A bicskei gyermekotthon áldozatai emberfeletti bátorsággal, hétköznapi fejjel felfoghatatlan megaláztatások dacára, sokadik nekifutásra szereztek érvényt igazuknak – és tragikusan korán eltávozott társuknak. Az ő áldozatukról kellene szóljon a közbeszéd. A társadalomnak most, legalább szimbolikusan, de melléjük kellene állni.
Az iskolai erőszakkal kapcsolatban egyetemes tapasztalás, hogy leggyakrabban már csak akkor kezdünk beszélni róla, amikor valami súlyos baj történik. Pedig nem kellene ennek így lennie.
Mindenki tudta. Mégis izgalmat okozott. Talán azért, mert így, egyben, ennyire töményen nem szokták ábrázolni. Berényi Eszter oktatásszociológus egy olyan grafikont adott közre Kende Ágnes cikkében a Qubiton, amiből kiderül: szinte csak a legmódosabb szülők gyerekei járnak azokba a gimnáziumokba, amelyek a HVG által összeállított toplista első ötven helyén osztoznak.
Úgy tűnik, Magyarországon makacsul tartja magát a hit, hogy a szabad iskolaválasztás és a magasabb színvonalú oktatás kéz a kézben járnak. Pedig a szabad iskolaválasztás jelenlegi formájában sokkal inkább szolgálja az egyenlőtlenség bebetonozását, mint annak a megvalósulását, hogy minden gyerek a neki megfelelő oktatást kapja. Ráadásul a családok többsége számára valójában még csak nem is szabad.
Sulyok Blanka soha nem csinált titkot abból, hogy nem hajlandó mindent megtanítani, amit központilag előírtak. Így ahelyett, hogy a faipari suli csupafiú-osztályaiba hatalmi szóval beleverte volna a „kötelezőket”, bemagoltatta volna a bemagolni valókat, valami egészen meglepőt művelt: kreatív írás segítségével mutatta be az addig alulmotivált diákcsoportoknak, hogy micsoda óriási élmény szöveget alkotni.
Kétségbeesett szülők, a végletekig kiszipolyozott, fáradt szakemberek küzdenek a teljes forráshiánnyal, a realitásoknak teljesen ellentmondó előírásokkal. Személyes beszámoló egy édesapától.
Magán nyelviskolák láthatják el több állami oktatási intézményben is a nyelvoktatási feladatok egy részét – ez pedig több szempontból is problémás lehet.
Nem látványosan omlik össze, de amit eredményez, azt a társadalom legnagyobb részének meg kell tanulnia elviselni – mert egyszerűen nem lesz más választása. Nahalka István oktatáskutató, nyugalmazott egyetemi docens, a neveléstudomány kandidátusa fogalmazza meg nekünk, miért egyre elkeseredettebbek a civil panaszok oktatásügyben.