetértési jogot adni a gyerekeknek és a szülőknek […] csak nagyon erős véleményezési jogot. […] [A]hol nagyon elszoktak a szorgalmas, rendes munkától, ott nem volna szerencsés megkötni az iskola kezét, mert azzal éppen a nevelési célok elérését akadályozzuk meg”,¹ illetve a kormány nem akarja, hogy “csintalan gyerekek csintalanságból megakadályozzanak egy olyan házirendet, amely a szorgalmas munkát akarja előtérbe hozni a korábbi, esetleg a lustaságot megengedővel szemben.”

A szabályozás mögött állnak politikai kommunikációs okok is. Számos esetben hatalmas hírverés, botrány és tiltakozások öveztek olyan igazgatói kinevezéseket, amikor a fenntartó az iskolai polgárok akaratával teljesen ellentétesen döntött. A teljesség igénye nélkül 2014-ben a miskolci Kazinczy,² 2016-ban a tatabányai Bárdos³ és a kecskeméti Bányai,⁴ 2019-ben a debreceni Ady.⁵ A kormányzat számára nehezen védhetőek az ilyen helyzetek.

[Csak összehasonlításképpen: 2009-ben olyan törvényjavaslatot fogadtak el, ami az intézményvezetői kinevezés feltételeként szabta, hogy a vezetői pályázatot a nevelőtestület 40%-a támogassa. (Ezt később – nem a szabályozási irány alkotmányellenessége, hanem a szükséges kétharmados többség hiányában – az Alkotmánybíróság még hatálybalépés előtt megsemmisítette.⁶)]

Vissza a jövőbe, 2019-be: Bódis László államtitkár és Pósán László képviselő ebben a forró déli órában védeni sem próbálta a védhetetlent.

Pósán szerint a jogtörléssel csökken a bürokrácia lehetősége, mert eddig kétszer kellett véleményezési eljárást lefolytatni, ugyanis a nevelőtestületnek és a foglalkoztatottaknak a közössége is véleményt adott, holott a nevelőtestület tagjai egyben foglalkoztatottak is. A képviselő “nem is igazán érti, hogy ezzel kapcsolatban mi a probléma”.

A diákok, szülők jogcsorbítására nem tér ki a képviselő, a bürokráciacsökkentés az intézményi demokráciacsökkentéssel együtt valósul meg.

Bódis államtitkár véleményét szó szerint érdemes idézni:

“Ebben a javaslatban semmi más nem fogalmazódik meg eszmeileg, mint az, hogy nem törvényi szinten akarja szabályozni a kormány az igazgatói kinevezéseket, hanem ezt a fenntartókra bízza, új protokollok kidol… (Arató Gergely: Saját maga a fenntartó!) Bocsánat! Bocsánat, nem értettem, amit a képviselő úr mond. (Arató Gergely: Az állam a fenntartó, úgyhogy ez nem egy nagy…!) Oké, de vannak egyházi intézmények, vannak magánintézményeknek, ezeknek az intézményeknek az igazgatóválasztással kapcsolatban egy eljárást, egy protokollt kell kidolgozni – egyébként nyilván az állami intézményeknek is. Nincs szándék arra, hogy ebben ne legyen véleményezési lehetőség, mert hiszen – ez többek részéről elhangzott – ez egy borzasztó fontos dolog. A kormány ezt nem kívánja törvényben szabályozni.”

A magyar állam szerint borzasztó fontos dolog a véleményezési lehetőség, ezt nem kívánja törvényben szabályozni.

Persze a törvényjavaslat indokolása adja meg legvilágosabban a szabály természetét: “[…] az intézményvezetői megbízáshoz kapcsolódó véleményezési jogok törlésére kerül sor.” Prózai. Jogok törlésére kerül sor.

***

2020. január végén az Országos Diákparlamenten kérdezték fel Maruzsa Zoltánt és kapcsolt részeit (partes adnexae) a jogok eltörléséről. Jegyzőkönyv nem készült, sajtó ki volt zárva, csak a diákok (többek között a szerző) és kísérőtanárok tanúi az ott elhangzottaknak. Mielőtt Maruzsa válaszába belekezdett volna, Aáry-Tamás Lajos, oktatási jogok biztosa vette el a szót, hogy megértesse a kérdezőkkel a kérdés eleve bugyutaságát, miután rögzítette, hogy megérti a diákok furcsa nézését, amely azt kérdi “Miért is egy jogvédő válaszol egy olyan kérdésre, amely egy kormányzati intézkedés?”. A válasz egy rövid példabeszéddel igyekezett megmagyarázni a jogelvétel természetességét: “A gyárban sem a munkások döntik el, hogy ki legyen a gyárigazgató. Ezt a diákoknak meg kell érteniük.” Visszakérdezésre nem volt lehetőség, pedig úgy szólhatott volna: “Ha az iskola egy gyár, a tanárok a szalagmunkások, az igazgató pedig a gyárat vezeti, akkor a diákok hol helyezkednek el ebben az allegóriában? Ők lennének a fröccsöntött termékek?”

***

2024 őszén megalakult az új Fővárosi Közgyűlés, második ülésén Gulyás Gergely Kristóf képviselő így vélekedett a diákok szerepéről a közéletben: “[…] a diákok csak diákok. Nagyon régen volt már, 2007-2008, én akkoriban vettem részt a középiskolámnak a diákönkormányzatában […] másabb problémákkal szembesültünk. Fontos volt az például, hogy az iskolától tudunk-e szerezni egy-egy labdát, tehát ilyen szintű problémáink voltak akkoriban. […]

Még egyszer: a diákok nagy többségét nem is érdekli a politika, nem is kell, hogy érdekelje. Egy 14-15 éves fiatal foglalkozzon azzal, hogy… – bocsánat, azzal foglalkozzon, amivel szeretne, de általában, én legalábbis úgy éltem le anno a napjaimat, hogy az volt a legnagyobb problémám, hogy edzésre odaérek-e, illetve hogy milyen szakkörben veszek részt. Ezekre adjunk teret. […] Ez [a diákkérdekképviseleti javaslat – a szerk.] szerintem egy tévút, és remélem, hogy ebből vissza tudnak lépni, és a teljes diákságot diákként tudjuk kezelni.”

***

A mai oktatási kormányzat számára a diákok csak gyerekek, legyenek akár 16, akár 18, akár 20 évesek. Nem szabad rájuk bízni döntést, de nem csak rájuk nem, senkire sem akinek más a szerepe. A tanuló tanuljon, a hallgató hallgasson, a tanár tanítson, a politikus meg politizáljon. A szerepek rögzítettek: a suszter maradjon a kaptafánál; nyúlnak nyúl a fia; amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek; kutyából nem lesz szalonna.

Miért érdekes ez az egész 2025-ben?

Mint említettem, nincs semmi új a nap alatt, közoktatással az elmúlt 15 évben foglalkozók számára nem volt meghatározó pillanat az a 2019-es nyári péntek délután, sem a jórészt érdektelen diákparlament, sem a Fővárosi Közgyűlés egyéb vitákkal terhelt ülése, de a diákok, fiatalok, “gyerekek” nehezen felejtenek és az idő nekik dolgozik.

Az oktatási mozgalmak és a felnövekvő diákok szakmai életükben azért fognak dolgozni, hogy mindenki saját kovácsa lehessen életének, függetlenül attól, hogy beosztott, alárendelt, elnyomott, tanár, diák vagy szülő.

A 2010-es évek végén diákok egy olyan generációja tapasztalta meg az oktatási kormányzat cinizmusát, hazugságait és lekezelését, amely a Nagy Nemzeti Köznevelési Forradalmat (2010-14) csak a szomszéd szobák esti híradóinak átszűrődő zajából ismerhette. Ez a generáció megtapasztalta a COVID-ot, leérettségizett és már a felsőoktatásának utolsó éveit tapossa. Ők emlékeznek majd a cinizmusra akkor is, ha a mindenkori kormányzat kénytelen lesz nem gyerekként kezelni őket, mert felnőttek.

1 Szunyogh Szabolcs: „Azt szeretném, ha valóban az emberről és a gyerekről szóló oktatási rendszerünk lenne” Beszélgetés Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkárral. Köznevelés. 66. évf. 41. sz. 2010. december 17. 3-5. o. https://adt.arcanum.com/hu/view/Kozneveles_2010/?pg=928&layout=s

2https://index.hu/belfold/2014/09/09/lazadnak_es_tuntetnek_a_miskolci_szulok/

3 https://hvg.hu/itthon/20160908_12_tanar_mondott_fel_egy_iskolaban_a_fideszes_igazgato_miatt

4https://24.hu/kozelet/2016/01/13/balog-miniszter-lelkere-probalnak-hatni-a-kecskemeti-gimnazium-tanarai/

5 https://eduline.hu/kozoktatas/Debreceni_Ady_Endre_Gimnazium_igazgatovalas_SJTBJ2

6 34/2010. (III. 31.) AB határozat