Háború, szex, klímaválság – mi a teendő, ha a gyerek kérdez? 

írta: Balogh Dénes

“Miért nem szabad beszélni arról, amire gondolni szabad?” – ez jellemzi legjobban a tabukat, amelyek rendkívül nagy károkat okozhatnak a gyerekekkel való otthoni és iskolai kommunikációban. 

Bár minden helyzetre nem tudunk felkészülni, bizonyos elvek mentén mégis kezelhetjük a “rázós kérdéseket”. Márpedig

A témával kapcsolatos kérdéseinkre dr. Labancz Dániel klinikai szakpszichológust kérdeztük arról, mit érdemes tennünk, ha kellemetlen, rázós, nyomasztó, esetleg zavarba ejtő kérdéseket tesznek fel a gyerekeink. A témáról az Unicef Magyarország “Minden gyerekről” elnevezésű gyermekjogi konferenciáján kérdezősködtünk. 

Mit NE tegyünk ha a gyerek kellemetlen témáról kérdez? 

• Ne hazudjunk! Ha a gyerek azt érzi, hogy nem kérdezhet a szülőtől, hogy nem kap megbízható válaszokat, akkor máshonnan fog információt szerezni. Márpedig jobb, ha a szülő maga válaszolja meg az érzékeny kérdéseket, például azt, hogy mi is az a “szex”, minthogy a gyerek maga keressen válaszokat az interneten. Az őszinteség azért is fontos, mert ez alapozza meg a szülő későbbi hitelességét – ha hazudunk, a gyerek később teljesen biztosan össze fogja rakni az igazságot, és nem fog többé kérdezni tőlünk. Másoktól persze igen. 

• Ne kérdőjelezzük meg az elhangzott kérdés jogosságát! Ne adjunk olyan kitérő válaszokat, hogy “ez a felnőttek dolga”, vagy hogy “te még ehhez kicsi vagy”. Ez aláássa a bizalmat. 

• Ne használjuk a “nem tudom” választ azért, hogy kitérjünk a kérdés elől. Természetesen elfogadható, ha valamit nem tudunk, és az is, ha valami megválaszolásához időre van szükségünk. 

Mit tegyünk a kellemetlen kérdésekkel? 

• Kérdezzünk vissza! Fontos megtudni, hogy egy adott kérdés hogyan merült fel a gyermekben. Egész más szinten kell beszélnünk egy szexuális kérdésről, ha a gyerek a villamoson hall meg egy szót, mintha véletlenül (vagy nem véletlenül) belenéz egy pornófilmbe. A visszakérdezés során még az is kiderülhet, hogy félreértésről van szó. 

• Beszéljünk az érzéseinkről! Mondjuk el, mi magunk hogy állunk a témához. Nyugodtan elmondhatjuk, ha egy kérdés “zavarba ejt” minket. Fontos, hogy legyen önreflexiónk azokkal a témákkal kapcsolatban, amelyek felmerülnek. 

• Keressük meg együtt a választ a kérdésekre. Gyakori, hogy a szülő vagy pedagógus nem tudja mit feleljen. Előfordulhat, hogy valaminek utána kell olvasnunk, vagy nekünk magunknak is kérdezősködünk kell a kérdés megválaszolásához. Ez egyáltalán nem probléma. Ha azzal a szándékkal mondjuk, hogy “nem tudom”, hogy időt nyerjünk, és aztán együtt keressük meg a választ, az a gyermek kíváncsiságát ki fogja elégíteni. 

Miért probléma, ha egy gyerek nem kap választ? 

• Ha a gyerek nem kapnak választ, elkezdi a saját fantáziáját használni arra, hogy megválaszolja magának a kérdést. Ez akár szorongáshoz is vezethet.

• A szorongás számos kellemetlen tünetet okozhat, bizonyos gyerekeknél agressziót, másoknál éppen visszahúzódást vált ki. Olyan testi tünetek jelentkezhetnek, mint a körömrágás, vagy a kényszeresség.

Mit tehet a pedagógus?

• A pedagógusi szerepkör persze eltér a szülőjétől, de lényegét tekintve a legjobb kommunikáció itt is ugyanaz: visszakérdezni, őszintének lenni, együtt megkeresni a választ. 

• Egyes kényes, vagy nehezebb témák alkalmasak lehetnek arra, hogy csoportszinten beszéljék meg a kérdést. Egy-egy ügyet akár az osztály meg is vitathat – ez fejleszti a vitakultúrát is.

• Ha egy gyerek mer kérdezni, az már sikernek számít.