Mi az igazság: sokan vagy kevesen vannak az oktatásban tiltakozók?
„Miért nem álltok ki végre magatokért?!” – mindenki ismeri ezt a szemrehányást. Na de igaz-e, hogy az oktatásban dolgozók nem állnak ki magukért? Hogy „megérdemlik a sorsukat”? Susánszky Pál szociológussal jártunk utána, sokan vagyunk-e, vagy kevesen.
▶︎ A statisztika segítségével végre eldöntjük a kérdést: kiálltak-e magukért az oktatásban dolgozók, vagy sem?
▶︎ A videóban nem csak a közelmúltban elkészült felmérés kerül szóba, de azokról az intézkedésekről is szót ejtünk, amelyek kifejezett célja, hogy elhaljon a tiltakozás.
▶︎ A cikk második felében ismertetjük a felmérés főbb megállapításait annak gyorsjelentése alapján.
Egyáltalán nem mindegy, hogy kevesen vagy sokan álltak bele az oktatással kapcsolatos tiltakozásokba az elmúlt másfél évben. Ha a válasz az, hogy kevesen, hogy senkit sem érdekel valójában ez az ügy, az nem csak azért baj, mert kevés ember nem képes eredményesen nyomást gyakorolni, de azért is, mert elveszi a kedvét azoknak, akik aktívan szervezik a különböző – munkavállalói, szülői, diák- és egyéb – megmozdulásokat, akciókat, ezzel rombolva a sok jövőbeli akció, sztrájk, polgári engedetlenség sikerét.
Ugyanakkor az, hogy egy tüntetésen kevesen vannak, nem feltétlen jelenti azt, hogy senkit sem érdekel az ügy – lehetséges, hogy csak a szervezők nem voltak eléggé ügyesek, és nem érték el az érdeklődőket. Az, hogy a Facebookon százával találni egyfajta véleményt, nem feltétlen jelenti azt, hogy az a vélemény az általános igazság – lehet, hogy csak az algoritmus találja megfelelően provokatívnak, olyannak, ami potenciálisan válthat ki sok reakciót.
De hogy lehet megmondani, hogy sokan, vagy kevesen vannak a tiltakozók?
Susánszky Pál szociológussal beszélgettünk, aki – egyebek mellett – azért is tudja, miről beszél, mert nemrég fejezett be egy sok szempontból is reprezentatív kutatást a kérdésről (lásd a rövid ízelítőt lejjebb).
A beszélgetés során kitértünk arra is, hogy miért alakulhat ki könnyen az a benyomásunk, hogy Magyarországon alacsony az érintettek részvételi hajlandósága, hogy milyen technikákkal igyekszik a kormányhoz közeli média meggyőzni az embereket arról, maradjanak otthon – no és az is szóba kerül, hogy mit keres Magyarországon a jellemzően diktatúrákra jellemző elégedetlenségmenedzsment eszköztára.
Pedagóguskutatás 2023
A kutatáshoz szükséges adatfelvétel március 31. és május 1. között zajlott, az online kérdőív linkjét 581 iskola pedagógusainak küldték ki. Az érvényesen kitöltött kérdőívek száma 725 volt, ezeket a pedagógusok 148 iskolából küldték vissza. A felmérés intézménytípusok és területi felbontás szerint reprezentálja kielégítően a hazai pedagógusok véleményét.
A felmérés elsősorban a „a közoktatásban tapasztalt legfontosabb problémákra, a pedagógus tiltakozások megítélésére, és a tiltakozási részvétellel összefüggő tényezőkre” fókuszált.
A kutatási gyorsjelentés szerint a pedagógusok többsége szerint az alacsony bérek és a magas munkaterhek mellett problémát jelent a korlátozott tanári autonómia és a tananyag összetétele.
Az oktatás szervezése is fontos kérdés, hiszen a követelések fókuszában vannak az ezzel kapcsolatos kérdések is. Itt a válaszadóknak két állítás közül kellett választaniuk attól függően, melyiket érzik a saját álláspontjukhoz közelebb állónak:
A felmérésben megvizsgálták azt is, hogy a válaszadók szerint milyen a saját háztartásuk aktuális jövedelmi helyzete.
A válaszok szerint a pedagógusok 45 százaléka él meg nehezen vagy nagyon nehezen a jövedelméből. Ez a válasz sok szempontból hasonlít annak a gyorsfelmérésnek az eredményeihez, amit e cikk szerzője készített még 2021 szeptemberében, a sztrájkokat megelőzően, a Ne dolgozz ingyen! portálra. De nem ez az egyetlen jel amellett, hogy a pedagógusok valóban elégedetlenek – és hogy valóban aktívak.
A kérdések között szerepelt az is, hogy az elmúlt egy évben milyen tiltakozási formákban vett részt a felmérést kitöltő pedagógus. A felmérés szerint a válaszadók 58 százaléka részt vett valamilyen tiltakozási formában, ebből 9 százalék polgári engedetlenkedett, 39 százalék sztrájkolt. Ez az arány kiugróan magas – még akkor is, ha iskolatípusonként vizsgálva jelentős különbségek tapasztalhatóak az adatokban.
Egyáltalán nem mindegy, hogy a tiltakozás különböző eszközei közül milyeneket lennének hajlandóak alkalmazni a pedagógusok. Az erre kapott válaszokat az alábbi táblázatban értékelték:
Míg a legnépszerűbb tiltakozási formák továbbra is a nem konfrontatívak, a sztrájkhajlandóság egyáltalán nem csökkent, sőt most már az eddig tabuként kezelt érettségi során is szívesen sztrájkolnának a pedagógusok. Az a tény, hogy a státuszváltás megtagadása gyakorlatilag a válaszadók felének is racionális tiltakozási lehetőség lehet, azt bizonyítja, hogy a konfrontatívabb megoldásoktól sem feltétlen riadnak vissza a pedagógusok.
Ezen adatok alapján eléggé egyértelmű, hogy
„a pedagógusok az elmúlt évben kiemelkedően aktívak voltak, és a magyarországi tiltakozási kultúrától eltérő, lényegesen nagyobb mértékben vettek részt az oktatásüggyel kapcsolatos tiltakozásokban.”
Az is árulkodó, hogy a pedagógusoknak mindössze egynegyede nyilatkozott úgy, hogy semmilyen tiltakozó akcióban nem venne részt:
Az világosan látszik, hogy a pedagógusok igenis aktívak, ahogy a 2021-es felmérés is ezt mutatta ki. Az a jelenség ugyanakkor, amivel a cikket indítottuk, létezik – jól látható, hogy a kormány elégedetlenségmenedzsmentje, helyesebben annak hatása eléri a közösségi portálok, no és a különböző kormányhoz közel álló médiák fogyasztóit. Éppen ezért érdekes kérdés, hogy érzik a pedagógusok, hogy mennyire támogatják a céljaikat a szülők, a diákok, esetleg a tágabb közvélemény. Erről készült az alábbi ábra:
Az igazság tehát ez: a pedagógusok, az oktatásban dolgozók igenis kiállnak magukért.
A hazai intézmények munkatársai, a civil szervezetek, a Tanítanék, a szakszervezetek, a különböző szerveződések, szülői és diákkezdeményezések annak ellenére is képesek voltak fenntartani a magas elkötelezettséget, a lendületet, hogy a kormány nagyon komoly erőforrásokat mozgósított az érintettek dezinformálása, félretájékoztatása érdekében. Óriási erők mozdultak, hogy jogilag is ellehetetlenítsék a tiltakozó akciókat. Mégis, a pedagógusok körében a társadalmi átlag több mint tizenötszöröse a hajlandóság arra, hogy elmenjen egy tüntetésre.
A szabad oktatásért folytatott küzdelem – bár sokan szeretnék, ha nem így lenne – él, és virágzik. Ezzel a biztos tudással fussunk neki a nyár további részének.
Ha részletesebben érdekel Susánszky Pál és kollégái kutatása, töltsd le innen a gyorsjelentést:
A Szabad Vonalzó egy független híroldal, ahol az oktatási mozgalom híreiről olvashatsz.
A portál fenntartásához, és további minőségi anyagok gyártásához azonban stabil pénzügyi háttérre van szükségünk. Köszönjük, ha Te is hozzájárulsz a munkánkhoz!
Az adományokat a Szabad Vonalzót facilitáló Humán Platform Egyesület gyűjti és kezeli.
Az oldal biztonságos tranzakciót tesz lehetővé.