Felháborító életpályamodell, egyre zsugorodó bérek, a fiatalok eltűnése: első látásra is elképesztő párhuzamok az 1890-es és a 2020-as évek Magyarországa között. Vajon van-e mit tanulnunk a 130 évvel ezelőtt felemás sikerrel zárult tanársztrájkból? No és miért üt tanyát a közöny és az elkényszeresedés e nemes pályán 1892-ben?
Az országos akciók ritkák, pedig nagyon fontosak: Magyarország nem csak Budapest, ráadásul a közoktatás válsága sokkal drámaibb módon jelenik meg egy-egy vidéki településen, mint a fővárosban. Június elsején ilyen, országos akcióra került sor – 16 városban tiltakoztak a bosszútörvény ellen.
Június 6-án a Rendező Semjén Zsoltra osztotta a szerepet: ő nyújtotta be a „pedagógusok új életpályájáról szóló törvényjavaslatot”. Bár a társadalmi egyeztetés elvárás az uniós hatóságoktól a rég várt támogatás lehívásához, a kormány láthatóan hülyére vette ezt az egészet. Hogy lesz ebből uniós pénz?
Vonulásos demonstráció és gála: így köszöntötték a diákok és a pedagógusok a belügyminisztériumot pedagógusnap alkalmából. Videóösszefoglalónk a vonulásos demonstrációról.
Az egész magyar pedagógustársadalmat arculcsapásként érte, amikor – karácsony előtt pár héttel – Rábai Jánost hatodmagával kirúgták a budapesti Karinthy Gimnáziumból, nem törődve a végzős osztályokkal és az ellátatlanul maradt órákkal.
LEVEGŐT! – ezzel a címmel indított országos akciót a Tanítanék és a noÁr. Országszerte 16 településen zajlott egyszerre demonstráció, a státusztörvény és az erőszak ellen.
Az Egységes Diákfront virrasztást szervezett a budai vár területén a bosszútörvény ellen és a hétigenes népszavazásért. A diákok június 1-éig maradnak a vár területén, a Sándor-palotával szemben, ahol meglepetésre most egy eddig ejtve maradt régészeti ásatást kellett kellett hirtelen nagy területen lekordonozni, illetve a rendőrséggel őriztetni.
Rétvári Bence bosszútörvény ügyében posztolt egyet. Amit viszont leírt, annyira meghökkentő, hogy nem mehettünk el mellette szó nélkül.