Egyéves a Vonalzó
Egy éve indult a szavon.hu, azaz a Szabad Vonalzó, a Tanítanék Mozgalom médiaprojektje.
Szédítően messze van 2023. május közepe. Nagyon mozgalmasan telik az idő, unatkozni nem nagyon volt időnk sem nekünk, sem az olvasónak. Arra gondoltunk, hogy pár izgalmasabb anyaggal – és történettel – felelevenítenénk az elmúlt tizenkét hónapot.
Ugyan az oldal csak májusban indult, valójában már jó pár héttel korábban elkezdtünk dolgozni. És nem csak azért, mert az oldal indulásához sok munkára van szükség, de azért is, mert a megelőző hetek is igen mozgalmasan teltek.
Így készülhetett például ez a zseniális videónk Miskolcon, ahol márciusban arra kértük Orsós Jánost, az Ámbédkar Általános Iskola fenntartóját és Pilz Olivért, hogy csak nyugodtan beszéljék meg a témákat, amíg beállítjuk az eszközeinket. Ezt a beszélgetést persze felvettük – de ettől lett ilyen jó – no és attól, hogy nagyon fontos dolgokról beszéltek. Például arról, hogy mennyire nehéz helyzetben van egy olyan nagyszerű esélyteremtő intézmény, mint az Ambédkar:
De áprilisban, még a Tanítanék Facebook-oldalára került egy másik nagy kedvencünk is: a Zebraszerda Pintér miniszterrel, no és az Eötvös diákjával és tanárával:
23.05
Még éppen csak rendeződtek a pixelek az üres weblapon, amikor Dénes kollégámmal már kimentünk forgatni az Egységes Diákfront tüntetéseire. Ezek a felvételek jórészt a fiókban maradtak, illetve a TASZ-nak adtunk át belőle, hogy felléphessenek a könnygázas tüntetés általunk rögzített egyes jogsértései miatt. (Az év végi videónkban azért megjelent pár felvétel erről az eseményről is. Egyebek mellett csak ennek a készítése során jöttünk rá, hogy a rendőri túlkapás egyik elszenvedője pár órával korábban tett egy talán aránylag rosszul öregedő jóslatot a tüntetéssel kapcsolatban – ezt pedig a Tanítanék számára készített évértékelő videónkba csempésztük be.)
A hétigenes népszavazás ürügyén szervezett demonstráció után beindult rendőri oszlatás során sokan kerültek olyan helyzetbe, hogy a tömeg és a rendőrök közé ékelődve próbáltak állva maradni (ennek részleteit ennek a cikknek a végén, három videóban mutattuk be.)
Ahogy a fenti jelenetek is árulkodnak róla, a május a bosszútörvény jegyében telt. Amivel egyébként a kormány saját szakértőjének számító Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar (sic!) elnöke sem értett egyet. És ezt le is nyilatkozta nekünk, mivel a Pintér Sándor által összehívott belügyi látszategyeztetésről kilépve sikerült elkapnunk egy villáminterjúra:
Kiemelnénk a hónapból még azt az Ózdon készült anyagunkat, amin a Van Helyed! Alapítványt mutattuk be, akik az ózdi szegregátumokban segítenek a gyerekeknek, családoknak:
23.06
Hogy jön a mekkai zarándoklat a Lendvay utcai tömegoszlatáshoz? Mivel májusi felvételeink sok kérdést vetettek fel a Lendvay utcai tömegjelenetekkel kapcsolatban, ezeket egy izgalmas beszélgetés keretében Vicsek Ferenc fizikussal beszéltük át:
Júniusban a parlamenti többség a státusztörvény kapcsán elbábozta a demokráciát: eljátszották, hogy társadalmi egyeztetést tartanak a kérdésről, és az sem számított, hogy egymást érték a tiltakozó megmozdulások országszerte. Mi is szerveztünk levélküldő kampányt, hogy aztán a parlament kapuit bezárva, „beszarva” tárgyalja a kormányzó többség a készülő törvényt:
És hogy mi is a baj a státusztörvénnyel valójában, azt a Civil Közoktatási Platform szakértőjével, Juhász Ágnessel beszéltük meg pontosan:
De ez volt a hírhedt kecskeméti kollégiumigazgató 15 perc hírnevének is a hónapja, aki egyik diákját annak érettségije előtt pár héttel rúgta a kollégiumból, csak azért, mert készített róla egy mémet. A Tanítanék viszont kecskeméti óriásplakátokon üzent neki, pont azzal a mémmel:
23.07
Nyári pihenőnk alatt is jelentek meg cikkeink. Ekkor foglalkoztunk a gyógypedagógia egyre mélyülő válságával:
De arról is szó volt, vajon utolértük-e Ausztriát (nem), és hogy mik a hasonlóságok és a különbségek az angliai tanársztrájkok és a magyar események között:
23.08
Augusztusra a kormány újabb meglepetéssel készült: ellehetetlenítené a pedagógusok munkavállalói érdekeit képviselő szakszervezeteket, azzal, hogy az Államkincstár nem utalja át a továbbiakban a szakszervezeti tagdíjakat. Cikkünkben bemutattuk, hogy a kormány hasonlóan számolt le a fegyveres szervezetek szakszervezeteivel is:
Vidám-szomorkás nyári beszélgetést folytattunk a Tanárblog két szuperhősével: Nádori Gergellyel és Prievara Tiborral:
23.09
Az, hogy egy oktatási rendszer a legminimálisabb mértékben sem arra, hogy esélyt teremtsen, tavaly ősszel legalábbis, még nem számított univerzális igazságnak. Erről (is) beszélgettünk Horváth Ádám oktatási szakértővel:
Kiderült, hogy a kormány által kommunikáltnál lényegesen több, 34 618 fő hiányzott az oktatásból.
Az ombudsman – meglepő módon – kimondott valamit szeptemberben:
A hónap híre azonban kétségtelenül az volt, hogy a kormány által szeptemberre beígért tíz százalékos béremelés kapcsán sehogy sem akart kijönni a matek:
Az is ebben a hónapban derült ki, hogy a PDSZ országos választmányának karizmatikus volt elnöke buszvezetőként dolgozik tovább:
A másik nagy pedszakszervezet, a PSZ frissen választott elnökségével pedig arról beszélgettünk, hogy nincs ingyenebéd: ennek a hihetetlen elhanyagolt, felelőtlen helyzetnek mi fizetjük majd meg az árát…
23.10
A kormány az uniós pénzek iránti igyekezetében leporolt egy nagyon fontos kérdést. Persze, nem sokra mentünk vele:
Mindeközben persze folytatódtak a felmondások a státusztörvény miatt – sokan elhagyták a pályát azok közül, akik nem akartak e szerint a törvény szerint dolgozni. Sokan meg nem mondtak fel – így három pedagógus sem, akikkel szeptember elején interjúztunk:
Szeptemberben az Európai Parlament díját kapta a Tanítanék, és elindult az alternatív népszavazás, ahol nyolc nap leforgása alatt 114 ezer feletti szavazat érkezett.
Október 23-án aztán megint a civileké volt a főváros, amiről mi is beszámoltunk:
Még októberben jelent meg cikksorozatunk első része, amiben arról szólunk, miért nem tudunk civilként a közösségi médiára hagyatkozni valódi nyilvánosság helyett, és bemutattuk, hogyan szűkíti tovább mindez a kormány által amúgy is megnyirbált társadalmi diskurzust:
23.11
Novemberben érett be saját kutatásunk eredménye. Egyrészt ki tudtuk mutatni, hogy valóban egyre többe kerül az állami oktatás a szülőknek, másrészt azt is le tudtuk írni, milyen szolgáltatásokat, eszközöket vesznek a szülők saját pénzükből az állam helyett:
Miről szólt az Egységes Diákfront? Mi volt a siker titka? A diákszervezet egyik motorjának számító Mihalics Lilivel arról is beszélgettünk ő miért megy külföldre tanulni:
Nahalka István oktatáskutatóval arról (is) beszélgettünk, hogy mennyire tud még egyáltalán összeomlani az állami oktatás – majd végül abban állapodtunk meg, hogy sajnos valahogy mindig lesz, ebben a posványban is elleszünk, ha nem változik semmi:
22.12
A Kúria, hatalmas meglepetésre, másodszorra is hitelesítette a PSZ oktatási népszavazási kérdéseinek egy részét:
Kiderítettük, hogy magán nyelviskolák tartanak nyelvórákat több állami intézményben is, ami egyáltalán nem apró probléma, hiszen a törvény szerint ez egyáltalán nem működhetne:
Új sztrájkkövetelések érkeztek a szakszervezetektől, ez azonban nem nagyon hatotta meg a kormányt. Belengették a 37 százalékos béremelést.
Fontos akciót tartott a szegregált oktatás ellen küzdő Együttnevelési Szövetség Budapest közterein: arra hívták fel a figyelmet, hogy a hátrányos helyzetű és roma, cigány diákok elkülönítése gyakran indokolatlan „papírozással” kezdődik:
24.01
Az év a béremelés ígéretével indult – át is tekintettük a béremelésre tett, időnként legendásan rosszul öregedő, kormányzati ígéreteket. Mindenképpen érdekes és tanulságos, hogy a politika mennyi mindent megengedhet magának:
Az Alkotmánybíróság másodszorra is megsemmisítette a Kúria döntését a PSZ népszavazási kérdéseiről. Hiába, meg kell dolgozni a virsliért:
Kiderült, immár cáfolhatatlan módon is, amit persze mindenki nagyjából pontosan tudott: a toplistás gimnáziumokba toplistás hátterű diákok járnak, csak mítosz, hogy a tehetséges, de alacsony státuszú gyerek is részesülhet az ilyen intézmények nyújtotta oktatásból:
A hónap vége is a fizetésemelésekről szólt, hiszen ugyan az a belügy szerint már a hónap közepén elindult, igazából a hónap végén sem tudta még jórészt senki, hogy mennyi pénzért is dolgozott egész hónapban.
No és volt ez is, ugye – nem mindegy, min lepődünk meg: az azonos nemű párok számára egyre jobban nehezíti a kormány a gyermeknevelést. Pedig nagyon-nagyon családbarát a kormány – és a bősz homofób gyermekvédő dörgedelmek ekkor még gyakran dübörögtek, de a sok gyermekvédő kijelentés – alig néhány héttel később látni fogjuk – igen rosszul öregedett.
24.02
Februárban robbant a kegyelmi ügy, ami végre nem csak a szakértőket háborította fel. A döntést rövidesen példátlan események követték, lemondott az államfő, Novák Katalin, majd az igazságügyminiszter Varga Judit is:
De persze kellett ehhez az is, hogy régóta az egyik legnagyobb tüntetés szerveződhessen meg a Hősök terén:
Ebben a hónapban jelentette be Törley Katalin és a Tanítanék azt, hogy az Európai Parlamentbe tartanak:
Törley Kata ebben az interjúban beszélt arról, miért döntött úgy a szervezet, hogy kampányt indít azért, hogy bejuttassa egyik tagját az EP-be (mely kampányt egyébként Miskolcon, a Tanítanék szülőhazájában indítottak el):
23.03
A fizetős Facebook Magyarországon időnként a legaktívabb embereket vágja el a civilek, független hírforrások közéleti információitól – írtuk márciusban.
Elindult a Civil Közoktatási Platform és a Tanítanék közös akciója, az önképző körök. Első témánk máris hatalmas kommentvihart kavart:
Hatalmas a káosz az intézményekben a „szépkiejtéssel” kapcsolatban – hihetetlen káros tud lenni, amit nyelvművelés ürügyén végeznek egyesek. Erről szólt alábbi interjúnk:
Mozgalmas volt a hónap: megnyilvánult az ezermilliárdos elitképző oktatási vezetője, aki szerint kemény munkával kéne legyőzni a diszlexiát, diszkalkuliát, és nincs szükség a szakértők seregére (sokba kerülnek – mondja onnan, ahonnan mondja), majd arról is beszélt, hogy a közoktatásban felesleges ez a sok modern hacacáré. A kompetencialapúságot egyenesen „nemtudás-alapúságnak” hívta a régen jobb napokat is látott szakértő. Csakhogy mi összevetettük oktatási programjukat azzal, amit mondanak és megállapítottuk: az, ahogyan Setényi a közoktatásról beszél, a képmutatás maga, hiszen a saját intézményében aztán egyáltalán nem a magyar átlagpolgár gyerekének ajánlott poroszos puritánság a jellemző.
Dulakodás tört ki a március 15-i megemlékezésen, amin Törley Kata és a Tanítanék tükröket kívánt állítani Orbán Viktornak. Dulakodás, hisztéria, „menjen innen”. A kamerát is megpofozta volna egy „békés” megemlékező – míg a Telextől és másoktól a szervezőknek sikerült elvenniük a kamerákat, addig mi szerencsésebbek voltunk, így fel tudtuk venni a történteket:
Folytatódott a kirúgott kölcseys tanárok pere, és nem is akárhogy: mint kiderült, választásfüggő volt, mikor lehetett hagyni a polgári engedetlenkedőket, és mikor kellett keménykedni velük szemben:
A hónap végére még arra is volt lendületünk, hogy öszeszedjük, hogyan hízott ekkorára a Mathias Corvinus Collegium, és arról is írtunk, miért járt Szájer József szelleme Varga Juditnál.
24.04
Gödön a Samsung ellen harcoló civilekkel beszéltünk. A gyár által kibocsátott magzatkárosító anyag koncentrációja 75-ször haladta meg a határértéket. A kormány szerencsére határozottan lépett – egyszerűen 150-szeresére emelte a kibocsátási küszöböt, és így már minden rendben is lett. A gödiek arra figyelmeztetnek, hogy ami most velük történik, az mással is épp így megtörténhet:
Közben az Országos Közös Akarat civil ernyőszervezet által kezdeményezett gyermekvédelmi javaslatokat tárgyalta a parlament. Csakhogy pont a civileket nem engedték be rá – annak ellenére sem, hogy meg is voltak hívva:
Közben a tankerületeknél is dőlni kezdtek a csontvázak: a Törley Katáékat is kirúgó Marosi Beatrix irányítása alatt dolgozó gazdasági vezetőt bilincsben vitték el a rendőrök, nagy összegű sikkasztás miatt. A Tanítanék és a Kutyapárt szembesíteni indult a Klebelsberg Központ vezetőjét az üggyel, azonban a fene gondolta volna, hogy a KK egyszerűen letagadja, hogy nekik közük lenne a tankerületekhez.
Beszámoltunk arról is, hogy az egyre kiszolgáltatottabb körülmények között dolgozó futárok szakszervezetet alakítanak, és levezettük, miért vitaképtelen a Mathias Corvinus Collegium (MCC).
24.05
Hogy aztán májusban tudósíthassunk arról a vitáról, amire az MCC oktatáskutató központjának vezetője, Setényi János hívta ki a korábban nekünk is nyilatkozó Gyarmathy Évát. Nem örömmel, bár egyáltalán nem meglepve vettük tudomásul, hogy a vitaképtelenségről leírtak teljesen megalapozottak maradtak:
Megnéztük, sikerül-e az akkuellenes civileknek beszélniük Szijjártó miniszterrel (nem sikerült), majd bemutattuk a Civil Közoktatási Platform és a Tanítanék önképzőkörének egy másik témáját, ami – legalábbis a Facebook-oldalunkon – kisebb vihart kavart:
A kampányra való tekintettel összeszedtük, mit tehetünk a politikai pedofilia ellen, és arra is maradt időnk, hogy Bardóczi Sándor főtájépítésszel bejárjuk Budapest legújabb közparkját, a Mocsárost:
Természetesen a lap nem létezhetne lap három további dolog nélkül. Nem működhetnénk a kollégák nélkül, akikkel sokszor hétvégente, sokszor este-éjszaka dolgozunk, hogy dokumentálhassuk nektek a legfontosabb eseményeket. Nem működhetnénk a Tanítanék nélkül sem, akik a Vonalzó mögött állnak, és akik egy rettenetesen elfoglalt, de hihetetlenül jó fej csapat, akikre lehet támaszkodni. És legutolsó sorban nem működhetnénk az olvasóink nélkül, akikből szerencsére egyre több akad.
Így együtt örüljünk az első évünknek!
Nem jutunk el hozzád – mert nincsenek millióink a FB-posztokra. Ezért iratkozz fel a hírlevelünkre, most, itt: