Egyre többe kerül az állami oktatás – a rejtett költségeket a szülők fizetik

Az állami oktatás költségeit első pillantásra fel sem fogjuk. Nem áll össze, hogy az osztálypénz micsoda, hogy a tanterem függönyét miért nem a szülőnek kell megvarrnia. Felmérésünk szerint költségek már tavaly sem voltak alacsonyak, jövőre pedig inkább nőni fognak.

Pár héttel ezelőtt tettük közzé azt a kérdőívünket, amiben arról kérdeztük a szülőket, mennyibe kerül nekik a közoktatás valójában. A Magyar Anyák és a Szülői Hang közreműködésével lebonyolított kérdőívből kiderül: bőségesen fizetünk az állami, ingyenesnek mondott oktatásért.

▶︎ Interjúinkból az is kiderült, hogy annyira hozzászoktunk már ahhoz, hogy az oktatás pénzbe kerül, hogy igazából az is eltart egy ideig, amíg felismerjük, hogy az a sok minden, amit kifizetünk, igazából az állami kötelezettségvállalás része kéne legyen. Így aztán eltart egy ideig, míg rájövünk, mi mindenért fizetünk egy óvodás, általános, vagy középiskolás gyerek után az intézményben.

▶︎ Kétrészes sorozatunk első részében a számokat vizsgáljuk meg.

Az, hogy ennyire nehezen tudjuk kiszámolni, mennyibe is kerül számunkra az ingyenes állami oktatás, nem csoda: számolási nehézségeink egyik oka, hogy az állami oktatásért nem mindig pénzben fizetünk – bár, mint látni fogjuk, az sem kevés, amit minden évben készpénzben teremt elő erre a célra egy család. Talán úgy lehetne a kirajzolódó képet helyesen körülírni, hogy

a szülők nem ellentételezik, hanem finanszírozzák az állami oktatást.

A finanszírozás pedig nem feltétlenül anyagiakban történik: a szülők szolgáltatásokban, tárgyi eszközökben és önkéntes munkában is jelentős mértékben járulnak hozzá a rendszer életben tartásához. Szerelés, takarítás, festés – ezek a tevékenységek rengeteg beszámolóban jönnek elő (ahogy az is, hogy kevesebben ugyan, de határozottan úgy döntenek, hogy „nem hajlandók” így dotálni az állami feladatellátást).

Kik a válaszadók?

A felmérés nem volt túl barátságos, mivel számolni kellett, nem is keveset. Éppen ezért a célunk egy ötszázas minta volt, amit sikerült némileg felülteljesíteni: összesen 604 fő válaszolt a kérdéseinkre. Egyik kérdésre sem volt kötelező választ adni. A kérdőívezésünknek nem volt célja, hogy reprezentatív legyen. Ugyanakkor szerettünk volna egy átfogó képet kapni, ami a minta mérete és tulajdonságai alapján sikerült is.

Valamennyi intézménytípusból kitöltötték a kérdőívet – a várakozásoknak megfelelően az általános iskolákból (73.5%), az óvodákból (41.7%) és a gimnáziumokból (35.2%) érkezett a legtöbb kitöltő.

Szintén az elvárásainknak megfelelően alakult a fenntartók aránya is: a legtöbben az állami fenntartású intézményekből válaszoltak (itt együtt számoltuk a tankerületi fenntartású és a szakképző intézményeket – 70.2%), de az összehasonlításhoz elegendő mintánk keletkezett az önkormányzati (10.5%), az egyházi (10.7%) és az alapítványi (5.7%) fenntartású intézményekből is.

Valamennyi megyéből érkezett válaszadónk, a legkevesebben Nógrád (0.5%), a legtöbben Pest megyéből (18.3%) illetve Budapestről (40.2%) töltötték ki a kérdőívünket.

Osztálypénz, tárgyi eszközök, üzemeltetés

A felmérés mellett több egyéni interjút is készítettünk szülőkkel. Érdekes, ahogy gyakorlatilag minden megkérdezettnél folyamat annak felismerése, hogy az ingyenes állami oktatás alapvetően fizetős. Ennek oka elsősorban az, hogy bizonyos finanszírozási kategóriákhoz évtizedek óta hozzászocializálódtunk, mint társadalom. Az osztálypénzt például sokaknak nem is jutott az eszébe elsőre ide számolni. Pedig jól láthatóan ez az a költségtípus, amit a legtöbben fizetnek – legalábbis az erre a kérdésre választ adó 596 fő szerint.

Osztálypénzt tehát szinte mindenki fizet – a válaszadók 88.3%-a jelezte, hogy náluk van ilyen tétel. Az osztálypénz mögött szorosan felzárkózik egy másik költség, ez az Oktatáshoz, foglalkozáshoz szükséges eszközök (másolópapír, tanulástámogató eszközök, játékok, stb.) elnevezésű tétel volt. Nem valószínű, hogy bárkit is meglep, akinek volt része állami oktatáshoz, hogy ilyen típusú finanszírozási hozzájárulást a válaszadók kétharmada fizetheti az intézményben valamilyen módon (66.9%). A harmadik leggyakoribb tétel ugyanakkor az intézményüzemeltetéssel kapcsolatos segítség (Intézményüzemelési célú tárgyi felajánlás (tisztítószerek, wc-papír, fertőtlenítőszerek, stb.), amihez a válaszadók közel hatvan százaléka (59.7%) hozzájárul.

A válaszadók több mint felét érintik az osztálypénzen kívüli, egyéb anyagi hozzájárulások (52%), de sokan vesznek részt társadalmi munkában vagy ajánlanak fel valamilyen szolgáltatást (42.1%), és természetesen nem ritka az intézményi rendezvényeken történő közreműködés sem (42.1%), ahogy a Bútorok, függönyök, használati tárgyak, stb. beszerzését a válaszadók közel negyede vállalja (24.3%).

A kérdezők egyötöde (21.6%) nyilatkozott úgy, hogy valamilyen formában fizet olyan összegeket, amelyek a Tandíj, térítési díj, egyéb intézményi (nem magán) oktatásért járó díj kategóriába tartoznak. Ennél lényegesen többen (36.7%) fizetnek valamilyen összeget Intézményen belül szervezett szakkörök, különórák, -foglalkozások díjaként. Elhelyeztünk egy olyan kategóriát is, ahol az egyéb, általunk előre nem látható felajánlásokról lehetett nyilatkozni – a válaszadók közel negyede (24.6%) jelezte, hogy vannak további kiadásaik is a rendszeren belül.

Mennyi?

Azt, hogy anyagilag mennyivel járultunk hozzá az oktatás finanszírozásához két kérdéssel próbáltuk feltárni: arra voltunk kíváncsiak, hogy a tavalyi teljes tanévben (ez a 2022/2023-as tanév), illetve az idei tanévben mostanáig hogyan alakultak a befizetések összegei. Ennek alapján leírhatnánk, hogy egy átlagos magyar szülő a tavalyi tanév során 88 590 forintot, az idei tört tanévben pedig átlagosan 38 625 forintot hagyott az intézményeknél készpénzben. A különböző fenntartótípusok között ugyanakkor igen markáns a különbség az otthagyott pénzben:

A fenti négy kategória közül kiugrik az „Egyéb fenntartótípus” – ide jórészt olyan válaszadók sorolták be az intézményüket, akik pl. Waldorf-iskolákba, esetleg egyetemek által üzemelt gyakorlóintézményekbe járatják gyermekeiket. Ahogy várható volt, ez utóbbiak, továbbá az alapítványi intézményekbe járó diákok szülei járulnak hozzá legintenzívebben a finanszírozáshoz.

Érdekes, hogy az önkormányzati fenntartású intézmények esetében is magas a hozzájárulás összege – ide elsősorban az óvodák tartoznak. Az állami és az egyházi fenntartású intézmények esetében nagyjából azonos mértékben járulnak hozzá a szülők a finanszírozáshoz.

A fentiek szerint alsó hangon is évi sokmilliárd forinttal dotálják a szülők az állami oktatást – és minden esély megvan arra, hogy ez az összeg jövőre jóval magasabb is lehet.

Hol a legdrágább az állami oktatás?

Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk kizárólag az állami fenntartású dimenzióban, úgy gondoltuk, hogy első lépésként kizárjuk az alapítványi és az egyéb kategóriákat: így hát csak a gyerekeiket az állami, önkormányzati és egyházi intézményekbe járató szülők válaszait vizsgáltuk. Leszűrve ezekről az alapítványi és egyéb fenntartású intézményeket, az országos átlag a tavalyi évben a három intézménytípusnál összesen 63 456 forint volt, az idei tört évre pedig 29 068 forint.

A következő táblázatban fenntartással kell kezelnünk a kisebb lélekszámú – és ezzel intézményszámú – megyékből érkező adatokat, hiszen az, ha valaki egy-egy alkalommal valamilyen magasabb értékű hozzájárulással támogatta az intézményét, lényegesen torzíthatja a kisebb elemszámú halmaz eredményét. Ennek megfelelően fenntartással kell kezelnünk például a Heves megyei kiugró összeget, ami egy szülő kiugró méretű felajánlásának a következménye, vagy a nógrádi adatot.

Abból kiindulva, hogy mind Pest megyéből, mind Budapestről igen nagy számú kitöltő érkezett, az a következtetés, hogy az állami oktatás rejtett költségei Budapesten kiugróan magasabbak, mint Pest megyében, megalapozottnak tűnik. A fővárosban akár kétszer annyit is fizethet egy szülő a gyermeke után, mint Pest megyében.

Az, hogy földrajzilag eltérő költségekkel kell számolnia a szülőnek az állami oktatással kapcsolatban, már önmagában aggályos.

Nő

Az is látható a trendekből, hogy a tavalyi finanszírozási szint idén már nem lesz elegendő:

valószínűleg többe fog kerülni az állami oktatás rejtett költsége az idei tanévben, mint egy évvel ezelőtt.

Erre abból következtethetünk, hogy az év eleje óta eltelt néhány hónap költségei sok helyen a tavalyi költségek felét is megközelíthették, holott a félév vége még messze van. Ezt az előrejelzést gyengíti ugyanakkor az, hogy a tanév eleje általában nagyobb kiadásokkal jár a szülők számára, mint az év további része.

A felmérés szerint nagyon sok szülő dotálja az elvileg ingyenes állami oktatást – azaz nem csak az adóikból, de azokon felül is hozzájárulnak a költségek fedezéséhez – amit az állam hallgatólagosan el is tűr. Ez a fajta „kétszer fizetés” nem hatékony: a kiszámíthatatlan szülői adományok nem mindig képesek megoldani egy-egy intézmény strukturális problémáit, ugyanakkor az oktatás minősége – időnként eleve léte – forogna kockán sok helyen, ha ezek a hozzájárulások máról hónapra nem érkeznének meg az intézményekhez valamilyen formában.

Nem értik elsőre

Sok szülő számára önmagában már az is egy felismerés, amikor elkezdi összeadni, mennyi pénzt költ valójában az elvileg ingyenes állami oktatásra. Az elmúlt időszakban a kérdőívünkön és személyesen is több interjút készítettünk arról, milyen módon és hogyan finanszírozzák a szülők ezeket az intézményeket. Erről és arról, milyen típusú feladatokat végeznek a szülők az intézményekben, a következő cikkünkben számolunk majd be.

Ez hogy lehet?! Te még nem iratkoztál fel a hírlevélre?! Nekünk nincsenek millióink egy-egy Facebook-posztra… e nélkül nem érünk el! Iratkozz fel most: