“Magyarországon lesz a legszigorúbb gyermekvédelmi szabályozás Európában, mert számunkra nincs kompromisszum a gyermekvédelemben” – ezt Varga Judit igazságügy miniszter írta egy Facebook posztban, még április 25-én. A legújabb szigorítás a hírek szerint őszre várható.
„Miért nem álltok ki végre magatokért?!” – mindenki ismeri ezt a szemrehányást. Na de igaz-e, hogy az oktatásban dolgozók nem állnak ki magukért? Hogy „megérdemlik a sorsukat”? Susánszky Pál szociológussal jártunk utána, sokan vagyunk-e, vagy kevesen.
Előző nap még felújították, hajnalban lezuhant a kaposvári Gyakorló tornacsarnokának teljes tetőszerkezete. Nagy szerencse, hogy a csarnok üresen állt, és nem sérült meg senki. A kaposvári eset ugyanakkor egyáltalán nem egyedülálló.
Kevesen vannak tisztában azzal, mit jelentenek a közoktatásban zajló folyamatok a gyógypedagógusok számára, akik többnyire még az áltagosnál is nehezebb körülmények között dolgoznak, miközben a munkájuk presztízse sokszor még az átlagosnál is alacsonyabb.
Egyszer, bizony, a pedagógusbérek majdnem utolérték Ausztriáét, sőt, 10 év szolgálat után már többet is keresett (volna) a magyar pedagógus, mint ott. Hihetetlen események zajlottak 1902-1903-ban Budapesten: egy miniszter a tanárok mellé állt! 120 éves tündérmese következik.
Tóth Bence döntött: otthagyja a pályát. Úgy érzi, hogy az, ahova 2023 nyarára eljutott a közoktatás, annyira vállalhatatlan, hogy nem maradhat. Nem lesz problémája az álláskereséssel – ettől egyáltalán nem tart. Ha lenne valamilyen pozitív irányú változás, nem tartja kizártnak, hogy ő is visszatérne a pályára.
134 igen, 60 nem szavazattal, tartózkodás nélkül szavazta meg a kormánytöbbség a tanárok új életpályájáról szóló törvényjavaslat minősített többséget igényő, illetve 136 igen, 58 nem szavazattal, tartózkodás nélkül az egyszerű többséget igénylő részeit. Azaz a kormánytöbbség megszavazta a bosszútörvényként is emlegetett státusztörvényt.
Rábai János, a Karinthy Gimnázium elbocsátott pedagógusának nyílt levele.