A magyar kormány tudtával és közreműködésével gyerekek éheznek és kallódnak el, gyógyítható betegek halnak meg, családok kerülnek az utcára, egészséges fákat vágnak ki, segítségre szoruló embereket börtönöznek be, közalkalmazottakat aláznak meg, a valódi híreket egyre több felületen fedi el a propaganda, miközben verőemberek védik az urizáló hatalmat.
Mi úgy gondoljuk, hogy ez elfogadhatatlan.
Mi úgy gondoljuk, hogy meg tudjuk változtatni.
Mi úgy gondoljuk, hogy cselekednünk kell.
Állampolgárok vagyunk, és nem alattvalók. Mi vagyunk a mindenkori kormány megbízói, nekünk tartoznak elszámolással. Felelősséget kell vállalnunk önmagunkért és a kiszolgáltatottakért.
Kiszolgáltatottak például a gyerekek – és ha nem kapnak megfelelő oktatást, azok is maradnak. Manipulálható, megfélemlíthető, megalázható, önállótlan alattvalók lesznek, pedig lehetnének képzett, önbizalommal teli, sikeres és felelősségteljes állampolgárok is.
A magyar állami iskolák jelenleg nagyrészt alkalmatlanok arra, hogy a gyerekeket helyzetbe hozzák. A pedagógusok megemelkedett óraszáma és adminisztrációs terhei, a felelőtlen, átgondolatlan átszervezésekből fakadó káosz, a kötelezően előírt, felesleges ismeretektől hemzsegő tananyag megakadályozza a tanárokat abban, hogy a legfontosabb feladatukat teljesítsék: hogy egyénileg odafigyeljenek a gyerekekre.
A magyar iskolások teljesítménye évről évre romlik nemzetközi összehasonlításban. Ha egy gyerek családjának nincs pénze különórákra, szinte lehetetlenné válik a sikeres továbbtanulás. Ha egy gyerek családjában krízishelyzet van, akkor kimarad az iskolából, lemarad az érettségiről, a szakképesítésről is. Talán kivándorló lesz, talán munkanélküli, talán közmunkás. Az iskola ma elmélyíti és bebetonozza a társadalmi különbségeket.
Ha az iskolában töltött idő csupa szorongás és kudarc, akkor a gyerek sérül, és nagy eséllyel lesz belőle helyét nem találó, bezárkózó vagy épp agresszív felnőtt. Olyan ember, aki a megoldást mástól várja, aki a felelősséget nem vállalja, az elesettet pedig megalázza, ahogy őt is megalázták annak idején.
Pedig lehetne kiút. Kiút a nyomorból, a tudatlanságból, kiút a reménytelenségből.
A Tanítanék Mozgalom hosszú távú célja az iskolák légkörének, módszertanának, gyakorlatának megváltoztatása. Olyan iskolát akarunk,
- melynek megszervezésébe a tanárok, az oktatást segítő kollégák, a szülők és életkoruknak megfelelően a diákok is bekapcsolódnak,
- ahol modern pedagógiai módszerekkel tanulnak a gyerekek életszerű, hasznos ismereteket,
- ahol a pedagógust alkotó értelmiséginek tekintik, aki szabadon alkalmazkodhat tanítványai igényeihez, sőt, ezt el is várják tőle,
- ahol kibontakoztatják a gyerekek tehetségét, akiknek pedig nehézségük van, nem büntetést, hanem segítséget kapnak,
- ahol a tanulás öröm, ahol a tisztelet a tanárok és a diákok között kölcsönös.
Hiszünk abban, hogy azok a gyerekek válnak a társadalom sikeres, felelősségteljes és emberséges tagjaivá, akik megtapasztalják az emberséges bánásmódot, a demokratikus légkört, és azt, hogy tanulni érdemes!
Ahhoz, hogy ezt elérjük, széles körű társadalmi támogatottságra és hálózatépítésre van szükség. Ha már elég sokan vagyunk, képesek leszünk nyomást gyakorolni a mindenkori kormányra. A közoktatás Magyarországon nem függhet pártpolitikai, hatalmi játszmáktól.
Sokfelől indultunk, de egy irányba tartunk. Gyerekeink, unokáink és saját magunk jövőjét nekünk kell kezünkbe venni!
Ne féljetek! Gyertek velünk! Csatlakozzatok!
2016. 09. 06.
Tanítanék Mozgalom
