„Vádolom a kormányt” – október 23-án megint a civileké volt a főváros

A rendezvény szervezői: 7IGEN, ADOM Diákmozgalom, Civil Bázis, Egységes Diákfront, Esély Közösség, Fővárosi Önkormányzat, Fridays For Future Magyarország, Igazgyöngy Alapítvány, Miután Felmondtam, MKKSZ, Nyomtassteis, Oktatással a Demokráciáért Alapítvány, Országos Közös Akarat, Padtársak, PDSZ, Roma Parlament, Tanítanék Mozgalom, Új Roma Innováció Alapítvány.

Törley Kata vagyok, francia szakos tanár. Kirúgtak.

Berta Bea vagyok, angol – magyar szakos tanár. Felmondtam, mert nem tehettem mást.  

Pilz Olivér vagyok, matematika-fizika-biológia szakos tanár. A felmondási időmet töltöm – nem írtam alá a státuszváltást. Kata: Szerettem tanítani, vérzik a szívem a tanítványaimért, hiányoznak a kollégáim. De nem tehettem mást, fel kellett emelnem a szavamat az ellen a rombolás ellen, amellyel a kormányzó hatalom feldúlta az oktatási rendszert. A polgári engedetlenséget választottam, hogy kinyilvánítsam lesújtó véleményemet az igazságtalan jogfosztásról. Célkeresztbe kerültem, de ma is engedetlen lennék. Vádolom a kormányt mindazért, amit az oktatással, a gyerekeinkkel, a jövőnkkel tesz. A kormány bűnös!  

Bea: Olyan helyzetet hoztak létre a többiek kirúgásával, hogy kénytelen voltam felmondani, pedig szeretek tanítani. A kollégáimat eltávolították, és hiába folytattuk országszerte  többen a kirúgottakkal kezdett polgári engedetlenséget, nem foglalkoztak velünk. A kirúgásoknál álságosan a diákok tanuláshoz fűződő jogára hivatkoztak, de ez később már nem volt annyira fontos. Hol van itt a következetesség, a kiszámíthatóság, az emberi bánásmód?  És leginkább: milyen példát mutatok a diákjaimnak, ha tovább tűröm, hogy bántsanak? Célkeresztbe kerültem, de nem bántam meg a döntésemet. Vádolom a kormányt mindazért, amit az oktatással, a gyerekeinkkel, a jövőnkkel tesz. A kormány bűnös!  

Olivér: Már csak 4 napig tanítok. Nem így terveztem – szeretek tanítani, hiányozni fognak a tanítványaim – még az idegesítő ki- és becsengetések, meg az átkozott dolgozatjavítás is. De elegem lett abból, ahogy velünk, közalkalmazottakkal bánik a hatalom. Egyik oldalról béremeléssel hiteget, a másikról megoszt, bűnbakot csinál belőlünk, lesajnálóan vélekedik és nyilatkozik rólunk, kritikánk miatt bosszút áll, s ahol tud, átver és belénk rúg. Annyira erodálta szakmánk megbecsülését, hogy ezzel hosszú évekre kiható károkat okoz a nemzetnek, miközben álszent módon kereszténynek, családbarátnak és a nemzeti érdekek védelmezőjének hirdeti magát. Célkeresztbe kerültem, de nem hallgathatok. Vádolom a kormányt mindazért, amit az oktatással, a gyerekeinkkel, a jövőnkkel tesz. A kormány bűnös!  

Kata: Az igazmondó Maruzsa államtitkártól megtudhattuk az iskolaépületekkel kapcsolatban, hogy az ódon falaknál sokkal jobbak a konténerek! Még a végén kiderül, hogy a Karmelita kolostorban az építőmunkások tengődnek, a miniszterelnök meg a kordonok mögött, konténerekben tesz-vesz, matat.

Egyébként éppen ő, Maruzsa, az, aki hatalmas titkolózás és biztonsági készültség mellett átadott egy leszakadt, de most felújított plafont. Szemellenzővel kellett az épületben tartózkodnia, mert egyébként az iskola falai több más helyen tovább omladoznak. Ez már az átkosnak azt a szürrealisztikus pillanatát idézi vissza, mikor a katonákkal egy magasrangú tiszt érkezése előtt a sárguló füvet festtették zöldre.

Bea: A másik – szintén nagy elismertségnek örvendő – belügyminisztériumi államtitkárazon örömködött, hogy a pedagógusok alig 2 %-a nem fogadta el a státuszváltást. Kedves Rétvári Bence! Ha egy iskolában csak egyetlen tanár is van, aki az őszi szünet után már nem fog dolgozni, s teszem azt ő volt az utolsó kémia, angol, fizika vagy informatikatanár ott, akkor novembertől elég nagy energiába fog kerülni, hogy az ezt tapasztaló szülőket és diákokat meggyőzzék, hogy nem kell hinniük saját maguknak! És akkor fuccs az újabb Nobel-díjaknak is!  

Olivér: És, hát a közoktatás “nagyfőnöke”, a polihisztor belügyminiszter is alkotott. Katonás rendet akar vágni (mert az mégiscsak hülyén hangzik, hogy rendőrös rendet) a szegregáló iskolák között: elvonja a költségvetésük egy részét. De vegyük már észre, hogy itt alapjaitól rohad az oktatási rendszer! S az állam régóta eltűri, sőt bátorítja az elkülönítést! Ennek így semmi értelme! Mit akar Pintér elvonni? Nem fogják kifizetni a januári fűtés- meg villanyszámlát – esetleg a tanárok bérét?

Kata: Szintén új és nagy ötlet, hogy az iskoláknak szánt magánadományok elfogadásáról a tankerületek igazgatói fognak dönteni. A legfőbb ügyésztől tudhatjuk, hogy jelenleg három büntetőeljárás is folyamatban van tankerületi vezetők ellen vesztegetés, ill. sikkasztás miatt! Erről Hofi jut eszembe: “Ügyes!”, … meg hogy fejétől bűzlik… Az igazán nagy összegek elfogadásáról a Központ vezetője fog dönteni – az a Hajnal Gabriella, aki 2016-ban még az oktatási tiltakozások egyik szervezője volt..

Olivér: Egy kis biológia: ugye vannak gerincesek, meg vannak…  

Kata: Oktatáskutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar iskola nem gondolkodni tanít. Azt hiszem diákok, szülők és pedagógusok tömegeinek ez nem újdonság. Ez egy ócska rendszer. A kormány ezt másfél évtizede csak fokozza. A történelmi lehetőség elmulasztása BŰN! A kormány bűnös!

Olivér: A pedagógusokat minősíteni akarják. De hát milyen minőségű munkát végzett ez a kormány az oktatás területén?

Bea: az egészségügyben,

Kata: a kultúra területén,

Olivér: a szociális szférában és a nyugdíjasokkal,

Bea: az EU-s pénzek hazahozatalában,

Kata: a civil szférában,

Olivér: a környezetvédelemben,

Bea: a műemlékvédelemben,

Kata: az inflációba beleroskadó gazdaságban,

Olivér: a mindentől és mindenkitől elszigetelődő külpolitikában,

Bea: a jogállamiság területén,

Kata: a demokratikus értékek megőrzésében?

Olivér: Ki ezekért a felelős? Kinek a bűne, hogy rossz az oktatási rendszer?  Ki a hibás, hogy az agyonzsúfolt alaptanterv szerint működő oktatási rendszer nem készít fel az együttműködésre, problémamegoldásra, hogy nem teljesíti ki a gyerekek képességeit? Ki? Kizárólag az ellenséggé tett, célkeresztbe vett, agyonterhelt, éhbérért dolgozó tanárok?

Bea: Ki a hibás azért, hogy a közeljövőre az osztrák életszínvonal utolérését ígéri, közben meg a csirkefarhátra kell ársapkát bevezetnie?

Kata: Hogy családbarát lózungjai százezreket irányítanak az idegenben való élet felé, itthon a gyerekvállalás mértéke a mélyben, ahogy a lakosságszám is.   

Olivér: Hogy az inflációt letörni szándékozó, idióta Árfigyelőjükben szereplő  termékek árát éppen felverik?

Bea: Hogy pillanatnyi hasznukért jövőbeni életfeltételeinket veszélyeztetik az akkugyárak tucatjaival?

Kata: Milyen életfilozófia az, mellyel úri passziójuk kényelmét azzal növelik, hogy mostantól hangtompítós fegyverekkel is lőhetnek és éjjellátó készülékekkel, hőkamerákkal cserkészhetik be a megölni kívánt vadat?

Olivér: Hol a humánum, mikor a legelesettebbek életét lehetetlenítik el, mint Iványi Gáborék intézményeiben és a szintén fennmaradásáért küzdő miskolci Ámbédkar iskolában, akik amúgy az állam helyett dolgoznak?

Bea: Milyen miniszterelnök az, amelyik egyetlen európai ország képviselőjeként azzal a háborús bűnössel parolázik, akinek az országa leverte a mi ‘48-unkat és‘56-unkat – nem is beszélve a 40 éves megszállásról!?

Kata: A kormány BŰNÖS!

A teljes magyar közélet legnagyobb problémája, hogy nem érezzük, hogy közünk lenne hozzá! A pedagógusok célkeresztbe kerültek? Ne legyenek illúzióitok, egy ilyen bántalmazó hatalommal szembeállva célkeresztbe került vagy kerülhet itt mindenki! Te és te és te is! A nők, akiknek a méhében turkálnak döntéshozónak nevezett pöfeteg maffiózók, a hajléktalan létbe kényszerült polgártársaink, a számtalan módon megbélyegzett romák, a sérülékeny kisebbségekhez tartozók, a tudósok, a mentősök, és akár a diákok is, a mi gyerekeink! Bárki, aki felemeli a szavát.

De ha egymásra nézünk, ha cselekszünk, ha kiállunk magunkért és egymásért, akkor nem lehet többé egyenként levadászni minket. Még hőkamerákkal sem!

Olivér: A kormány úgy  tesz, mintha kormányozna, de nem csinál mást, csak eltávolítja vagy ellehetetleníti azokat, akik kritikát fogalmaznak meg vele szemben. Vagy elhazudja, eltitkolja a hivatalos kommunikációnak ellentmondó adatokat. Amiről nincs adat, az nincs is, ugye? Tanárhiány sincs…

Bea: Úgy csinálnak, mintha kormányoznának!

Tényleg van elég tanár az iskolákban? Tényleg minden tárgyat szakos tanár tanit? Kérdezzetek rá, kérdezzétek meg a diákokat és az iskolákat! Nemcsak jogunk, hogy tudjuk az igazat, hanem a kötelességünk is! Azt érzitek, nincs értelme, mert úgysem tesz semmit a tankerület, vagy az őket pórázon tartó hatalmasságok? Vagy épp a bosszútól féltek? Úgy gondoljátok, semmit nem lehet tenni? Ha ebbe beletörődünk, akkor tényleg vége van.

Kata: Akkor van vége, ha elfogadjuk, mert sikeresen elhitetik velünk, letolják a torkunkon, hogy nem tehetünk semmit magunkért, a gyerekeinkért, a jövőnkért. Kérdés, hogy így akarunk-e élni. Igy akartok élni?

Olivér: (Ha nem), Akkor keressetek egy bármilyen kicsinek tűnő teret, ahol tehettek valamit! Kérdezzetek, legyetek jelen, jelezzétek a problémákat, hívjátok fel a figyelmet a hazug propagandára! Lépjetek kapcsolatba másokkal, akik tenni szeretnének! Ez a nehezebb út, de ez az emberi út. Nincs más lehetőségünk. Hogy messze van-e még a változás? …Ha csak várunk, akkor messze. Kezünkbe kell vennünk a jövő alakítását! Együtt!

Bea: Vegyetek részt a 7igenes alternatív népszavazáson!

Együtt: IGEN, IGEN, IGEN, IGEN, IGEN, IGEN, IGEN!

Kata: Az 56-os hősök egy szabadabb, demokratikusabb országért álltak ki. S hogy mi mit akarunk?

Olivér: Szabad oktatást!

Bea: Szabad Budapestet, szabad városokat!

Kata: Szabad, európai országot!

„Tóth Bence vagyok, tanár. Még 4 napom van az iskolában, utána elhagyom a közoktatást. Amikor tanár lettem, már tudtam, hogy nagyon nehéz lesz, de azt is tudtam, hogy ennek a hivatásnak szeretném szentelni az életem. Akkor döntöttem el végképp, hogy mégis elhagyom az oktatást, amikor 2022. szeptember 30-án megtudtam, hogy azonnali hatállyal kirúgták az iskolájukból azokat a kollégáimat, akik hozzám hasonlóan csak egy jobb oktatási rendszert akartak.

Itt állunk a Kölcsey Gimnázium előtt, ahonnan öten kényszerültek távozni ezen a napon: Molnár Barbara, Ocskó Emese, Palya Tamás, Sallai Katalin és Törley Katalin. Idáig süllyedt az oktatásirányítás, hogy a megoldáskeresésnek már a látszatát sem akarták kelteni, egyszerű erődemonstrációként képesek voltak utcára tenni szeretett és megbecsült tanárokat.

Pintér Sándor oktatásért felelős miniszter maga ismerte el, hogy nem ért az oktatásügyhöz, de rálátása azért van… Ha értene a pedagógiához, tudná, hogy abban az esetben, ha az órámon egy diák rendetlenkedik, nem az a megoldás, hogy kiteszem a teremből, vagy automatikusan az igazgatóhoz küldöm, hanem az, hogy megkérdezem, miben tudok neki segíteni. Ha viszont egy órán sok diák rendetlenkedik, ideje sürgősen elgondolkodnom, mit csinálok rosszul. Üzenjük Pintér Sándornak és Orbán Viktornak, hogy itt lenne az ideje nagyon sürgősen elgondolkodni!”