Tisztelt egriek! Kedves barátaink!
A Tanítanék Mozgalom nevében azért jöttünk el ma hozzátok, hogy kifejezzük támogatásunkat egy igazságtalan, de sajnos nem egyedi eset kapcsán.
A Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartása alá tartozó Egri Szakképzési Centrum Kereskedelmi, Mezőgazdasági és Vendéglátóipari Szakközépiskolája, Szakiskolája és Kollégiuma tagintézmény-vezetői posztra beadott egyetlen érvényes pályázatot elutasították.
Hadházi Róbertné, Ági munkáját arra sem becsülték, hogy megindokolják az elutasítást. S mivel a nevelőtestület nagyon magas arányban (84%-ban) támogatta őt, így kijelenthetjük, hogy ezzel a döntéssel a tanári kar, s az egész iskola munkája semmibe lett véve. Ugyanígy nem számítanak az itt tanuló diákok és szüleik, a helyi közösség véleménye sem.
Ne legyen illúziónk: Azzal, hogy az iskolát még egy évig a korábbi/jelenlegi – egyébként nem is pályázó – nyugdíjas korú vezetőre bízzák, a kormány csak haladékot akar kapni, hogy megfelelő kádert találjon az iskola élére, mert most még erre is képtelenek voltak.
Itt bizony csak az rúghat labdába, aki egy követ fúj a romboló oktatáspolitikával. Mert mi vár szeptemberben a jelenleg még szakközépiskolának nevezett intézményekre? Az átnevezés még csak hagyján lenne, mert az egyszerűen csak értelmetlen. De a most jelentkezettek igazán azt sem tudják mire vállalkoztak. Úgy felvételiztek, hogy nem derült ki, hogy milyen tantárgyaik lesznek, lesz-e egyáltalán továbbtanulási lehetőségük, tudnak-e módosítani majd a 13-14 évesen választott életpályán, a következő év végzősei pedig még mindig bizonytalanságban vannak, hogy miből és hogyan kell majd érettségizniük. És arról nem is szóltunk még, hogy több kolléga úgy kezd neki a megérdemelt néhány hetes pihenőjének, hogy nem lehet benne biztos, hogy számítanak-e majd a munkájára.
A mai hazai politika megbélyegez. Megbélyegezte Hadházi Róbertnét is, mert kockás inget vett fel, amivel kifejezte azon véleményét, hogy bajban látja az oktatást. Tragikomikus, hogy ezt a kormány is beismerte. De nem ismerte volna be – és még mindig folyna a biciklitolás –, ha nincs összefogás, nincs a mozgalom. És nem is akart volna a problémák ellen tenni semmit. A történtekből az következik, hogy bűnnek számít, ha valaki jó szándékkal felveti a megoldandó problémákat. És nagyon súlyos bűn, ellehetetlenítés jár érte! Hát ez a politika! Amelynél nincsenek szakmai érvek, csak pártfegyelem és hallgatás. Lehet, hogy amit mi csinálunk az is politika, de ezt szakpolitikának nevezik, mert mi érvek, oktatáspolitikai érvek mentén fogalmazzuk meg a kritikákat.
Úgy látszik a közoktatással kapcsolatos hozzá nem értés bizonyításával a kormány tyúkszemére léptünk, mert egyébként nem viszolyogna úgy egy kockásingestől (akik tegyük hozzá, hogy a lakosság kétharmadát jelentik, ahogy az a támogatottsági statisztikákból kiderült) – szóval egy kockásingestől sem viszolyogna annyira, hogy akár még egy MSZMP-s múltú vezetőt is szívesebben elfogadna.
Nem engedhetjük, hogy félelem, megtorlás, cinizmus, megosztás, ellehetetlenítés, lenézés jellemeze hazánkat két és fél évtizeddel a rendszerváltás után. Nem ezt akartuk! Milyen példát mutatunk a felnövekvő generációknak? Csoda, ha a határon túlra menekülnek?
Össze kell fognunk! Egységben az erő! Segítsünk egymáson, karoljuk fel a gyengéket, ne hagyjuk megosztani a társadalmat! Higgyünk abban, hogy a jó példa is lehet ragadós! Ugye milyen jó volt együtt ünnepelni a nemzeti 11 sikereit! Ne felejtsük el ezt az érzést – együtt sokkal jobb, mint egymással szemben állva!
