Az oktatásban dolgozók béremelésével kapcsolatban egy dolgot lehet biztosan tudni: lesz. Hogy pontosan mennyi lesz, arról eddig senki sem kapott semmiféle értesítést. De rendben van ez? Mi történne, ha ugyanez a versenyszférában történne? Elképzelhető-e, hogy egy piaci cégnél nem tudják az ott dolgozók, hogy abban a hónapban milyen feltételek mellett, mennyi pénzért dolgoznak?
Amikor a pedagógusbérek ügyében Tisza István összecsapott Szabó Dezsővel, a feldühödött dúsgazdag gróf Petőfi lángostorával fenyegette és pitiáner kicsinyességgel vádolta az éhező tanárt. Szabót sem kellett félteni: a Nyugatban válaszolt – nem is akárhogy.
„Minden feltétel adott a tanárok és óvónők béremeléséhez” – adta ki az MTI Országos Sajtószolgálatának a hírt a Belügyminisztérium. Időközben pedig a béremeléssel kapcsolatos rendelet is megjelent.
Sulyok Blanka soha nem csinált titkot abból, hogy nem hajlandó mindent megtanítani, amit központilag előírtak. Így ahelyett, hogy a faipari suli csupafiú-osztályaiba hatalmi szóval beleverte volna a „kötelezőket”, bemagoltatta volna a bemagolni valókat, valami egészen meglepőt művelt: kreatív írás segítségével mutatta be az addig alulmotivált diákcsoportoknak, hogy micsoda óriási élmény szöveget alkotni.
Az Alkotmánybíróság – igazán nem lehet azt írni, hogy meglepetésre – megint megsemmisítette a Kúria döntését, amiben helyben hagyják a Pedagógusok Szakszervezetének két népszavazási kérdését.
„Nem hagyjuk” – hangzott fel újra az ismerős skandálás a Belügyminisztérium előtt január 13-án, szombaton délután: az Egységes Diákfront hívására nagyjából ezer fő döntött úgy, hogy dacolni fog a mínuszokkal és részt vesz a „Béremelést, ne szemfényvesztést!” elnevezésű tüntetésen.
Személyesen Maruzsa Zoltán államtitkár küldött sorvezetőt a nem állami fenntartásban működtetett intézményeknek, hogy ne járjanak úgy, mint a mai napig a létéért küzdő soproni Csillagrét Waldorf Iskola, ahonnan két évnyi állami normatívát vont el a Magyar Államkincstár.
A kormány 32 százalékos béremelést jelentett be januárra. Ugyan az emelt bérek még senki számlájára nem érkeztek meg — ezeket csak február elején utalják —, a béremelés tényét nem csak a kormány kommunikálja sikerként, de néhány civil és ellenzéki szereplő is legalább részeredményként utalt rá.