Lakatos Ádám vagyok, az a 17 éves fiatal, aki decemberben nyílt levelet írt Fülöp Attilának, a gondoskodásért felelős államtitkár úrnak, a gyermekvédelem borzalmas állapota miatt.
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok.” (Radnóti Miklós)
Büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok, de a jelenlegi helyzet nem azt tükrözi, hogy országunkban bárki joggal lehetne büszke arra, hogy magyar. Mi, fiatalok biztosan nem érezhetjük így. Hogy miért? Mert kormányunk nem a közjót szolgálja, és különösen nem törődik a fiatalok jövőjével, pedig ez lenne a legfontosabb.
Oktatási rendszerünk egy katasztrófa: nincsenek megfelelő taneszközök és egyre kevesebb a szakképzett tanár (mérnökök tanítják a matematikát és még sorolhatnám…). A pedagógusbérek továbbra is alacsonyak és a tanárok semmi megbecsülést nem kapnak.
Gyermekvédelmi rendszerünk is katasztrófa, az összeomlás szélén áll – és igen, ezt is tapasztalatból tudom, hiszen lassan kilenc éve tapasztalom, látom és hallom. Az évek során folyamatosan romlott a lakásotthonok állapota, a gyerekek társadalmi integrációja, a vezetőség hozzáállása, mindeközben egyre súlyosbodott a pénznélküliség és a megbecsülés hiánya. A lakásotthonok és a gyermekotthonok lassa odáig jutnak, hogy be kell zárjanak. Miért történik mindez? Mert, mindenre ugyanaz a válasz: nincs pénz. A gyerekek akár hetekig fűtés nélkül is maradhatnak, semmit nem javítanak meg: ajtó nélküli szobák, omladozó falak… A munkaerőhiányról nem is beszélve, hiszen ha valaki ezt a munkát nem szívvel-lélekkel végzi, akkor sehogy. Szánalmasan alacsonyak a bérek, s – a pedagógusokhoz hasonlóan – megbecsülést ők sem kapnak.
Elszomorító, amit látok – látunk – a jelenlegi helyzetről az országunkban.
A gyermekvédelem és az oktatás egyaránt romokban hever. Ennek ellenére kormányunk nem foglalkozik azzal, hogy a fiatalokat, minket szem előtt tartva javítson az okatatási rendszeren vagy a gyermekvédelem helyzetén. Nem, sajnos nem ezt teszik – ehelyett gyalázatos törvénymódosításokat hoznak, mint például a Pride betiltása.
Sokan úgy gondolják, hogy csupán a Pride-ot akarják ezzel betiltani, de valójában a gyülekezési jogunkat veszik el.
És mi ezt nem hagyjuk! Mi, fiatalok, úgy érezzük, hogy Magyarországon sorra elveszik a jogainkat. Nincs demokrácia, nincs szabadság – még a gyülekezéshez való alapvető jogunkat is elveszik. Szánalmasnak és megalázónak tartom, hogy gyerekekre és a gyermekvédelemre hivatkozva tiltják be a Pride-ot.
Az a kormány hivatkozik a gyermekvédelemre, amelyik semennyi figyelmet nem fordít sem az oktatásra, sem a gyermekvédelemre.
Az a kormány beszél itt a gyerekekről, amely semmit nem tesz a fiatalokért – értünk, akik a jövőnket szeretnénk építeni. Lassan be kell látnunk, hogy ez ebben az országban sajnos nem tud megvalósulni… De igenis meg fog valósulni – mert kiállunk magunkért, egymásért és a jövőnkért! Nem hagyjuk, hogy diktatúra legyen Magyarországon! Nem hagyjuk, hogy a porba söpörjenek minket! Kiállunk! Ha kell, hidat foglalunk, ha kell, utakat zárunk le. Ha kell, elmegyünk a végsőkig, mert emberek vagyunk. Lehet minket poloskázni, meg lehet fenyegetni húsvéti nagytakarítással vagy újabb törvénymódosítással, de nem félünk – és nem is fogunk!
Ne feledjük, hogy a 19. századi fiatalok is kiálltak és az utcára vonultak, hogy kiharcolják a szabadságot és a változást! Ők is úgy hitték, hogy nem lehetetlen! Mi, a mai fiatalok, nem csupán a múlt hőseire emlékezünk, hanem felelősséget vállalunk a jövőnkért is. A Pilvax kávéház falai között születtek azok az eszmék, amelyek később forradalmat hoztak. Nekünk is össze kell fognunk, hogy elérjük azt a változást, amit az országunk, a jövőnk megkövetel! Lehetetlennek tűnhet kormányt váltani, változást elérni, de ha 1848-ban a fiatalok felálltak, mert a szívükben égett a szabadság vágya, akkor mi is képesek vagyunk arra, hogy új irányt mutassunk az országnak. Mert a jövő építői sosem hátrálhatnak meg!
Arra buzdítom minden kortársamat, állami fenntartású oktatásban tanulókat, gyermekvédelemben élő fiatalt, hogy fogjunk össze, álljunk ki magunkért, egymásért és a jövőnkért! Ne engedjük, hogy elvegyék a jogainkat, harcoljunk azért, ami jár nekünk: szabadság, megbecsülés, színvonalas oktatás és megfelelő gyermekvédelem.
Márpedig, a jövő építői mi magunk vagyunk!
Fontos, hogy kiálljunk és elmondjuk a véleményünket! Ne engedjük, hogy megmondják nekünk, hogy mikor, mit csinálhatunk, mert nem vagyunk kikapcsolható, lélek és tudat nélküli robotok!
Kedves Fiatalok! Álljatok ki magatokért és egymásért! Gyertek el a tüntetésekre, ne féljetek! Sztrájkoljatok! Kezdjetek el beszélni egymással! Gondolkozzunk együtt, hogy hogyan is érhetjük el azt amit szeretnénk? Szabadon élni!
Ady Endre szavaival élve:
„Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak akik mertek”.
