Kell-e egyáltalán tanterv?

▶︎ Az Önfejlesztő Közösségek az alábbiakban említett modulját az erre a linkre kattintva megnyíló oldalról érheted el.
▶︎ A programról a cikk alján olvashatsz bővebben.

A Nemzeti Alaptanterv körül – nem túlzás – több mint egy évtizede áll a bál. A politika, ami gyakran tekint az iskolákra valamiféle ideológiai eszközként, egyre határozottabb tartalmi irányokat vár el az iskolától. De kell-e egyáltalán tanterv?

A tartalmi csaták, a harcias viták közepette azonban ritkábban esik szó arról,

van-e szükség egyáltalán egy olyan tantervre, ami minden célt, minden követelményt aprólékosan leír és meghatároz.

Amibe lehet újabb és újabb elvárásokat, megtanulandó tananyagot tuszkolni, akármilyen szempontok mentén is. Hiszen a tantervek már ma is olyan mennyiségű tananyag elsajátítását várják el a diákoktól, hogy ezek elsajátítása mellett egy sor olyan fontos feladatra nem lesz sem idő, sem lehetőség, ami a diák későbbi boldogulása szempontjából elengedhetetlen lehet – márpedig a világ gyorsan változik, és ma már nem feltétlen a lexikális tudás a fontos, hanem sok olyan készség is, amelyek fejlesztésére a sok magolás mellett nem lesz idő.

Azok, akik a tantervek reformjáról beszélnek, gyakran kapják a vádat, hogy „műveltségellenesek”, vagy hogy nem tisztelik a hagyományos gondolkodást, nem akarják, hogy „tanuljanak” a gyerekek. Ez a közel ezermilliárdos támogatással finanszírozott Matthias Corvinus Collegium oktatási vezetőinek is az egyik alapvető mondanivalója.

AlterNATíva

A Civil Közoktatási Platform önképző csoportoknak szóló programjának egyik izgalmas modulja pontosan erről a kérdésről, a tantervekről szól.

Amikor a szülő felteszi a kérdést, hogy vajon miért kell bizonyos dolgokat megtanulnia a gyereknek– mondja a modul bevezető videójában Nahalka István, az anyagot kidolgozó oktatáskutató –, talán nem is tudja, de pontosan a tantervekről beszél. Azaz a pedagógiától távol álló ember is gyakran találkozik a tantervekkel.

Nahalka szerint ezek a kérdések bizonyos mértékig rosszul vannak feltéve, hiszen biztosan van sok gyerek, akinek fontos megismerkednie a azokkal a tudásokkal, amiket ezek meghatároznak. Csakhogy nem feltétlenül mindenkinek.

Az, hogy mit kell tanulnia a gyereknek, valóban meghatározható imperialista, antidemokratikus módon, úgy, hogy „tökéletesen leírjuk”, a magyar iskolákban mit kell tanulnia minden gyereknek. És meghatározható úgy is, hogy a pedagógus, együttműködve a gyerekkel és annak szüleivel kijelöli, hogy mi az, amivel az adott tanulónak éppen foglalkoznia kellene.

Azok a tantervek azonban, amelyek aprólékosan és hosszasan előírják, hogy mit kell megtanulni, megakadályozzák ezt a folyamatot. Márpedig ez a modern pedagógia egyik legfontosabb feladata Nahalka szerint: az, hogy

tudjunk igazodni a gyerekekhez, sajátosságaikhoz, egyéni tudásukhoz, hogy mik az igényeik.

Ezt hívják differenciálásnak, vagy személyre szabott oktatásnak.

Nahalka szerint a jelenleg működő magyar szisztéma utoljára 1978-tól volt érvényben, azaz az utolsó szocialista tanterv képviselte ezt az ideológiát.

Azt jelenti-e ez, hogy egyáltalán nem kellenek tantervek?

– teszi fel a kérdést Nahalka. Nem, nem erről van szó. A jelenlegi rendszer úgy működik, hogy a NAT mellett helyi tantervek is létrehozhatók. Azonban a pedagógusnak igazi autonómiája lényegében nincs.

Nahalka szerint az sem megoldás, ha a helyi szinten írják elő a pedagógusnak hasonló részletességgel, mit kell tanítania. Azt mondja,

a pedagógusnak alapvetően mindegy, hogy hol kötik meg a kezét: a NAT-ban, vagy helyi szinten.

Nahalka szerint a helyi tantervnek sem kellene leírnia, mit kell tanítani a gyereknek, annak a gyerek, a pedagógus és a szülő együttműködésében kellene eldőlnie. Ilyen szisztémát kellene működtetni – de ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne legyen tanterv.

A tantervnek az iskolával szemben kellene elvárásokat támasztania: abból a szempontból, hogy milyen területeken fejlessze a diákot. És persze vannak bizonyos tananyagok, amiket mégis le kellene írni egy közös követelménylistában – de ezeket nagyon szűkre kellene szabni, a mostani rendszer „teljes egészében rossz”, ahogy működik.

A másik

A civilek nem csak a levegőbe: konkrét ajánlatuk van. Civil Közoktatási Platform alternatív tartalmi szabályozását ugyanis részletesen kidolgozták és a teljes átalakítási koncepciót is megtaláljuk az oldalon.

▶︎ Az Önfejlesztő Közösségek egy olyan kezdeményezés, amelynek keretében a résztvevők szakértők segítségével járhatnak körül egy-egy oktatást, nevelést, az óvodák, iskolák életét meghatározó témát.
▶︎ Csoportokat bárki alakíthat, majd a Civil Közoktatási Platform és a Tanítanék Mozgalom projektjének keretében a rögzített előadások, a kidolgozott témák, segédanyagok segítségével akár önállóan, akár közösségekké alakulva is folytathatják a munkát.
▶︎ A CKP és a Tanítanék minden, az oktatásban érintett egyén és csoport számára, pedagógus és óvodapedagógus közösségek, mozgalmak, szülői- és diákcsoportok, helyi társadalmi szervezetek számára ajánlja ezeket a programokat.
▶︎ A szervezők az online – igény esetén személyes – foglalkozásokra is várják az erre a linkre kattintva elérhető oldalakon a kisközösségek (vagy akár egyének) jelentkezését.

Szinte lehetetlen elérni téged a közösségi médiában. Ha nem iratkozol fel a hírlevelünkre, lemaradsz: