Kemény számok: 34 618 fő hiányzik az oktatásból

Tizenhatszoros tanítóhiány tíz év alatt, hiányzik a pszichológusok fele, a fejlesztőpedagógusok egyötöde. Eposzi a munkaerőhiány az oktatásban. Először láthattunk reális számokat az oktatást sújtó munkaerőhiánnyal kapcsolatban.

Óriási az elvándorlás az oktatásból – és ez még csak a kezdet: egyes szakterületeken minden három pedagógusból legalább egy hiányzik. Ezek alapján az intézmények nagy részében már most lehetetlennek tűnik bármiféle minőségi oktatás. Valós adatokon alapuló, konzervatív következtetéseket adó felmérést ismertetett a Pedagógusok Szakszervezete.

Megunták a számháborút, amit a kormánnyal folytatnak – így vezette fel Totyik Tamás, a PSZ elnöke azt a sajtótájékoztatót, amin a pedagógusok tényleges számának alakulásáról szóló eddigi legpontosabb becslést nyújtó felmérést mutatták be. A felmérést Nahalka István oktatáskutatóval állították össze, és a közelmúltban lebonyolított kormányzati kompetenciamérés, a Központi Statisztikai Hivatal számai és társadalombiztosítási adatok felhasználásával adtak átfogó képet a valós helyzetről.

Helyesebben a valós helyzetről – a 2020/2021-es tanévben. Erről álltak rendelkezésre ugyanis adatok – azaz az a mellbevágó eredmény, amit kimutattak, igazából nem is tartalmazza a sztrájkok, a különböző retorziók miatti felháborodás és pályaelhagyás hatásait. A 2020/2021-es tanévben a státusztörvényről még szó sem volt, nem merült fel, hogy ezrek mondjanak fel: a tanév végétől számítva még egy évnek kellett eltelnie Pintér Sándor a Nemzeti Közsszolgálati Egyetemen tartott hírhedt eligazításáig. És Törley Katáékat sem rúgták még ki a Kölcsey Gimnáziumból.

A PSZ és Nahalka István által összállított adatsor szerint ezekben a viszonylag még „békés” időkben

Ez az eredmény azonban minden eddigi szakszervezeti becslést felülmúlóan magas. Az adatok pedig nyilvánosak, mindenki – így a kormány – számára is rendelkezésre állnak – hangsúlyozta Totyik Tamás.

A részletek

Rég vitatott kérdés, hogy mit is jelent egyáltalán a pedagógushiány, ami a kormány olvasatában általában mindig elenyésző, a szakszervezetek elmondása szerint azonban mindig kiugró. Nahalka István elmondta, hogy a pedagógushiány nem egy abszolút fogalom, hanem definíció kérdése. (Ez a tény ad lehetőséget a kormánynak arra, hogy „kreatív” adatokat közöljön különböző megnyilatkozásaiban.) A definíciók kialakítása során számos tényezőt lehet figyelembe venni. A most bemutatott számításokban alaposan átgondolták ezeket, kizárva azt is például, hogy egymással átfedésben lévő adatsorokkal számoljanak.

Ennek köszönhetően az adatsor inkább konzervatív lett, alulbecslések jellemzik.

A felmérés számos területtel kapcsolatban közöl külön számsort.

A különböző intézményi telephelyeken 5 015 fő betöltetlen állást jeleztek a vizsgált időszakban – és ez az országos kompetenciamérés adataiból következtethető ki.

Az iskolapszichológus-hiány kimondottan drámai a felmérés adatai szerint. Az 1 847 alkalmazandó iskolapszichológusból csak 867 főt alkalmaztak és 980 fő hiányzik, azaz

Szintén a kompetenciamérés adatait alapul véve számolták ki a hiányt a fejlesztő- és gyógpedagógusok körében. Ebből kiderült, hogy a vizsgált időszakban

A nevelést-oktatást közvetlenül segítő munkavállalókat a Budapest Intézet végzett kutatatta. Számításaik alapján – szintén a vizsgált időszakban – 14 031 fő hiányzik az előírt 44 014 főből. E munkavállalók pótlása a jelenlegi helyzetben gyakorlatilag lehetetlen – fűzte hozzá Nahalka.

Nahalka hangsúlyozta, hogy ebből a számból számos szempont hiányzik – több területtel kapcsolatban nem találtak megbízható adatokat. Az itt kialakult számok tehát konzervatív kimutatásnak tekinthetők. Annál is inkább, mivel ezek a tavalyelőtti, 2020/21-es tanév számai –

Két olyan körülmény van, amit a kormány gyakran és előszeretettel használ, amikor a számokat kommunikálja: ez a megbízási szerződéssel dolgozók és a visszafoglalkoztatott nyugdíjasok száma.

A nyugdíjasok visszafoglalkoztatása – mondja Totyik – statisztikailag helytelenül szerepel a a kormány által kommunikált pedagógusszámok között. Míg a létszámot velük esetleg betölthetik, ezek a számok mégis hiánynak tekintendők. Jelenleg 8 – 9 ezer fő a visszafoglalkoztatott nyugdíjasok száma, ami nagyon magas. Nahalka István elmondta, hogy míg teljesen érthető és kívánatos lehet a nyugdíjas kollégák visszafoglalkoztatása egyes helyzetekben, ebben a mennyiségben azonban ez nem előnyös.

A részmunkaidőben és az óraadóként foglalkoztatottak is nagy számban vannak jelen az intézményekben. Ugyanakkor ezek a kollégák máshogy dolgoznak – munkaviszonyuk jellegéből adódóan ők nincsenek jelen az intézmény életében, nem kapcsolódnak be a tanórákon kívüli munkába, stb. Ilyen szempontból vannak negatív következményei az ő foglalkoztatásuknak. Míg bizonyos mértékben ez teljesen rendben van, és indokolható ez a fajta foglalkoztatottság is, a nagyságrenddel azonban komoly probléma van.

Szakterületenkénti hiány

Sajnos a kormány ebben a fontos kérdésben sem ad ki pontos adatokat – ezért a hiány méretére egy irányszámból következtettek – a telephelyek által lejelentett hiányokból számolták ki a kutatók. Ezt kétévenkénti bontásban vizsgálták úgy, hogy az egyes szakterületek keretszámaihoz képest a hiányzó pedagógusok számát összegezték.

Az nem okoz meglepetést, hogy a hiány a tanítók, a matematika, a természettudomány, a képességfejlesztő és gyógypedagógus kategóriákban a legmagasabb. A humán tárgyakkal kapcsolatos pedagógushiány a legalacsonyabbak közé tartozott 2021-ben, ami azonban nagyon meglepő, az a növekedés tendenciája a vizsgált tíz év alatt. Fontos megjegyezni, hogy a telephelyek 50 százalékánál hiányzik legalább egy szakterület a pedagógusok közül. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem tudják ellátni az adott feladatot. A tendencia mindenképp drámai – ahogy ezt láthatjuk is például abban, hogy

Nem, nem teljesítünk jobban, mint Finnország

Totyik Tamás külön kitért Rétvári Bence államtitkár a napokban tett kijelentésére, miszerint „Magyarország előzi Finnországot és az USA-t tanár-diák arányban”. Ez a kijelentés félrevezető, mivel egyrészt a magyar intézményrendszer átveszi a szociális feladatokat is az egésznapos iskolarendszer kapcsán. Ez azt jelenti, hogy az egész napos iskola (amit egyébként a szakszervezet a kormány jó döntésének tart) működése megkövetelné, hogy a diáklétszámot ne egyszer számoljuk el a statisztikában, hiszen a délutáni időszakban is el kell látni a diákokat. Márpedig ez nem így történik Finnországban. Nálunk a diákok 56%-a részesül egész napos ellátásban – őket kétszer illene feltüntetni az adatokban, hiszen kétszeres ellátásban részesülnek. Ezzel a kiegészítéssel egy pedagógusra már 15,15 gyerek jut, míg az OECD országok átlaga 11,6 fő.

De a legfőbb érv Rétvári kijelentéseivel kapcsolatban, hogy a pedagógus–diák arány egyszerűen egy rossz mutató: egy pedagógus nem 15,16 diákot tanít, hanem egy-egy tanulói csoportot. Azaz a tanulói csoportokat kellene számon tartani, azok arányát vizsgálni, ha használható adatot szeretnénk kapni – hiszen a pedagógus ezeket látja el. Ebből a szempontból pedig a kormány által kommunikált adatok nem tisztességesek.

Totyik egyébként azt is hangsúlyozta, hogy az összes előző kormány ezt a téves statisztikát alkalmazza.

Jelenleg csak rossz megoldások vannak: sok helyen a NOKS-os dolgozók látnak el pedagógiai feladatokat, és az is teljesen egyértelmű a vizsgált adatokból, hogy

Az életkori megoszlásról szólva Totyik Tamás elmondta, hogy 5% alatt van a 30 éven aluliak aránya, míg az oktatásban dolgozók medián életkora 54 év volt 2020/21-ben, ami azt jelenti, hogy pár éven belül tömegesen mennek majd nyugdíjba a pedagógusok: egyáltalán nincs már sok idő arra, hogy ezt kijavítsák, és félő, hogy a kormány majd egyszerűen egy nyugdíjkorhatár-emeléssel próbálja majd megoldani ezt a helyzetet.

Hol a pénz?

A szakszervezet szerint az adatok alátámasztják, hogy egyre kevesebben vannak a pályán – és a most ismertetett számokban – ahogy már utaltunk rá – még nincsenek benne az elmúlt év történései, az azok által kiváltott esetleges pályaelhagyás. Totyik szerint jelenleg nagyon sokan várakozó állásponton vannak, mert például a státusztváltás gyakorlati alkalmazását az érintett dolgozók még nem látják. Nem kizárt szerinte, hogy sokan felmondanak most, a státuszváltás közben, de az sem, hogy „csak” a következő tanévtől mondanak fel.

Megdöbbentő, hogy a most kiosztott tájékoztatók alapján

Szintén érthetetlennek tartja a szakszervezet, ami az uniós támogatásokkal, és a „brüsszeli pénzzel” kapcsolatban történik. Ha a kormány saját bevallása szerint is alig 10% az a bértömeg, amit a pedagógusok béremeléséből ez az uniós támogatás kitenne, akkor hol a 90%? Miért nem lehet ezt most azonnal megkapni? Miért nem lehet a diplomás átlagbér 80 százalékára zárkóztatni a béreket, és a 10%-ot majd akkortól utalni, ha a várt pénz már megérkezett? Hol a saját költségvetési forrás? Hol a pénz?

A kormány ráadásul gyakorlatilag azt is elismerte, hogy saját kompetenciamérése alapján a 14 éves diákok 40%-a funkcionális analfabéta. Ez egy óriási társadalmi tragédia, hiszen ezek a fiatalok nem lesznek képesek fenntartani magukat, megélni a munkaerőpiacról. Miből fogjuk eltartani őket?

Az sincs rendben, hogy ezt a rossz eredményt rákenik a cigány tanulókra. A diákok negyven százaléka nem cigány – mondja a Totyik, amihez Nahalka hozzáfűzi: nagyon zavaró az ezzel kapcsolatos prekoncepciók sora. A cigány gyerekek nem azért érnek el esetleg rosszabb eredményt, mert cigányok, hanem azért, mert rossz a szociális helyzetük. Vizsgálatok sora támasztja alá, hogy ha nemcigány diák kerül hasonló körülmények közé, pontosan ugyan annyira alacsony teljesítménye lesz. Nagyon méltatlannak tartja az ezzel kapcsolatos megalapozatlan kijelentéseket.

Totyiknak van pár keresetlen szava a munkaadói oldalhoz is:

„Engem rendkívül felháborít, hogy a munkaadók egy szót sem szóltak amiatt, hogy az oktatás milyen eredményeket hoz. Ezt a tömeget az adófizetők pénzéből kell majd eltartani. Ez a munkaadóknak nem lehet érdeke – a munkaerőpiac pedig véges. Megnyitjuk a határainkat a bevándorlás előtt?” – teszi fel a kérdést

A kormánnyal a szakszervezetek egyébként szívesen egyeztetnének, amennyiben van erre hajlandóság. Ugyanakkor nagyon sok szám nem stimmel – a statisztikai szolgáltatásban is problémák vannak, hibásak..

„Európában a konzervatív kormányok is képesek voltak a közoktatás rendszerének közmegegyezésen alapuló megváltoztatására” – mondja Totyik. Itthon is erre lenne szükség, hiszen ez mindenki érdeke.

Töltsd le a sajtótájékoztató anyagát innen: