Olvasásra nevelés és digitális jóllét – egyensúly a gyermekek mindennapjaiban

A 2025. 03. 20-i Finn Minta Fórumon elhangzottakat
összefoglalta: Gönczöl Enikő

Adrien 25 éve él Finnországban, a közép-finnországi Jyväskylä városában, ahol jó ideig az egyetem munkatársa volt. Mostani munkahelyén, a Niilo Mäki Intézetben, ahol jelenleg két projektért felelős, tíz éve dolgozik. Szakterülete a többnyelvűség, az anyanyelv fenntartása és fejlesztése, valamint az olvasási nehézségek enyhítése. Számos oktatási projektben vett részt, új módszerek kidolgozásában közreműködve a többnyelvű gyermekek nyelvi készségeinek fejlesztése, szókincsének, szövegértésének és olvasási készségeinek javítása érdekében. Gyakorlati munkájának része tanárok és sajátos nevelési igényű diákokkal foglalkozó pedagógusok továbbképzése is.

A több, mint 30 éve működő intézet a tanulással és tanulási rendellenességekkel foglalkozik, átfogva az iskolai élet egészét. Szakemberei főként a problémák azonosítására törekszenek, és azt keresik, milyen pontokon, hogyan tudnak segíteni. Kutatással, módszerek és oktatási segédeszközök fejlesztésével, illetve ezek terjesztésével, kiadványok készítésével és továbbképzések szervezésével foglalkoznak. Minden projektjük a tanulási problémákhoz – diszlexia, matematikai tanulási problémák, motorikus nehézségek stb. – kapcsolódik. Az intézetben működik egy tanulási rendellenességeket kutató és gyakorlati fejlesztő munkát is végző klinika is.
Honlapjuk angol nyelvű aloldalán a futó projektek ismertetője mellett megtalálhatók a már befejezett projektek listája is: https://en.nmi.fi

Az előadó által felvillantott négy projekt közül kettőnek van angol nyelvű honlapja (de a Google fordító segítségével magyarul is könnyű benyomást szerezni róluk).

1. Ekapeli/Graphogame: https://info.grapholearn.com
   A finn „Ekapeli” szó első játékot jelent. A program célja, hogy játékos teszt formájában eszközt adjon a pedagógusok kezébe a várható tanulási problémák minél fiatalabb életkorban való felismeréséhez (főként az olvasás és a matematika területén), és a szükséges segítség megtervezéséhez. A program ingyenesen érhető el az általános iskolák számára. A jó tapasztalatok alapján „Graphogame” néven kezdték el terjeszteni a világban, és ma már számos országban használják.
   
   
2. Prokoulu: https://prokoulu.fi/en/etusivu-english
   Ez a projekt arra a kérdésre igyekszik a tanárokat segítő választ adni, hogy miként lehet kialakítani a jó minőségű tanuláshoz szükséges nyugodt, oldott és pozitív légkört az iskolában.
   
   
3. LeKe (Leikitään ja Keskitytään): https://www.xn--keskitytn-22aa.fi/
   A program egy ausztrál minta finn adaptációja, melynek célja a koncentrációs készség iskolás kor előtti fejlesztése. Hiperaktív és a figyelem zavarával küzdő, óvodás korú gyerekek és a szüleik vehetnek részt benne. A szakemberek arra tanítják meg a szülőket, miként játsszanak különféle benti vagy szabadréti játékokat a gyermekeikkel – napi egy-egy óra kitüntetett figyelmet biztosítva számukra – a kívánt cél elérése érdekében.
   
   
4. ReadDrama: https://readrama.nmi.fi/
   A projekt célja annak vizsgálata, hogyan hat az olvasószínház a 3-5. osztályos tanulók olvasási készségeire és motivációjára. A felolvasószínházban a tanulók egy drámán – vagyis egy korosztályuknak megfelelő, érdekes színdarab szövegének feldolgozásán – keresztül gyakorolják az olvasást. A projekt keretében egy nyolc hetes program és az iskolák számára ingyenesen elérhető számos segédlet született.
   
   

I.
Lukumummit ja-vaarit – Olvasó nagyszülők
https://lukumummitjavaarit.fi

A program céljai:
a folyékony olvasás gyakorlása; a szókincs, a nyelvi készségek és a szövegértés fejlesztése; az olvasásra való ráhangolás és az olvasási motiváció erősítése; pozitív olvasási élmény nyújtása a gyerekeknek.

Célcsoportja:
az elemi olvasási készséggel már rendelkező, de az olvasásban még nem elég gyakorlott kisiskolások. A projekt vezetői azt vették észre, hogy leginkább 3-4. osztályos korban van igény arra, hogy támogassák az olvasási kedv és készség fejlődését. A résztvevő tanulók átlagos életkora 9,5 év.

A program tartalma:
Szeniorkorú önkéntesek, az erre igényt tartó általános iskolákban, tanítási időben, tanulónként heti egyszer fél órában foglalkoznak az érintett gyerekekkel. Az önkéntes és a gyerek egy csendes, félreeső helyen ülnek le az épületben. Egymást váltva olvasnak fel hangosan egy olyan könyvből, amely megfelel a gyermek érdeklődésének, és utána beszélgetnek róla.

Az önkéntes „nagyszülők” jellemzői:
Átlagos életkoruk 68 év. Változatos munkatapasztalati háttérrel rendelkeznek, de kétharmaduk óvodában vagy iskolában dolgozott korábban.

A program elterjedtsége:
Az „Olvasó nagyszülők” program 2012 óta létezik, és Finnország egészére kiterjed. Megvalósítása során az Intézet mindenhol együttműködik a helyi gyermekvédelmi szervezettel a segítségre szoruló gyermekek megtalálása érdekében. A 2024/2025. tanévben hozzávetőleg 2000 szeniorkorú önkéntes és 5000 tanuló vett részt a programban.

A projektben résztvevők elégedettségi visszajelzése:
A felmérések azt mutatják, hogy 5 tanulóból átlagosan 4,5 gyerek érezte úgy, hogy a programban való részvétel segített neki az olvasási nehézségek leküzdésében. A tanárok is nagyon elégedettek: úgy vélik, hogy az a plusz gyakorlás, ami az „olvasó nagyszülők” részvételével valósul meg, hatékonyan segíti a napi munkájukat.

A program értékelése:
A program sikerességének fontos tényezője, hogy az önkéntesek nyugodt körülmények között, kettesben vannak a tanulóval. Ilyenkor csak rá figyelnek, és a gyermek is csak az olvasásra koncentrál. Bár rövid időket töltenek együtt, a módszer eredményes. Amikor az önkéntes olvas, a gyerek mintát hall, amikor pedig ő következik, gyakorol. A program kicsit az abból fakadó hiányt is pótolni próbálja, hogy miután a gyermekek megtanulnak olvasni, sok családban elmarad a kisebb korban még általános, közös esti mesélés.

Azzal, hogy az önkéntes és a tanuló minden alkalommal beszélget is az olvasottakról, a könyvben látható képekről, segíti a szövegértés és a nyelvi készségek fejlődését. Ez különösen sokat jelent a többnyelvű gyermekek számára, akik a program résztvevőinek több, mint a felét teszik ki. Mivel a finn nyelvet viszonylag könnyű olvasni, nekik nem annyira a folyékony, hanem inkább az értő olvasással van problémájuk. Esetükben a program elsősorban a szókincs fejlesztésére koncentrál, s ennek pozitív hatásait a tanárok is visszajelezték.

Az egyéni odafigyelésnek része, hogy az önkéntesek sokat dicsérik a gyerekeket, ami szerepet játszik az olvasáshoz való pozitív viszony kialakulásában is. A gyakorláshoz használt könyveket úgy választják ki, hogy az megfeleljen a gyerek érdeklődési körének, például a hobbijának. Észrevették, hogy a tanulók könnyebben térnek be a könyvtárba, és kezdenek el otthon is olvasni, ha az olvasó nagyszülő olyan könyvet talál nekik, ami közel áll hozzájuk.

Egy magyarországi jópélda idősek és bölcsisek interakciójára

II.
Pelaa Fiksusti – Digitális jóllét
https://pelaafiksusti.nmi.fi

A projektet megalapozó probléma:
A digitális eszközök használatának kérdése Finnországban is megosztja a tanárokat és a szülőket – többségük kicsit fekete-fehér módon látja a képet. Van, aki csak jó oldalát érzi a helyzetnek, és van, aki csak a rosszat. Sőt, egyesek meg is tiltanák az ilyen eszközök használatát.

Az Intézet munkatársai abból a tapasztalatból indultak ki, hogy ezek az eszközök sok pozitív hatást is gyakorolnak a gyerekek életére. Használatuk sokuk számára fontos hobbi, és társas kapcsolataik jelentős része is a digitális térben zajlik. Nem okos dolog ezért betiltani a digitális eszközöket. Sikeresebb lehet, ha korlátozni próbáljuk a használatukat – oly módon, hogy valami mást kínálunk helyettük a gyerekeknek, amivel szabadidejükben foglalkozhatnak.

Finnországban igazából csak mostanában kezdenek ráébredni a szakemberek arra, hogy mennyire kihat a tanulásra, ha egy gyermek túl sokat játszik digitális eszközökkel, ami olykor már az étkezés és az alvás idejét is részben elfoglalja, és emiatt fáradt az iskolában. Korábban inkább csak a fiatal felnőttek körében azonosítottak ilyen jellegű problémákat, s ezért főként csak őket érintették a digitális eszközhasználat korlátozását célzó projektek.

Az általános iskolák alsó tagozatán egy ideje már meg van tiltva, hogy a tanórákon, illetve az iskola területén használják a gyerekek az okos telefonjukat, amivel gyakran már első osztályos korukban rendelkeznek. De az órai használat tiltását a 2024/2025. tanévtől a felső tagozatra (7-9. évfolyam) is kiterjesztették, engedélyezve ugyanakkor a telefonok szünetekben való használatát.

Projektidőszak:
A projekt 2022-ben kezdődött, időtartama három év volt (2024-ben fejeződött be). Jelenleg a tapasztalatokat elemzik, és az eredményeket értékelik.

A projekt célja:
segítse elő az egyessúly megteremtését a hétköznapokban a gyermekek számára – korlátozva a képernyőhasználatot és több időt fordítva a tanulás mellett a sportra, illetve a szabadidő más formájú, tartalmas eltöltésére. A szakemberek elsősorban a szülőket kívánták támogatni ennek elérésében.

A projekt célcsoportja:
olyan családok, amelyekben ADHD vagy autizmus diagnózissal rendelkező, 9-13 éves gyermek van, illetve ahol a szülők aggódnak amiatt, hogy a gyermek digitális játékkal töltött ideje negatív hatással lesz a fejlődésére.

A családok nyolc alkalommal vettek részt az intézet által szervezett programokon. Ezek keretében párhuzamos foglalkozásokat tartottak szülők és gyermekek számára, amikor a társas kapcsolatokhoz, az érzelmekhez, az eszközöktől való függőséghez kapcsolódó kérdéseket beszéltek meg. A beszélgetéseket a szülők esetében információk és tanácsok adása, a gyerekek számára pedig aktív közösségi tevékenységek egészítették ki.

A gyerekeknek szervezett foglalkozások

A munkatársak társas játékokba, barkácsolásba vonták be a gyerekeket, amelyekben felhasználták az általuk ismert és kedvelt, digitális játékokból származó elemeket, illetve figurákat is. Különféle típusú sportfoglalkozásokat szerveztek nekik, és kipróbálhattak többféle hobbitevékenységet is. A válogatáskor arra törekedtek, hogy a környezetben könnyen elérhető, olcsó vagy ingyenes tevékenységeket kínáljanak annak érdekében, hogy minél könnyebb legyen folytatni azokat, ha valamelyik megtetszik a gyerekeknek. Az Olvasó nagyszülők programot is beépítették a projektbe, és sok esetben kiderült, hogy a gyerekek szívesen olvasnak, ha egy felnőtt is van velük, s nem magányosan kell olvasni a szobájukba.

A szülőknek adott tanácsok jellemzői

Az intézet munkatársai úgy vélik, hogy nem a képernyő előtt töltött idő mennyisége a legfontosabb, amire oda kell figyelni, hanem az, hogy megvan-e az egyensúly a gyermek életében. Annak felméréséhez, hogy mikor kezd túl sokká válni a digitális eszközök használata – angol minta alapján – elkészítettek egy kérdőívet, ami támpontokat ad a szülőknek ahhoz, hogy mire figyeljenek, s vegyék észre, ha gyermekük

• digitális játékkörnyezetbe menekül negatív tapasztalatok esetén;
• egyoldalúvá válnak a hétköznapjai, nincsenek szabadidős elfoglaltságai, elhanyagolja a barátait vagy csak internetes barátai vannak; nem sportol, keveset alszik, nem mozdul ki otthonról;
• nem boldogul a tanulással; nem tud figyelni az iskolában; nem készíti el a házi feladatait; elhanyagolja a kötelességeit;
• negatív érzéseket, indulatokat vált ki belőle, ha nem játszhat; rosszkedvű, lehangolt, nyugtalan vagy agresszív lesz, amikor be kell fejeznie a játékot.

A szakemberek igyekeztek tudatosítani a szülőkben a megfelelő családi időbeosztás és a szülői példa fontosságát. Rádöbbentve őket arra, hogy nem mindegy, hogy esténként okos telefonnal a kezükben látja őket a gyermekük, vagy együtt játszanak és olvasnak vele. Ezzel a megközelítéssel a projekt a lehetséges problémák megelőzésére próbált koncentrálni, s nem a tiltásra.

Különböző segédleteket fejlesztettek ki, amiket rögtön használatba tudnak venni otthon a szülők annak érdekében, hogy sokoldalúbbá, színesebbé tudják tenni gyermekeik hétköznapjait.

A nyolc hétig tartó szervezett, közös tevékenységek után, két hétig nyomon követték a családokat. Arra voltak kíváncsiak, miként sikerül otthon elérni a kívánt változást. Felhívták őket telefonon, és külön is konzultáltak minden családdal az ő konkrét problémáikra reagálva. Világossá vált, hogy az új napirend betartásában a szülőknek döntő felelőssége van. Ők tudják fenntartani a változást a hétköznapokban. De ha mindenki elköteleződik ezek mellett, az meghozza a kívánt eredményt.