A „kerekasztallal” kapcsolatban már megalakulásakor látták az oktatási civil szervezetek, hogy alapvető problémák vannak a működésével/ működtetésével. Aligha fognak ott megoldódni a problémák, ahol a tárgyalófelek döntő részben a kormányhoz közelálló személyek. Sajnos igazuk lett…
Palkovics László 2016 tavaszán – a megmozdulások hatására leváltott Czunyiné Bertalan Judit helyett újonnan kinevezett köznevelésért felelős államtitkárként – gyors és hathatós változásokat ígért. (Pl. az új tanévre, azaz fél éven belül(!) új NAT-ot, ami garantáltan lehetetlen vállalás…) Ősszel ezek teljes hiánya miatt a Tanítanék először nyilvános vitára hívta az államtitkát, majd (a vita meg nem valósulása miatt) lemondásra szólította fel. (Ekkor érdekes módon rögtön a Tanítanék is eszébe jutott a minisztériumnak és meghívást kaptunk az „elfogadhatatlan kerekasztalba”:)
Novemberben „telematricáztuk” az Emberi Erőforrások Minisztériumát, majd néhány hétre rá az EMMI előtt állítottunk fel egy díszlet kerekasztalt, s az államtitkárnak átadtuk az alábbi felhívás egy példányát:
A Köznevelési Kerekasztal, és ami mögötte van
A kormány 2016 elején a pedagógusok és az őket támogató társadalom tiltakozásaira válaszlépésként hozta létre a Köznevelési Kerekasztalt. Ez azonban nem lehet megoldás az oktatási rendszer problémáira, mert a Kerekasztal létrehozása során a minisztérium áthágott több demokratikus, a korábbiakban bevált szabályt:
· a kormány maga szabta meg a Kerekasztal összetételét,
· a kormány maga szabta meg a Kerekasztal napirendjét,
· a kormány maga szabta meg a Kerekasztal működési módját.
Tehát ez a fórum egy hatalmi diktátum részeként jött létre. A Köznevelési Kerekasztalnál helyet foglaló szervezetek összeállítása tendenciózus: a meghívott szervezetek többsége csak periferiálisan tudja és akarja képviselni az oktatás szereplőit, illetve nagy többségük az EMMI által képviselt oktatáspolitika kiszolgálója, de semmiképpen nem a kritikusa. Vagyis a Kerekasztal pusztán a tiltakozásokra adandó formális válaszok megfogalmazása érdekében alakult. Mindezekért több szervezet nem kívánt részt venni annak munkájában.
E szervezetek azonban nem a párbeszédet utasítják el, hanem annak ezt a módját, azokat a feltételeket, amelyek a Kerekasztal megalakítása során érvényesültek.
A civil szervezetek továbbra is készek arra, hogy az oktatás átfogó, közép- és hosszútávon ható, valamint gyors cselekvést igénylő problémáiról folyó vitának részesei legyenek, de csakis demokratikus és sajtónyilvános keretek között. Olyan demokratikus keretek között, mint ahogy egy ilyen vita megszervezésére kísérletet is tett a CKP még tavasszal egyeztetve arról a partnerrel, az EMMI Közoktatási Államtitkárságával. A technikai részletekben megegyezés is született, de a minisztérium részéről senki nem jelent meg a rögzített időpontban…
S a fent leírt ellenvetések jogosságát a kerekasztal működése során maximálisan bizonyította is:
· volt, hogy az ülés előtt már a sajtóban nyilatkozott az államtitkár a még meg sem tárgyalt téma eredményéről,
· volt, hogy egy felszólaló egy miniszteri elbeszélgetés után éppen ellentétét kezdte preferálni annak, amit korábban kijelentett,
· több kérdésről állította Palkovics László, hogy megvitatták, de érdemben szóba sem került,
· a kormánynak nem tetsző véleményeket egyszerűen figyelmen kívül hagyják,
· sőt, volt, hogy az ott ülő összes szakmai szervezet ellenvetése ellenére vezettek be nagy horderejű döntéseket, és Lázár Jánostól egyébként is tudhatjuk, hogy milyen felhatalmazással bír ez a fórum: „A Köznevelési Kerekasztal döntései nem kötelezik a kormányt semmire.”
Kérdezzük a Kerekasztalban ülő szervezetektől, hogy hogyan adhatták nevüket olyan változtatásokhoz, mint:
· a szakképzés átalakítása,
· az előmeneteli rendszer olyan átalakítása, mely 1200 nyugdíj előtt álló tapasztalt kollégát „megbuktatott”,
· a NAT előzetes társadalmi egyeztetés és hatásvizsgálatok nélküli átalakításának megkezdése,
· nem csökkentették érdemben a diákok terheit azonnal,
· nem csökkentették a pedagógusok terheit azonnal,
· elvették a helyi közösségek, az önkormányzatok iskolaalapítási-fenntarási jogát,
· a tankönyvválasztás szabadságának kérdésében semmit nem tettek,
· a technikai dolgozóknak csak alamizsnát vetnek, és látszatbéremelést rendeltek el,
· a végzős tanulók akut érettségi problémáira nem is keresnek megoldást,
· a szégyenletes szegregáció kérdéseit a szőnyeg alá söprik…
És a legfőbb kérdés e szervezetekhez:
Nem látják, hogy az érdemi és demokratikus egyeztetésnek, az oktatási rendszer valódi reformja megvitatásának helye nem a Köznevelési Kerekasztalon belül, hanem azon kívül van?
Felszólítjuk a működésben résztvevő, magukat a közoktatás mellett elkötelezettnek tartó szervezeteket, hogy lépjenek ki a látszategyeztetés kormányzati elterelő manőveréből, és tudásukat a társadalommal, a civil szervezetekkel együttműködve, azokkal egyeztetve kamatoztassák! Nem az oktatás van a politikáért, hanem a politikusoknak kell értünk, a mi oktatási rendszerünkért dolgozni, s azt a társadalom elvárásai szerint alakítani.
