írta: Biszák Otília

Biszák Otília vagyok a Tanítanék Mozgalom munkatársa, leendő szociológus és statisztikus. Az oktatás ügye már középiskolás koromban közel állt a szívemhez és habár csak évekkel később az egyetemen magyarázták el nekem a kiegyenlítő oktatás fogalmát azt hiszem, hogy az önkéntes korrepetálások motivációja ehhez volt köthető. Mióta a Tanítanéknál dolgozom sokat tanultam tőletek, akik kitöltöttetek egy kérdőívet, részt vettetek személyes eseményeken vagy valamilyen formában válaszoltatok a kérdéseinkre. Mostanában az foglalkoztat, hogy hogyan lehet a kérdezést, a tudományos alapokon nyugvó megismerést a bevonás és a társadalmi változás eszközévé tenni. Az első lépés az volt, hogy a Mozgalomban a ti válaszaitok alapján gondoltuk át a terveinket és most eljött a következő lépés ideje: szeretném megosztani veletek mindazt a tudást, amit tőletek kaptam. Mielőtt belekezdenék mindebbe szeretnék kifejteni pár, a társadalomtudományhoz, annak eszközeihez  kapcsolódó gondolatot.

A szociológia alapjai nevű tantárgy keretében egy tanárom Andorka Rudolfot idézte, amikor megpróbált arra a kérdésre válaszolni, hogy mi lehet a társadalomtudományi megismerés motivációja: „A társadalomról való gondolkodás az emberiséggel egyidős, már a legkezdetlegesebb körülmények között élő embereket is foglalkoztatták azok a kérdések, amelyek a többiekkel való együttélésből adódtak.” (Bevezetés a szociológiába, 2006, old.: 48.). A tudományos szféra a maga szabályai szerint dönt arról, hogy egy adott időpillanatban mik a legfontosabb társadalmi kérdések, de jelen vannak állandó, az időtől és a tértől szinte függetlennek látszó társadalmi témák, mint például (a teljesség igénye nélkül) a szegénység, egyenlőtlenség, család, kultúra, oktatás vagy a vallás kérdése.

A társadalmi problémák és a társadalomtudományos kutatási problémák között azonban érdemes különbséget tenni. Peter L. Berger (Invitation to Sociology, A Humanistic Perspective, 1963) fogalmazza meg szemléletesen, hogy a társadalomtudományos téma lehet „nem a társadalmi szervezetlenség, hanem a társadalmi szerveződés – nem a válás, hanem a házasság, nem a bűntény, hanem a törvénytisztelet, nem a faji viszálykodás, hanem a békés együttélés és így tovább.” A társadalomtudomány nem törvényszerűen lép fel jobbító, változtató szándékkal, célja lehet „pusztán csak” a megismerés, a társadalmi folyamatok széleskörűbb átlátása. Abban az esetben azonban, amikor a kutatási probléma az érintettek véleménye szerint is találkozik egy társadalmi problémával felmerül a kérdés, hogy mi legyen a következő lépés.

A társadalomtudományok eszköztára sokszínű. A kvalitatív (pl.: interjú, fókuszcsoport, tartalomelemzés, megfigyelés, résztvevő megfigyelés) és kvantitatív (kérdőíves kutatások, kvantitatív szöveganalitika, adminisztratív adatok feldolgozása, közösségi média kutatás) módszereken keresztül képesek lehetünk egy szeletet a társadalomból részletesebben is megfigyelni. Az érintettektől ezek a formák eltérő nyitottságot és elkötelezettséget feltételeznek. Egy kérdőív kitöltése mindössze pár percet vesz igénybe, míg az interjúval eltöltött idő órákban mérhető.

Jogosan adódik a kérdés, hogy miért éri meg az érintetteknek a részvétel egy kutatásban, ha potenciálisan semmilyen visszacsatolás nem érkezik a kutatás után a közvetlen környezetükbe? Az igazságtalan vádaskodás elkerülése érdekében mindenképpen említést kell tenni az olyan problémák kutatásáról, amelyek nem oldhatóak meg kizárólag helyi szinten, viszont a megélések becsatornázása rendkívül fontos az országos szintű döntések meghozatalakor. Az eredmények éppen ezért gyakran a politikai vagy civil szférában hasznosulnak. A társadalomtudósok körtáncot járnak az aktivistákkal, civilekkel és akár politikusokkal is, hol a kutatók teszik fel a kérdéseket, hol pedig a másik fél részéről jelenik meg a kíváncsiság és szeretnék használni a korábban említett eszközöket a változtatáshoz. A megismerés segít a megfelelő válaszok kitalálásában, a távolságok csökkentésében, a megélések különbségéből fakadó konfliktusok elkerülésében, a közös gondolkodás megalapozásában, a hosszútávú közös célok kitűzésében.

Mi a Tanítanéknál hisszük, hogy a mindennapos tapasztalatok tudnak rávilágítani a közös problémákra, de emellett azokra a motiváló tényezőkre is, amelyek a közös cselekvés alapjait adhatják. Nem tudunk mindig mindenkinek a véleményére támaszkodni, de ha kérdezünk titeket, akkor ténylegesen azért tesszük, mert hajt minket a kíváncsiság, szeretnénk megismerni a gondolataitokat és azokra támaszkodva fejlődni együtt veletek.

Elkövettük azt a hibát, hogy magunknak tartottuk meg az értékes eredményeket, amelyeket gyűjtöttünk az elmúlt időszakban. Habár felhasználtuk a döntéseink megalapozásánál nem voltunk elég transzparensek a konkrétumokkal. Most ezt a hiányosságunkat szeretnénk pótolni. Az anonimitás ígéretét figyelembe véve mutatjuk majd meg nektek azt, hogy melyek voltak azok a kérdések, amik minket foglalkoztattak, hogy hogyan vélekedett ezekről az oktatást a szívén viselő közösség. Reméljük érdekesnek találjátok majd mások véleményét, a mi kérdéseinket és sikerül felkelteni a kíváncsiságotokat, hogy továbbra is nyitottak legyetek felénk akkor, amikor kérdezünk.

Hivatkozások:
Andorka, R. (2006). Bevezetés a szociológiába. Budapest: Osiris Kiadó
Berger, P. L. (1963). Invitation to Sociology, A Humanistic Perspective. New York: Knopf Doubleday Publishing Group