“Magyarországon lesz a legszigorúbb gyermekvédelmi szabályozás Európában, mert számunkra nincs kompromisszum a gyermekvédelemben” – ezt Varga Judit igazságügy miniszter írta egy Facebook posztban, még április 25-én. A legújabb szigorítás a hírek szerint őszre várható.
„Miért nem álltok ki végre magatokért?!” – mindenki ismeri ezt a szemrehányást. Na de igaz-e, hogy az oktatásban dolgozók nem állnak ki magukért? Hogy „megérdemlik a sorsukat”? Susánszky Pál szociológussal jártunk utána, sokan vagyunk-e, vagy kevesen.
Kevesen vannak tisztában azzal, mit jelentenek a közoktatásban zajló folyamatok a gyógypedagógusok számára, akik többnyire még az áltagosnál is nehezebb körülmények között dolgoznak, miközben a munkájuk presztízse sokszor még az átlagosnál is alacsonyabb.
Egyszer, bizony, a pedagógusbérek majdnem utolérték Ausztriáét, sőt, 10 év szolgálat után már többet is keresett (volna) a magyar pedagógus, mint ott. Hihetetlen események zajlottak 1902-1903-ban Budapesten: egy miniszter a tanárok mellé állt! 120 éves tündérmese következik.
134 igen, 60 nem szavazattal, tartózkodás nélkül szavazta meg a kormánytöbbség a tanárok új életpályájáról szóló törvényjavaslat minősített többséget igényő, illetve 136 igen, 58 nem szavazattal, tartózkodás nélkül az egyszerű többséget igénylő részeit. Azaz a kormánytöbbség megszavazta a bosszútörvényként is emlegetett státusztörvényt.
Persze, hogy elutasították: ahogy várható is volt, a diákok és pedagógusok által kezdeményezett „hétigenes” népszavazás kérdéseit az NVB nem engedte át. Mielőtt sopánkodnánk és elszomorodnánk: nyugalom, nem itt van a vége. Az történik, ami ezekben az ügyekben történni szokott: a bíróság – közelebbről a Kúria – dönt.
Ha ez az ötvenes pedagógusgeneráció eljutott odáig, hogy meg sem akar újulni, akkor másik generáció pedig nincs is… nem lesz, aki megújítsa az oktatást, ha ez így marad – ezt Pilz Olivér mondta el a Momentum oktatással foglalkozó konferenciáján.
Száműzték a soros kapcsolást a hetedikes fizika tankönyvből – ez a hír járta be az internetet, és a „gonosz Soros” ármánykodásairól szóló kormányzati és kormányzatközeli kampányok plakátrengetegéből talán nem is tűnik olyan hihetetlennek egy ilyen švejki fordulat.