Tanügyi sztrájk Romániában – Hogyan csinálják odaát?
▶︎ Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy mi a titka a romániai szakszervezetek sikerének. Hogy szerveződik a sztrájk? Mik a különbségek a magyarországi helyzettel összevetve?
▶︎ A cikk alján te is aláírhatod a Tanítanék petícióját a státusztörvény ellen.
A múlt hét végén sem csillapult a harci kedv a romániai tanügyi szakszervezetekben, pénteken több mint tizenkétezren (más források szerint húszezren) tüntettek Bukarestben. Ahogyan arról a híradások is beszámoltak,
Valószínüleg ennek és a hétvégi tüntetésnek is köszönhető, hogy vasárnap második nekifutásra a kormánynak sikerült egy olyan ajánlattal előállnia, amit ha írásba foglal, és az ottani hivatalos közlönyben is megjelentet, a szakszervezetek készek beszüntetni a sztrájkot. Ez a kompromisszumos javaslat az alábbiakat tartalmazza (forrás: Hargita Népe):
- 25 százalékos fizetésemelés a pedagógusoknak június elsejétől
- 2027-ig 1500 lej (kb. 111.000 forint) éves juttatás a pedagógusoknak és a didaktikai személyzetnek, évi 500 lejes (kb. 37.000 forint) éves juttatás a technikai dolgozóknak
- januártól további béremelés a pedagógusoknak, az új bértörvény szerinti bér és a jelenlegi fizetés közötti különbözet 50 százalékát kapnák meg
- az új bértáblában a kezdő pedagógusok fizetése egyenlő lesz a versenyszférában aktuális átlagfizetéssel
Hagyományok – tanársztrájkok
Ahogyan az a Transtelex áttekintéséből is kiderül, Romániában is nagy hagyománya van a tanársztrájkoknak, és bár a legutóbbi munkabeszüntetésre 18 éve került sor, ha egyszer az ottani pedagógusok sztrájkba lépnek, nem adják fel egykönnyen. A leghosszabb pedagógussztrájk öt hétig tartott, és a mostani sem vesztett a lendületéből három hét után sem.
A két legnagyobb tanügyi szakszervezet, az FSLI és a Spiru Haret hivatalos közleményeit olvasva az rajzolódik ki, hogy a romániai pedagógusok sok szempontól nagyon hasonló problémákkal küzdenek, mint magyarországi kollégáik. A közoktatási dolgozók a nemzet páriái, ezt mutatja, hogy a 2017-ben kiadott 153-as bérrendezési törvényt egyedül az oktatási ágazatra nem alkalmazzák, így Magyarországhoz hasonlóan Romániában is egyre inkább leszakadnak a pedagógusbérek a többi ágazattól.
▶︎ Ahogy a jobb oktatásért folytatott küzdelem, úgy ezek az oldalak is pénzbe kerülnek. Támogasd ezen a linken a Tanítanék erőfeszítéseit, hogy még sok ilyen cikket írhassunk a jövőben.
A kormány egyre kevesebbet költ az óvodákra, iskolákra, ennek következtében folyamatosan romlanak a munkakörülmények, mindennaposak a kifizetetlen túlórák, egyre égetőbb a munkaerőhiány. Abban is nagy a hasonlóság, hogy a problémák megoldására irányuló szándék helyett a romániai kollégák is leginkább arroganciát, hangulatkeltést és üres frázisokat kapnak a kormányuk részéről. Bár szögezzük le gyorsan, hogy Romániában legalább van oktatási minisztérium, jóllehet az utóbbi 32 év alatt 33 miniszter váltotta egymást. Viszont a szülők, és társadalom egésze részéről kevésbé érezhető a szolidaritás, a pedagógussztrájk sokkal inkább megosztja a társadalmat, mint nálunk, ahol azért abban nagyjából konszenzus látszik, hogy az oktatásban súlyos gondok vannak, és hogy a pedagógusoknak ki kell(ene) állniuk magukért.
Bár a román kormány folyamatosan igyekszik csökkenteni a sztrájk jelentőségét, még az ő kimutatásaik szerint is
A 2019-20-as tanévben mintegy 222.000 tanár volt Romániában a köz- és felsőoktatásban együttvéve, a legnagyobb tanügyi szakszervezet, az FSLI honlapja szerint a tagságuk létszáma több mint 150.000, vagyis alsó hangon 120.000 körüli lehet a sztrájkoló pedagógusok száma, és akkor még nem beszéltünk a kisebb szakszervezetekről.
A mozgósítás titkai: általános megítélés
Tehát nagy figyelemmel és szimpátiával követem a romániai eseményeket, de szakszervezetben is aktív érdekvédőként mindenekelőtt az érdekel, de nagyon, hogyan tudnak ennyi embert mozgósítani a romániai tanügyi szakszervezetek. Erről kérdeztem telefonon Kocs Ilonát az FSLI (Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetsége) Hargita megyei vezetőjét, aki a hétvégi bukaresti tüntetés előkészítése közben szakított időt rám.
Az általa elmondottak alapján
Nálunk mára a szakszervezet szinte szitokszónak számít, és bár a rendszerváltás előtt sokan nyaraltak szakszervezeti nyaralókban, még többen vannak azok, akik rossz szájízzel emlékeznek a közelező tagságra és a valódi érdekképviselet hiányára. Ezzel szemben Romániában (a tanügyben legalábbis) teljesen természetes, hogy munkábaállás után nem sokkal a többség belép a szakszervezetbe, pedig nincsenek tagtoborzó rendezvények, népszerűsítő kiadványok, és sok helyen, pl. Kocs Ilona hargitai szervezetében anyagi vagy egyéb juttatások sem.
A szakszervezeteknek alapvetően két nagy típusa létezik: az egyik elsősorban szolgáltat, a másik elsősorban szervez, és az FSLI Hargita megyei alapszervezete egyértelműen az utóbbi típusba tartozik. Mikor megkérdeztem, mi vonzza be a fiatal pedagógusokat a szakszervezetbe, Ilona így felelt:
„Az idősek tudják a szakszervezet értékét, mert látták, mennyi pert nyertem meg a bíróságon. Volt, hogy egy egész évnyi fizetést pereltünk ki, ügyvédi segítség nélkül. A kollégák tudják, hogy ha igazságtalanság éri őket, vagy sérülnek az érdekeik, lesz, aki harcoljon értük. Ezt nyilván elmondják a fiataloknak is, akik maguktól lépnek be, szokszor a munkábaállással egy időben.”
Mind helyi, mind országos szinten jellemző a gyakori egyeztetés, a jelenlegi kiélezett helyzetben naponta kétszer vannak online megbeszélések az országos központtal, és tagság véleményét is folyamatosan monitorozzák.
Az FSLI-t nem sokkal a forradalom után, 1990-ben jegyezték be. A hargitai szervezetnek évekig irodája sem volt, egy tanteremben zajlottak a gyűlések Székelyudvarhelyen, amíg az igazgató ki nem utasította őket. Akkor egy darabig Kocs Ilona nagyszobája szolgált szakszervezeti irodaként, mígnem vettek először egy egyszobás garzont, majd egy régi épületet, amit felújítottak, és székházzá alakítottak, jelenleg ezen a két helyen zajlik a munka. A Kocs Ilona által vezetett szervezet alá 72 intézményből közel 4000 tag tartozik. Összesen három fizetett alkalmazott (Ilona és két titkár) végzi el a szervezéssel és az adminisztrációval járó munkát, mindenki más önkéntesen dolgozik a szakszervezetben.
A tagság több mint nyolcvan százaléka sztrájkol jelenleg úgy, hogy nincs sztrájkalap, tehát a kieső fizetést nem kompenzálja senki. Ennek tudatában még nagyobb elismerést érdemel minden munkabeszüntetésben részt vevő romániai pedagógus.
A helyi szervezetek egyébként nagy autonómiával rendelkeznek, így például a tagdíj mértéke is különböző. Van, ahol a bruttó bér 1%-át fizetik a tagok, Hargita megyében viszont csak a besorolási fizetés fél százalékát. Van, ahol több fizetett alkalmazott van, vagy több szolgáltatást nyújtanak a tagoknak, és van, ahol az önszerveződés áll a középpontban.
Az országos közigazgatás területi alapon ún. nagyzónákra és kiszónákra oszlik, Gyergyó vagy Csík pl. egy-egy nagyzóna, Székelyudvarhely, ahol Ilona alapszervezete van, kiszóna. Alapszervezetet egyébként bármelyik tag alapíthat, és a szervezetépítési vagy a tagdíjjal kapcsolatos kérdésekben szabad kezet kap egészen addig, amíg a nagyzóna központi irodájának befizeti a fejkvótát minden tag után. Ez jelenleg 4 lej (kb. 300 forint)/fő/hónap – ennek a fele megy a bukaresti központnak, a másik fele a nagyzónánál marad.
Az FSLI tehát egy nagyon szerteágazó és sokszínű szervezet, ami azonban most nagy egységet mutatva állt ki az oktatás égető problémáinak megoldásáért. Kocs Ilona a legnagyobb gondnak a szakma alacsony társadalmi presztízsét látja, aminek egyik oka nyilvánvalóan a kiszámíthatatlanság és az átfogó koncepció hiánya. Minden évben jön egy új miniszter, aki ahelyett, hogy kijavítaná a elődje hibáit, egy új elképzelés mentén elölről kezdi az egészet.
„A mindennapi munka során folyamatos a lelki nyomásgyakorlás a felettesek részéről, nem ritkák a verbális attrocitások sem. A tanári munkának nincs becsülete, mintha a szülőknek nem lenne igazán fontos, hogy a gyerekük tanuljon. Mindezek kövezkeztében nagyon alacsony a jelentkezési arány a tanárképzésben. Hogy mi vett rá ilyen sok pedagógust a sztrájkra? Az, hogy elegük van.”
Június 10-én hajnali fél négykor indult a hargitai delegáció, hogy időben odaérjen a főrvárosba. A cikkben látható fotókat e-mailen küldte Ilona, és arról számolt be, hogy nagyon megható volt az egész vonulás. Onnantól kezdve, hogy leszálltak a buszról, végig taps és ujjongás vette őket körül, sokan vizet, ennivalót osztogattak a tüntetőknek.
Mindeközben arról szólnak a hírek, hogy négyszáz új állami alkalmazottat vesznek fel havi 10-12.000 lejes (kb. 740-890.000 forintos) fizetéssel. Ráadásul miközben egyszerre gyalázza és próbálja lekenyerezni a tanárokat, egyes források szerint a román kormány a sztrájktörvény átalakítására és a sztrájkjogok csorbítására készül.
▶︎ Ahogy a jobb oktatásért folytatott küzdelem, úgy ezek az oldalak is pénzbe kerülnek. Támogasd ezen a linken a Tanítanék erőfeszítéseit, hogy még sok ilyen cikket írhassunk a jövőben.