A napokban kapja meg minden érintett pedagógus a megváltozott – remélhetőleg emelt – összegű béréről szóló kinevezést, munkaszerződést vagy annak módosítását. Ahhoz, hogy tisztán lássunk, teljesültek-e a kormányzati ígéretek, fontos lenne a Te segítséged is.
Mindenki tudta. Mégis izgalmat okozott. Talán azért, mert így, egyben, ennyire töményen nem szokták ábrázolni. Berényi Eszter oktatásszociológus egy olyan grafikont adott közre Kende Ágnes cikkében a Qubiton, amiből kiderül: szinte csak a legmódosabb szülők gyerekei járnak azokba a gimnáziumokba, amelyek a HVG által összeállított toplista első ötven helyén osztoznak.
Háromszorosára nőtt a szivárványcsaládok száma Magyarországon az elmúlt években a 2022-es népszámlálási adatok szerint. Mindezt a kormány patikamérlegen kimért gyűlöletkeltése mellett, mellyel olykor “csak” szóban, olykor jogi eszközökkel él.
Az oktatásban dolgozók béremelésével kapcsolatban egy dolgot lehet biztosan tudni: lesz. Hogy pontosan mennyi lesz, arról eddig senki sem kapott semmiféle értesítést. De rendben van ez? Mi történne, ha ugyanez a versenyszférában történne? Elképzelhető-e, hogy egy piaci cégnél nem tudják az ott dolgozók, hogy abban a hónapban milyen feltételek mellett, mennyi pénzért dolgoznak?
Amikor a pedagógusbérek ügyében Tisza István összecsapott Szabó Dezsővel, a feldühödött dúsgazdag gróf Petőfi lángostorával fenyegette és pitiáner kicsinyességgel vádolta az éhező tanárt. Szabót sem kellett félteni: a Nyugatban válaszolt – nem is akárhogy.
„Minden feltétel adott a tanárok és óvónők béremeléséhez” – adta ki az MTI Országos Sajtószolgálatának a hírt a Belügyminisztérium. Időközben pedig a béremeléssel kapcsolatos rendelet is megjelent.
Úgy tűnik, Magyarországon makacsul tartja magát a hit, hogy a szabad iskolaválasztás és a magasabb színvonalú oktatás kéz a kézben járnak. Pedig a szabad iskolaválasztás jelenlegi formájában sokkal inkább szolgálja az egyenlőtlenség bebetonozását, mint annak a megvalósulását, hogy minden gyerek a neki megfelelő oktatást kapja. Ráadásul a családok többsége számára valójában még csak nem is szabad.
Sulyok Blanka soha nem csinált titkot abból, hogy nem hajlandó mindent megtanítani, amit központilag előírtak. Így ahelyett, hogy a faipari suli csupafiú-osztályaiba hatalmi szóval beleverte volna a „kötelezőket”, bemagoltatta volna a bemagolni valókat, valami egészen meglepőt művelt: kreatív írás segítségével mutatta be az addig alulmotivált diákcsoportoknak, hogy micsoda óriási élmény szöveget alkotni.