Hol nyaral a magyar pedagógus?
Még mindig él a sztereotípia, hogy az oktatásban dolgozók számára a nyári szünet nem más, mint három hónapnyi láblógatás. Esetleg némi táboroztatással fűszerezve, ahol még fizetnek is tanároknak, miközben ők ingyen nyaralnak. A valóság persze közel sem ennyire rózsás, de hogy igazán pontos képet kapjunk, összeállítottunk egy kérdőívet, amit a cikk végén találsz.
▶︎ Áttekintjük, hogy hogyan nyaralt régebben a magyar pedagógus.
▶︎ Megvizsgáljuk, ma milyen következtetéseket vonhatunk le az oktatásban dolgozók nyaralásáról.
▶︎ Megkérünk, hogy mindenképpen töltsd ki a cikk alján található kérdőívet, hogy megtudhassuk, mennyi és milyen minőségű nyaralás jutott nekünk 2023-ban.
Szeretném az elején leszögezni: aki azt állítja, hogy a tanároknak sem könnyebb nyáron, mint a más munkakörökben dolgozóknak, az hazudik. Bár a közhiedelemmel ellentétben a nyári szünet az oktatásban dolgozók számára nem június közepétől szeptember elejéig tart, az kétségtelen, hogy az egyben kiadott éves szabadság sok szempontból jó dolog: akinek gyereke van, nem kell nyáron felügyeletről gondoskodnia, nem kell a legnagyobb hőségben munkába járni, és a nyári 6-8 hét alatt olyan nagyobb feladatokat is elvégezhet az ember, amiket a tanév közbeni rohanásban kénytelen volt folyamatosan halogatni.
Az már viszont más kérdés, hogy ezekben a hetekben mennyire van módja egy átlagos magyar tanárnak, óvodapedagógusnak, gyógypedagógusnak, pszichológusnak vagy pedagógiai asszisztensnek a rekreációra.
Ezzel kapcsolatban érdekes tanulmány olvasható az Oktatási Hivatal honlapján. 1997-ből.
Lenne két kérésünk!
Az egyik, hogy ha már erre jársz, légy szíves, kövess bennünket a Facebookon is, és a YouTube csatornánkon is, hogy könnyebben eljuthassunk hozzád. A másik, hogy nagyon szeretnénk még sok jó cikket írni itt, a szavon.hu oldalain – ehhez viszont magunknak kell előteremtenünk a feltételeket. Arra kérünk, ha tudod, támogasd a munkánkat az erre a linkre kattintva megnyíló támogatói oldalon! Köszönjük!Bár Lannert Judit oktatáskutató írása huszonhat éve keletkezett, mégis tanulságos átböngészni, hiszen a mai állapotok sokban hasonlítanak a rendszerváltás utáni első évtizedhez. Mélyreható társadalmi változások zajlanak a világban és az országban, melynek során a tanítás/tanulás folyamatának alapvető újragondolására van/lenne szükség. A gazdasági folyamatok egyértelműen negatívan érintik az oktatás dolgozóit, akiknek egyébként is átlag alatti fizetésük gyorsan veszít értékéből.
Lényeges különbség viszont, hogy míg a kilencvenes évek közepén a közoktatás radikális decentralizációja borzolta a kedélyeket, addig az utóbbi években éppen ennek ellenkezőjét, az iskolai, óvodai élet teljes körű leszabályozásának egyértelmű szándékát figyelhetjük meg. És míg a kilencvenes években minden nehézség ellenére is élénk szakmai innováció indult meg a tanártársadalom egy részében, addig a mai közoktatás gőzerővel halad a 19. század felé.
A másik lényeges különbség a pedagógusok életkora. Én 1999-ben voltam pályakezdő, és sokat elmond a helyzetről, hogy
közel negyed századnyi tanítás után még mindig a nevelőtestület fiatalabbik ötven százalékába tartozom.
Tanárok nyara a kilencvenes években
A tanulmány a tanárok életmódjának részeként a nyaralási szokásokat is felmérte. Arra a kérdésre, hogy volt-e nyaralni idén, 1996/97-ben az alábbi táblázatban összefoglalt válaszok érkeztek:
A fentiekből kiderül, hogy a fővárosi pedagógusok több mint egyharmada, a vidékieknek pedig nagyjából a fele egyáltalán nem volt nyaralni. Ez egyértelműen kevesebb, mint bő negyed századdal korábban, egy 1970-es felmérés idején, amikor például a szakszervezeti üdülők olcsó nyaralási lehetőséget jelentettek az oktatásban dolgozók és gyerekeik számára (is).
Ami a nyaralás konkrét módját illeti, az is kiderül a kutatásból, hogy 1970-ben és 1996/97-ben egyaránt igaz, hogy
a nyaralni utazók jelentős része rokonokhoz vagy saját ingatlanra ment pihenni, és kevesebben választották a szervezett belföldi vagy külföldi nyaralásokat.
A tanulmány egyébként arra a meglepő következtetésre jut, hogy a pedagógusok jövedelme nem befolyásolja, hogy voltak-e nyaralni, más tényezőkkel viszont szignifikáns összefüggést talált:
„Minél aktívabb valaki, annál inkább nyaral is. Minél magasabb az apa és a házastárs végzettsége, annál valószínűbb, hogy a pedagógus volt nyaralni. Minél fiatalabb valaki, annál inkább elmegy nyaralni, mint ahogy a telektulajdon is megkönnyíti a nyaralást. Gyenge, de szignifikáns a kapcsolat a nemek és a nyaralási szokások között: a nők inkább elmennek nyaralni.”
Így nyaral a magyar
Ami a jelent illeti, évről évre születnek felmérések a lakosság nyaralási terveivel, szokásaival, az erre szánt összegekkel kapcsolatban, amit idén nyilvánvalóan erősen befolyásolt az utóbbi egy-másfél évben tapasztalt extrém mértékű infláció: ma Magyarországon nem kell feltétlenül tanárnak lenni ahhoz, hogy az ember kétszer is meggondolja, mire mennyit költ. Egy idén tavasszal készült felmérésből, mely a 30 és 59 év közöttiek nyaralási terveit mérte fel, például kiderült, hogy tavalyhoz képest jelentősen csökkent a hosszabb, legalább ötnapos belföldi (42-ről 24 százalékra) vagy külföldi (26-ról 16 százalékra) utazást tervezők száma.
Összességében alig több mint a megkérdezettek fele tervezett idén nyárra valamilyen utazást, ők idén átlagosan 296 ezer forintot szánnak a nyaralásra.
Természetesen nem érdemes a fenti felmérést egy az egyben mérvadónak tekinteni az oktatásban dolgozókkal kapcsolatban. Már csak azért sem, mert, ahogyan arról már szó esett, a pedagógusszakma köztudottan elöregedőben van, hiányzik az utánpótlás. Ráadásul a jelenlegi oktatásban dolgozók jelentős része annak a „szendvicsgenerációnak” a tagja, akik sokszor még fiatal felnőtt gyerekeikkel élnek együtt, esetleg már unokáik vannak, akiknek az ellátásában szintén részt vesznek, de mindeközben idős, beteg szüleikről is gondoskodniuk kell. Mindezt a munkájuk mellett. Az ő nyaruk sokszor telik gondozási feladatok ellátásával és a tanév közben felhalmozódott háztartási restanciák ledolgozásával a pihenés és a feltöltődés helyett.
Ha elfogadjuk, hogy a magyarok átlagosan nagyjából háromszázezer forintot szánnak nyaralásra, akkor nem kell hosszan böngészni az érvényes bértáblát, hogy egyértelmű legyen: az oktatásban dolgozók jelentős hányadának egy havi fizetésének megfelelő vagy annál is nagyobb összeget kellene megspórolnia, ha szeretne nyaralni menni.
Tanárok nyara most
Ebből adja magát a következtetés, hogy az oktatásban dolgozók közül leginkább azoknak van módja nyaralni, akiknek a házastársa nem pedagógus, és van, aki megkeresse a rávalót. Ha a saját, dél-budapesti tanári közegemet nézem, ez a feltevés nagyjából meg is felel a tapasztalataimnak. Azon kollégáim számára, akikek a házastársuk is tanár, a leggyakoribb opció a rokonlátogatás vagy az évek óta kifejlesztett, jó érzékkel kiválasztott last minute szállásfoglalással kivitelezett, low budget utazás, rendszerint autóval.
A szerencsésebbeknek van családi nyaralójuk a Balaton vagy a Velencei-tó partján, és ott töltik a nyár egy részét. Ezek az ingatlanok azonban a legritkább esetben saját szerzések, többnyire örökölt, illetve a tágabb családdal közösen használt, régi házak.
Azokban az iskolákban, ahol van Erasmus+ program, a tanároknak nyáron lehetőségük van az EU által finanszírozott továbbképzésen részt venni Európa országaiban. Vannak, akiknek ez jelenti a nyaralást, és akik teheti, saját forrásból kiegészíti az ösztöndíjat, és a házastársával vagy a gyermekével utazik, így délelőtt tanul, a nap többi részében pedig kvázi családi nyaralaláson vesz részt.
Akik pedig azt gondolják, hogy a táboroztatások jelentik a koktélcseresznyét a pedagógusok felhőtlen nyarának tejszínhabján, azoknak mindenekelőtt azt javaslom, hogy menjenek el egy félosztálynyi hatodikossal bármilyen nagyobb méretű víz mellé, és próbálják meg felszabadultan érezni magukat.
Az iskolák, önkormányzatok és egyéb fenntartók által szervezett színvonalas, ugyanakkor megfizethető táboroztatások napjai egyébként is meg vannak számlálva. Mégpedig ugyanazon okból, ami miatt az egész magyar oktatás is a gödör mélyén van:
A folyamatosan fogyó tanárok közül egyre nehezebb olyan balekokat elhívatott kollégákat találni, akik ennyi pénzért vállalják a táboroztatást, így egyre nehezebb feltölteni a turnusokat, minek következtében az egyébként is egyre leromlottabb állapotban lévő üdülők, táborok, folyamatosan veszteségesek.
Szóval csak idő kérdése, mikor tűnik el ez a lehetőség is, és válik a nyári táborozás – oly sok mindenhez hasonlóan – a gazdag kevesek kiváltságává.
Az oktatásban dolgozol? Töltsd ki az alábbi kérdőívet, hogy pontosabb képet kaphassunk a jelen magyar pedagógusainak nyaralási szokásairól!
Az alábbi kérdőívet teljesen anonim módon töltheted ki, az űrlap nem kéri személyes adataidat.