Egy teherbe esett tinédzser szinte csak magzatvédő szervezetekhez tud ma fordulni Magyarországon

A nem kívánt tinédzserterhesség nyolcszor–tízszer gyakoribb Magyarországon, mint Nyugat-Európa szerencsésebb országaiban, de az EU-átlaghoz képest is két–két és félszer magasabb ez a szám. Nem kimondottan védjük a gyerekeinket ebből a szempontból sem – Európa sereghajtóiként viszont nem sokat teszünk azért, hogy mindez ne így legyen.

▶︎ Alábbi cikkünkben áttekintjük annak okait, hogy miért áll Magyarország ilyen rosszul a tervezetlen tinédzserterhességgel kapcsolatos statisztikai adatokban.
▶︎ Videóinterjúnkban Csekeő Borbálával, a Kék Vonal szakmai vezetőjével beszélgetünk arról, mik az okai a nagyon rossz magyar statisztikáknak, mit lehetne tenni, hogy jobb legyen a helyzet, és arról is, mit tud a Kék Vonal nyújtani a hozzájuk forduló tinédzsereknek.

A nem tervezett tinédzserterhesség a legtöbb esetben súlyos trauma – hiszen egy tinédzsernek az iskolapadban van a helye, egy ennyi idős fiatal pedig a leggyakrabban semmilyen szempontból nincs felkészülve arra, hogy szülővé váljék. Az érintettet szinte minden esetben nagyon megviseli ez az élethelyzet. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, milyen rendszerek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy megakadályozzák a nem kívánt, korai terhességet, illetve ha mégis bekövetkezik, milyen lehetőségek állnak a fiatalok rendelkezésére, hova fordulhatnak segítségért.

Amikor a témával foglalkozni kezdtünk, különösen meglepő volt, hogy

Természetesen egyáltalán nem baj, hogy az egyházak aktívak ezen a területen, fontos és jó, ha híveik mögött állnak. Ugyanakkor az általuk alkalmazott szempontrendszer szükségszerűen egyoldalú, a krízisben lévő fiatalnak pedig komoly lelki terhet jelenthet már az is, ahogy ők a terhesség e korai szakaszát értelmezik.

Ezzel szemben világi, a terhességmegszakítással kapcsolatban nem világnézeti alapon állást foglaló hazai oldal pedig mutatóban is alig akad.

Beszélni fontos – sugalmazni nem szabad

Pedig segítségre, támaszra bizony nagy szüksége lenne ebben a helyzetben egy fiatalnak, hiszen irgalmatlan nehéz a saját terhességéről beszélni kezdeni.

És nem csak erről a kérdésről nehéz beszélni. A kamaszok nagy része egyáltalán nem biztos, hogy szeretné megosztani szexualitással kapcsolatos élményeit a szülőkkel. A terhesség azonban olyan kiszolgáltatott helyzet, amelyben a fiatalnak mindenképpen beszélnie kell a hozzátartozóival erről. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány telefonvonalán, a 116-000-es telefonszámon kifejezetten egy

„Semmi esetre nem mi fogunk dönteni vagy sugalmazni egy ennyire fontos kérdésben” – mondja Csekeő Borbála, a Kék Vonal szakmai vezetője, akivel az alábbi interjút készítettük a kérdésben:

A Kék Vonal felhívása gyakran egy „próbahelyzet”, amikor a kiskorú először beszél a terhességéről valakivel, amikor el tudja mondani egy felnőttnek, hogy mi történt vele. A Kék Vonal szakemberei a beszélgetés során segítik a fiatalt abban, hogy kialakítsa a stratégiáját ahhoz, ahogy majd a családjával beszél erről.

„Ami ugyanis különösen megnehezíti ezeket a történeteket az az” – mondja Csekeő Borbála, – „hogy megkerülhetetlen, hogy egy 18 év alatti, aki teherbe esett, erről kell hogy tudjon beszélni, szemtől szemben is, egy felnőttel. Ami sokszor nagyon nehéz – ennek tudunk mi a főpróbája lenni.”

Rossz statisztikák

Tinédzserterhességben mindig is rettenetesen rosszul állt Magyarország, az elmúlt néhány évben pedig nem sokat javult a helyzet. Nemzetközi összehasonlításban kifejezetten lesújtó a magyar teljesítmény: egy a témában készült, 2015-ös Eurostat jelentésből pontosan látszik, hogy Magyarországon már akkor sem volt minden rendben az ügyben:

Konkrétumokra lefordítva a probléma azt jelenti, hogy 2022-ben ezer húsz év alatti fiatalból átlagosan 16,7 szült gyereket:

Ez a szám mindig is kiugróan magas volt Magyarországon, 1980-ban például 68 tinédzserterhesség jutott ezer főre. A trend nagyon lassan csökken, és kifejezetten elgondolkodtató, hogy miért vagyunk Európában a sor végén ezen a statisztikán.

Hiszen

ma Magyarországon a realitás az, hogy minden iskolai évfolyamból egy-két gyerek még tinédzserként nem tervezetten lesz terhes.

Arról sokkal kevesebb információval rendelkezünk, hogy hány fő esik teherbe – erről nincsenek elérhető statisztikáink, de teljesen logikus következtetés, hogy ennek a számnak a többszöröséről van szó. Pedig ahogy a nem tervezett terhesség, úgy a terhességmegszakítás is elkerülhető lenne.

Ahogy Csekeő Borbála elmondja,

A jelenlegi szabályozás azonban kifejezetten rosszat tesz: az intézményekbe nem jutnak el a felvilágosítással foglalkozó szervezetek.

„Ami elengedhetetlen lenne, hogy ne csak a családokon múljon az, hogy milyen információk, milyen attitűdök jutnak el a gyerekekhez a szexualitással, nemi élettel kapcsolatban” – mondja. „Lehet, hogy távolról nagyon jól hangzik az, hogy a család felelőssége a szexualitással kapcsolatban minden, de látni kell, hogy sok családban ennél sokkal egyszerűbben megléphető dolgokkal kapcsolatban sincsenek szülői kompetenciák.”

Arról nem is beszélve, hogy ma Magyarországon 23 ezer gyerek nem is a családjában, hanem nevelőszülőknél, gyerekotthonokban, lakásotthonokban nevelkedik. Ennek pedig többszöröse azon gyerekek száma, akik papírral rendelkeznek arról, hogy nem jól funkcionáló családokban nevelkednek, vagy otthonukban veszélyeztetve vannak.

Természetesen adná magát az a lehetőség, hogy az iskola, sőt Csekeő szerint akár már az óvoda is lehetne a színtere annak, hogy testről, szexualitásról, intimitásról, határokról beszéljenek a gyerekekkel.

A kormány ugyanakkor már évek óta olyan jogszabályi–személyi körülményeket tart fenn, amelyek megnehezítik, ellehetetlenítik a szexuális felvilágosításról szóló tevékenységet az intézményekben. „Félelem, öncenzúra, káosz” – 2023-ban írt cikkünk címében így jellemeztük a szexuális felvilágosításban tapasztalható körülményeket.

Merre?

Az, hogy a civil szervezetek többsége visszafogottan, óvatosan áll a szexuális felvilágosítás kérdéséhez ezekben a „viharos” időkben, amikor a legelképesztőbb vádakat fogalmazhatják meg az ezzel foglalkozó szakemberekkel szemben, teljesen érthető.

A számok ugyanakkor nem hazudnak, és az a tény, hogy Magyarország továbbra is Európában kiugró számú tinédzserterhességgel „büszkélkedhet” egyszerűen nem lehet egy magát konzervatívnak tartó kormány célja.

A számok magukért beszélnek: a kormány elképzelése, miszerint a családok majd megoldják, otthon, a szexuális edukációt, nem működik. Érdemes lenne esetleg példát venni olyan nyugat-európai országokról, ahol ezeket a kérdéseket sikeresen megoldották. A tragikus magyar statisztikák mögött ugyanis komoly traumák és személyes tragédiák állnak.

A tervezetlen tinédzserterhesség visszaszorítható. Nem kell mást tenni hozzá, mint gondoskodni arról, hogy létezzen átfogó, hatékony szexuális nevelés az intézményekben.