Ukrán iskolát ígért Zelenszkijnek Orbán: a magyar kormány eddig nem sokat tett a menekültoktatásért

Ukrán iskolákat ígért Orbán Kijevben – annyit, „amennyi kell”. Persze ez sem új igény, az ukrán menekültek oktatása pedig régóta botrányos és elhanyagolt nálunk. Íme a valóság a félmondatos miniszterelnöki kijelentéssel szemben.

„Beszéltünk arról, hogy egy ukrán iskolát fognak nyitni Magyarországon: a miniszterelnök úr támogatni fogja ezt a kezdeményezést. Köszönöm neked, Viktor!” – ezekkel a szavakkal köszönte meg a magyar kormányfővel szervezett közös sajtótájékoztatóján Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök személyes támogatásáról biztosította az ukrán iskola, és az ukrajnai menekült gyerekek ügyét.

Orbán Viktor és Volodomir Zelenszkij közös tájékoztatója Kijevben

Orbán Viktor a sajtótájékoztatón elmondott beszédének túlnyomó része is az ukrán iskolával foglalkozott:

„…az [ukrán menekült] gyerekeknek pedig megfelelő iskolára, jó tanárokra [van szükségük]. Örömmel fogadtam az elnök úrnak azt a kezdeményezését, hogy legyen ukrán iskola is Magyarországon. Most több száz iskolában tanulnak ukrán gyermekek, sok száz magyar tanár foglalkozik azzal, hogy tanítsa őket. Azt hiszem, hogy jól is végezzük a munkánkat, a hozzánk menekült ukránoktól kapott visszajelzés az kifejezetten pozitív. De megértjük, hogy önálló, külön ukrán iskolát is szeretne az elnök úr, ezt indokoltnak látjuk, és természetesen – miután ez mind Magyarországon történik – ennek a finanszírozását is a magyar állam vállalja. A megfelelő fenntartót kiválasztjuk és működtetni fogjuk. Annyit fogunk működtetni, amennyire szükség van: ha egyet, akkor egyet, ha tizet, akkor tizet. Nekünk fontos, hogy a Magyarországon tartózkodó ukránok otthon érezzék magukat Magyarországon.”

Csakhogy az ukrán iskola ügye nem friss kérdés, és

Ahogy az is meglepő, hogy a „hozzánk menekült ukránoktól” mennyi jó visszajelzést kapott Orbán – hiszen a tapasztalat egyáltalán nem az volt, hogy az itt tartózkodó szülőket annyira elvarázsolta volna a kormány menekültoktatása.

Az ukrán iskola ötlete pedig nem Zelenszkij 2024-es tippje volt Orbán számára, hanem egy nagyon is elhúzódó, kínos probléma, amit a magyar kormány – hasonlóan az oktatás problémáival kapcsolatos valamennyi kérdéshez – következetesen a szőnyeg alá söpört.

„Az ukrán szülők és gyerekek részéről az első perctől kezdve volt igény arra, hogy az ukrán tanterv szerint tanulhassanak Magyarországon” – mondja Juhász Ágnes, aki a Civil Közoktatási Platform (CKP) részéről egyike volt azoknak a civil szakembereknek, akik az EDUA projekt keretében létrehozták és üzemeltették az ukrán menekültek iskolázásával kapcsolatos információkat, teendőket, híreket összegyűjtő uainfo.hu oldalt.

A CKP és az uainfós csapat közvetítette ezt az ukrán igényt Maruzsa Zoltán közoktatásért felelős államtitkárnak, aki azzal utasította el az ukrán iskola gondolatát, hogy az „nem segítené a gyerekek magyarországi integrációját”. A visszautasítás indoklása szakmailag – első hallásra – nem is lenne kifejezetten védhetetlen: több menekültügyi szakember is gyakran érvel az integráció fontossága mellett. Csakhogy a „magyar típusú integráció” egyáltalán nem volt integrációbarát – ahogy azt a lentiekben látni fogjuk.

Mélyvíz

Egyáltalán nem mindegy, hogy a nyelvet egyáltalán nem ismerő, a meglehetősen sok működési anomáliát elszenvedő magyar iskolarendszerbe hirtelen becsöppenő menekült gyerekre hogyan szabadítják rá az elvárásrendszert. Ahogy az sem, hogy az integráció a kormány oldaláról egyenlő-e a megúszással, a menekült gyerekek megélése pedig egyenlő-e a kiközösítettség érzésével, lehetőségeik teljes lekorlátozásával.

Az uainfós csapat Ercse Kriszta oktatáskutató, interkulturális szakértő vezetésével éppen ezért állított össze egy átfogó szakpolitikai javaslatcsomagot. Szakpolitikai ajánlásaik célja az volt, hogy a magyar sajátosságok és az elvárások ne akadályozzák a sok esetben amúgy is traumatizált, menekült gyerekeket. Márpedig az akadályok számosak voltak.

„A gyerekek” – mondja Juhász Ágnes –, „amellett, hogy részt vettek a Magyarországon jogszabályilag előírt kötelező iskoláztatásban, az ukrán online oktatásban is helyt kellett álljanak.” Ez már önmagában meglehetősen megterhelő – a megnövekedett teherre való tekintettel azonban az iskolákban jellemzően mégsem kaptak semmilyen kedvezményt: azaz minden követelményt ugyanúgy számon kértek a nyelvtanulással is éppen harcoló gyerekektől, mint a magyar diákoktól.

Arról is tudni, hogy

ez azonban sokáig nem volt sikeres: a működési engedélyek megszerzése körül zajlott a hercehurca. Juhász nem tud arról pontosan nyilatkozni, hogy végül mi lett a sorsa ennek az intézménynek. (A jelenleg működő ukrán iskolai kezdeményezésekről a későbbiekben, külön cikkekben szeretnénk beszámolni.)

Juhász Ágnes szerint teljesen jogos igény az integráció, és szakmailag indokolt is lenne, hogy a menekült gyerekek ellátása ezt a célt is szolgálja. Ehhez azonban a rendszer résztvevői a mai napig nem kaptak segítséget.

Ráadásul a magyar kormány az ukrán háborúval kapcsolatban kialakított viszonyát gyakran ezek a gyerekek tapasztalhatták meg első kézből, hiszen sokszor „nem szimpatikus migránsként” tekintettek rájuk. A pedagógusok, az intézmények pedig semmiféle segítséget nem kapnak ahhoz, hogy egy magyarul esetleg nem, vagy nem tökéletesen beszélő gyereket integráljanak a közösségbe. Pedig ez a segítség igen fontos lenne, hiszen a pedagógusok túlnyomó része soha nem is találkozott még nem magyar rendszerben tanuló gyerekekkel.

És míg jutott némi anyagi támogatás a tankerületekhez a fogadott menekült gyerekek után, ettől még nem került az intézménybe magyar mint idegen nyelv tanár, és azok a mentortanárok sem kaptak semmilyen extra kompenzációt az elvárt extra munkáért, akik ezekkel a gyerekekkel külön foglalkoztak. 

Juhász Ágnes kiemeli: a gyerekek továbbtanulása borzasztóan nehezített, és sajnos, ezen nem fog segíteni az sem, ha ukrán lesz az iskola. Sőt, ez potenciálisan még több problémát is felvet: ugyanúgy kell felvételizniük, mint a magyaroknak. Magyar nyelven kell megírniuk a központi felvételit, és semmiféle könnyítést nem kapnak annak ellenére sem, hogy ezt már sokszor, sokan jelezték az oktatási kormányzat felé.

Juhász Ágnes szerint mindez azért bizarr, mivel egyáltalán nincs szó olyan sok gyerekről, hogy a velük való foglalkozás különösebb anyagi terhet jelentene a költségvetésnek. Ami akadályt jelent, hogy ezek a gyerekek nagyon szétszórtan jelennek meg, országszerte, az egyes iskolákban – ez pedig megnehezíti a velük való foglalkozást. Ezek alapján pedig

esetleg csak Budapesten. 

Juhász Ágnes szerint akár jó is lehet az irány, de most az egyszer nem lenne haszontalan, ha a kormány végre hajlandó lenne szóba állni a szakértőkkel, hiszen rengeteg a nyitott, megoldandó kérdés.

És bizony, kérdés van bőven, azon túl is, hogy hogy létezik az, hogy a kormány és Orbán Viktor figyelemküszöbét csak 2024 nyarára – ha rosszmájúak akarunk lenni: első kijevi látogatására – érték el a menekült gyerekek oktatásának súlyos problémái.

Ercse Kriszta elmondta, hogy az Európai Unió már 2022-ben kiadott egy olyan ajánláscsomagot (Szakpolitikai iránymutatás az ukrán menekültek oktatásba való beilleszkedésének támogatásáról – Policy guidance on supporting inclusion of Ukrainian refugees in education) ami kifejezetten az ukrán menekült gyerekek oktatására vonatkozott. Az EDUA projekt által összeállított ajánlások ezt az uniós csomagot tekintették értelmezési keretnek: ebből a szempontból értékelték a hazai helyzetet.

A Kék Vonal csak októberig beszél ukránul és oroszul – hacsak nem sikerül támogatást szerezni addigra

A Kék Vonal lelkisegély-szolgálat ingyenes telefonvonala 2022 óta hívható ukrán és orosz nyelven is – azért, hogy az Ukrajnában dúló háború elől menekülő fiataloknak és értük aggódó felnőtteknek az anyanyelvükön legyen kihez fordulni.

Az ukrán szolgáltatásra azonban már csak október végéig áll rendelkezésre a keret: az UNICEF Regionális Ukrán Menekültprogram Magyarországi Irodája támogatja ugyanis a programot. Támogatásuk azonban október végén kifut – a további fenntarthatóság még nem megoldott.

Traumatudatos

Az közhely, hogy a korszerű pedagógia szerint a gyerekek egyéni igényei alapján kellene történnie az ellátásnak – ez az alapvetés az uniós ajánláscsomagban is megjelenik – emellett pedig három szempontot emelnek ki, amit ezeknél a gyerekeknél pedig különösen fontos (vagy inkább fontos lenne) figyelembe venni.

Ezek közül az egyik a tanulási szükségleteik rájuk szabott módon történő kielégítése – egyebek mellett ezekről – vagy inkább ezek hiányáról – beszélt fentebb Juhász Ágnes is. A másik a menekült fiatalok szociális igényei – itt kerül képbe a sokat emlegetett integráció, ami nem egyenlő azzal, hogy egy magyarul nem tudó gyereket bedobunk egy magyar osztályba, kitesszük a magyar követelményrendszernek. A harmadik a menekült gyermekek érzelmi igényeinek kezelése: laikusként is könnyen belátható, hogy egy háborús övezetből érkező fiatal esetében rengeteg ilyen szempont merülhet fel. Van, aki családtagjait, barátait veszítette el háborús cselekmények kapcsán, de önmagában egy idegen országba költözés is komoly kihívás lehet. Éppen ezért az úgynevezett traumatudatos ellátásnak kiemelt jelentősége van. Vagy legalábbis lenne.

A probléma ott kezdődik, hogy a magyar oktatási rendszer a személyre szabott, egyéni szükségletekre érzékeny pedagógiai ellátást a magyar diákok számára sem képes biztosítani. Ezért aztán nem meglepő, hogy az EDUA szakpolitikai ajánlásaiban is megállapítják, hogy ez az ukrán menekült fiatalok, gyerekek esetében sem történik meg.

Hogyan kellene ennek működnie az iskolák mindennapjaiban?

Ercse Kriszta szerint mindaddig, amíg a gyerek nem beszél folyékonyan, értékelhetően magyar nyelven, addig – az EDUA által az uniós ajánlások alapján javasolt modell szerint – a rendszerbe bekerülő gyereknél első lépésben, néhány hónapos sávban

Ez alatt az idő alatt – annak érdekében, hogy ne maradjon le a különböző tantárgyakból – a saját anyanyelvén kellene egy folyamatos haladást biztosítani a számára.

Emellett – annak érdekében, hogy elkezdhessen közeledni a saját korosztályának megfelelő közösséghez – biztosítani kell a számára, hogy azokban a tevékenységekben részt vegyen, amelyeknek a tanulmányi eredményei szempontjából „nincs magas tétje”: itt elsősorban a készségtárgyakról – rajzóráról, testnevelésről –, extrakurrikuláris tevékenységekről – pl. kirándulásokról, múzeumlátogatásról, színházról, stb. – van szó. A lényeg, hogy ez alatt az időszak alatt minél több lehetőséget kellene biztosítani számukra a barátkozásra.

Minél előrébb halad a nyelvelsajátításban, annál jobban boldogul majd ebben a közegben, és minél jobban boldogul majd ebben a közegben, annál jobban sajátítja majd el a nyelvet. Ez egy öngerjesztő folyamat.

egészen addig, amíg – nagyjából 4-6 hónap alatt – gond nélkül be tudnak illeszkedni abba az osztályközösségekbe, ahol az ő korosztályuk van.

Rengeteg probléma merült fel abból, hogy 4.-5.-6. osztályos gyerekeket a tantárgyi tudásuk alapján több évvel fiatalabb gyerekek közé „sorolták vissza”. Ez integrációs szempontból is teljesen elfogadhatatlan, és könnyen belátható, mennyire kontraproduktív az érintett diáknak.

Orbán Viktor kijelentése a végtelenül elégedett ukrán szülőkkel kapcsolatban már csak azért is furcsa, mert az uainfó vizsgálataiból egyértelműen kiderül, hogy

ahogy azt is, hogy legyen ukrán nyelvű iskola. Ez az EDUA ajánlásaiból számszerűsítve is kiderül.

Mégis: minden ilyen kérést azért tagadott meg a magyar kormány, mert arra hivatkozott, hogy ezek az integráció ellen hatottak volna. Az a legfontosabb, hogy a gyerek minél előbb integrálódjon – mondták, és erre hivatkozott Maruzsa Zoltán is.

Csakhogy – ahogy a modell is mutatja – csak a szisztematikusan végrehajtott folyamat tudja biztosítani az integrációt. Ez az a megoldás, ami biztosítja a megfelelő kommunikációs készségeket, ennek mentén lesz képes a menekült fiatal kapcsolódni a kortársaihoz – és a tanáraihoz is,

és ahol a tanulási teljesítményét valójában nem is tudják értékelni, és az értékelés csak arról szól majd, hogy milyen szinten nem érti a nyelvet.

„Ez utóbbi sajnos a magyar kormány receptje arra, hogy hogyan akarja integrálni az ukrán gyerekeket” – mondja Ercse.

Az orbáni ígérettel tehát továbbra is rengeteg a kérdőjel: lesz ott traumatudatos, átgondolt, integrációbarát oktatás? Hogyan tud úgy működni az integráció, ha a rendszerben csak ukrán diákok vannak?

Milyen tanrend szerint haladnak majd? Csak az ukrán tanrendet követik majd? Vagy a magyar NAT követelményeit is be kell tartatni az intézményekkel? Ha igen, mennyire releváns egyáltalán a magyar NAT az ukrán gyerekek számára?

Nem ismert, hogy mennyire vonják majd be az ukrán szülőket. Igyekeznek-e feltárni, hogy mik a terveik az ittmaradással kapcsolatban: ha maradnának, hogyan jut olyan tudás birtokába a gyerek, hogy képes legyen megugrani a különböző bemeneti feltételeket, teljesíteni a felvételi követelményeket.

Izgalmas kérdés, hogy

Ez ugyanis már sokszor felmerült, de eddig elzárkózott a kormányzat egy ilyen típusú kommunikációtól.

Az is érdekes, hogy Orbán kijevi turnéja megváltoztatja-e azt az álláspontot, hogy alapvetően nem vagyunk hajlandóak ukrán pedagógusokat alkalmazni. Erre ugyanis több javaslat is érkezett. A menekült pedagógusok számára ez egy fontos megélhetési lehetőség lett volna – míg az oktatási rendszer résztvevői számára is hatalmas könnyebbség egy képzett ukrán pedagógus, aki képes megfelelő ellátást biztosítani a gyerekek számára. Nem is beszélve arról, hogy a nyelvi akadályokkal is könnyebben megbirkózhatott volna az intézmény: a szülői kapcsolattartástól kezdve a napi problémákig.

A kormány ettől is elzárkózott – ki tudja, miért.

Amennyiben a kormányfői ígéretet tett követi, nem lenne haszontalan megismerkedni a valósággal is. Az ehhez szükséges információk bármikor beszerezhetők számos magyar szervezettől, a Menedéktől, az UNESCO-tól, a UNHCR-tól, csak hogy néhányat említsünk. De végezetül ide beillesztjük az EDUA ajánlásait, hátha valaki belelapoz végre: